Az ONEB és a Dobó emlékverseny ellenôrzô bírói szemmel

Válasz a nyílt levélre (is)

Elég sok vélemény látott már napvilágot a Bogácson történtekkel kapcsolatban ­ ennek nagy része az interneten ­, úgy gondoltam, nem baj, ha a másik oldalról is "tálalja" valaki a történetet. Megpróbálok kronológiai sorrendben haladni, úgy ahogy a "gondok", "rendezôi hibák és túlkapások" történtek.

Az elsô problémák már a versenykiírás megjelenésével egy idôben jelentkeztek. A legtöbb kritikát a verseny költségei jelentették. Nézzük:

Részvételi költség: 500 Ft. Ebben az évben már április hónapban is volt ennyi, ezért ez nem lehetett drága (fôleg, hogy ebben a nyomdai úton benyomtatott térkép ára is benne volt, ami nem minden 500 Ft-os versenyen volt így).

Szállásdíj: tornateremben 300 Ft, faházban: 1500 Ft, hotelban: 2000 Ft. Véleményem szerint sokakban ez okozta az egyik legnagyobb felháborodást, mert úgy gondolták ­ a rossz emlékű Hungária Kupa után ­, hogy a rendezôség a versenyzôk "kifosztására" törekszik. Ez persze nem igaz, mert ha figyelembe vesszük a szállások minôségét, akkor már nem is tűnhet soknak az 1500 Ft a kétágyas fűtött ­ igaz, a kiírásban fűtetlenül szerepelt ­ faházért. Ráadásul azok, akik szállást rendeltek, kedvezményesen vehették igénybe a termálvizes fürdôt. Sokan hibának vetik fel, hogy nem biztosított a rendezôség kollégiumi szállást. Ez igaz, de ez nem lehetett akkora probléma, hogy egy kis utánajárással ne lehetett volna megfelelô szállást találni. A verseny elôtt, a versenyen és utána is volt példa arra, hogy egyesületek nem a rendezôk által felkínált szállást használták, mert azt drágának találták. Véleményem szerint lehet azon vitatkozni, hogy milyen típusú és árfekvésű szállást kell(ene) a rendezôségnek biztosítani, csak nem érdemes. Aki akarja (és akarta), az meg tudja (tudta) oldani ezt a problémát.

Jelentkeztetés: ez volt a másik nagy probléma. A rendezôség a versenyek napján történô jelentkeztetések során kialakult gondokat akarta elkerülni azzal, hogy csak a verseny elôtti estén lehetett ­ volna ­ jelentkeztetni. Többen mondták, hogy egy ilyen verseny elôtt ez villámgyorsan lezajlik, mivel nincs változtatásra lehetôség. Ez igaz, ennek ellenére a pénteki jelentkeztetés kb. fél 5-tôl fél 11-ig tartott. (Ehhez jönnek hozzá azok a versenyzôk, akik a versenykiíráshoz nem tartva magukat, csak a verseny napján jelentkeztek.) Kérdés: szombat reggel mikor kellett volna elkezdeni a jelentkeztetést, hogy a 9 órai rajtig mindenki jelentkezni tudjon úgy, hogy a fél órás felkészülési idôt a rendezôség biztosítani tudja a versenyzôk részére? (Ha a mezôny több mint fele jelentkezett volna pénteken, akkor is kb. 1-1,5 óráig tartott volna a jelentkeztetés. Ez azt jelenti, hogy mondjuk egy pesti versenyzô idôben odaérjen ­ mondjuk 8 órára ­, legalább fél 6-kor el kell indulnia. Egy OB elôtt.). Továbbá sok szenior versenyzô vetette fel, hogy minek kell neki lemenni korán, miért nem jelentkezhet 10 vagy 11 órakor, mikor csak 13 óra után indul. Erre csak azt tudom válaszolni, hogy talán megérdemel a bajnokság annyit, hogy együtt izguljuk végig. Ha mi nem vagyunk kíváncsiak a versenyeinkre ­ egy bajnokságra ­, akkor miként akarjuk azt népszerűsíteni?

Nullidô: miért volt 9 óra? Azért, mert ezen a napon három verseny került megrendezésre (normál, szenior, szlovák egyéni bajnokság). Mi, a verseny rendezôi úgy döntöttünk, hogy az év egyik legfontosabb versenyét nem változtatjuk tömegversennyé, így a három mezônyt idôben elválasztva indítottuk. Ez viszont azt eredményezte, hogy az utolsó versenyzô 315 perc után rajtolt. Ehhez, ha hozzáadjuk a versenyzô rendelkezésére álló versenyidôt (180 perc), akkor ki lehet számolni, hogy ez több mint 8 óra. 16 óra után pedig már sötét volt az erdôben. Ezért nem lehetett késôbbre tenni a rajtot.

A verseny pontos helyszíne: még ma is úgy gondolom, hogy a verseny pontos helyszínét a lehetô legtovább titokban kell tartani (a szabályzat is ezt javasolja). Tapasztalatból tudom, hogy a nagy világversenyeken sokszor csak a rajt pillanatában tudom meg, hogy hol is a cél. Ezért nem értem, miért baj, hogy a bajnokságon csak a verseny napján derül ki a cél helyszíne. Ezzel kapcsolatban egy kis kiegészítés: sokan megkérdezték, hogy miként kerülhetett egy miskolci busz a rajtba. A válasz: annak a miskolci egyesületnek az edzôje készítette a térképet, aki közreműködött a terep és a célhely kiválasztásában. Miskolcról viszont a célmegközelítés Répáshután keresztül lehetséges. Az a véletlen műve, hogy a pályakitűzô a rajtot Répáshutára tette. Azt már csak az eredmények tükrében teszem hozzá, hogy az nem jelentett nagy elônyt.

A cél helye: azt hiszem, a cél elhelyezésével kapcsolatban nem lehetett senkinek kifogása. Gyönyörű, tágas környezet, kaszált rét, jó idô (igaz ez nem a rendezôség érdeme). Kellemetlenséget a megközelítése okozott, de végül mindenki ki tudott jutni károk nélkül. Én máskor is zötykölôdöm egy ilyen célért.

Internet: ebben én voltam a hibás. Nem kellett volna belemenni a "csatározásokba". Most már tudom, hogy szigorúan csak a tényeket kell közölni a hálón. Nem kell mindig felvenni a kesztyűt.

Jelentkeztetés: itt a szállítással kapcsolatban voltak gondok. Néhány versenyzô nem rendelt elôre szállítást, viszont úgy gondolták, hogy a rendezôségnek kötelessége kiszállítani a szolgáltatást elôre nem igénylô versenyzôket. Ettôl függetlenül megpróbáltunk megoldást találni, még úgy is, hogy a megrendelt busz a verseny elôtti napon mondta vissza a fuvart.

Térképelvétel: az értesítôben megírtuk, hogy azt csak másnap kaphatják meg a versenyzôk. Ennek nagyon prózai az oka. Amikor a verseny véget ért, akkor még javában rajtoltak a szlovák versenyzôk, s a másnapi versenyen sok pont felhasználásra került, így indokolt volt ez a lépés. Aki nem volt ott másnap, az az OCSB-n vagy postán megkapta a térképet. (Az OCSB után sem adták ki a térképet, mégsem okozott ekkora problémát. Nem tudom, miért?)

Remélem sikerült felsorolnom minden felvetôdött problémát. Ha nem, akkor a még megválaszolatlan kérdéseket bárkivel megbeszélem személyesen.

 

Most pedig néhány dolog a "másik" oldalról:

Az útbaigazító táblák megfelelô számban és idôben kikerültek ­ az évben volt bajnokság, ahol ez nem teljesen valósult meg.

A rajt idôben megtörtént ­ idén is volt csúszás több versenyen.

Az eredményközlés gyors volt ­ az idén is több versenyen, köztük bajnokságokon is volt, hogy egy órát is várnom kellett az eredményemre, az OCSB-rôl pedig úgy jöttem el, hogy nem tudtam, hol végzett a csapatom. Az nem jó indok, hogy a számítógép elromlott, mert az idômérô számítógép nálunk is csôdöt mondott, mégsem volt fennakadás az eredményközlésben (felkészülvén mindenre, párhuzamosan kézi idômérést is végeztünk).

A verseny díjazása dobogón végezhet az idei versenyek, bajnokságok között (itt most a felajánlott pénzdíjakra nem gondolok).

A verseny délutánján a versenyközpontban mindenki megtekinthette a teljes eredménylistát ­ rangsorpontokkal ­, majd hétfôn már az interneten is olvashatók voltak az eredmények ­ igaz, csak levélben.

Az eredményértesítôt idôben megkapta minden egyesület, s ez is tartalmazta a minôsítéseket ­ az idén ez sem mindig valósult meg, pedig a számítógép pillanatok alatt képes kiszámolni azokat.

Új térképen, nyomdailag benyomtatott pályákkal került megrendezésre a verseny.

A gyôztes idôk közel voltak a szabályzatban elôírtakhoz ­ néhány szenior kategória a kivétel.

A versenyen semmilyen óvás nem volt, ami azért valamennyire a rendezést minôsíti.

 

Hogy essen szó a versenyen történt negatív versenyzôi dolgokról:

"Jó" magyar szokás szerint több mint százan ­ az ötszáz indulóból ­ neveztek határidô után. Voltak, akik a sorsolás utánra hagyták ezt a lépést. (Az csak érdekesség, hogy ezen versenyzôk mindegyike szenior korú volt, a szenior mezôny kb. 30%-a.) Volt, aki sérelmezte, hogy engedjük indulni a késôn nevezôket. Valahol igaza is van, csak nem tudom, az mekkora felháborodást váltott volna ki, ha nem indulhattak volna?

A rendezôség "versenyzôket kifosztó" fellépésének köszönhetôen a késôn nevezôk is 500 Ft befizetése után indulhattak.

Volt két versenyzô ­ egy alföldi klub tagjai ­, akik a karton hátulján "üzentek" a rendezôknek. Az egyik üzenet így szólt: "Az edzôm azt üzeni, hogy micsináljatok a micsodájával." Úgy gondolom, hogy egy ilyen lépés után nem lett volna meglepetés a versenyzôk kizárása, további felelôsségre vonása, de az "önkényesekedô" versenyrendezôség ­ ellenôrzô bíró, elnök ­ végül meghagyta a versenyzôk eredményét egy szóbeli "ejnye-bejnye" után.

 

Az utolsó részben pedig a Dobón történt "önkényeskedésrôl":

A hozzám eljutott információk szerint az OSC versenyzôje utcai ruhában ­ farmernadrág, kabát, bakancs ­ jelent meg a rajtban. Egy elôzô nap bajnokságot nyert versenyzônek valószínűleg nem ez a versenyfelszerelése. Ezek után gondolta úgy a rajtszemélyzet ­ nem a verseny elnöke, és nem az ellenôrzô bíró, mert mindketten a célban tartózkodtunk ­, hogy a versenyzô nem versenyzési céllal akar indulni, márpedig a versenyszabályzat határozottan tilt minden versenyen kívüli indulást. Így a döntésük jogos volt. (Azt már csak utólag, az internetrôl, a versenyzô klubtársától származó levélbôl tudom, hogy tényleg nem akart versenyezni.) Valószínűleg mind a versenyzô, mind az egyesülete jogosnak vélhette a versenyen ezt a lépést, mert nem szólaltak fel ellene, nem nyújtottak be óvást. Pedig lett volna rá lehetôségük. Innentôl kezdve pedig nem értem, miért ez a nagy felháborodás.

 

Végül még annyit szeretnék megjegyezni, hogy egy nagyon lelkes, odaadó rendezôgárdával dolgozhattam együtt ­ pedig voltak, akik féltettek a felkérés elvállalása után ­, akik minden kérésemet, észrevételemet megpróbálták azonnal megoldani. Remélem, azért még vannak néhányan, akik egyetértenek Viniczai Ferenc véleményével: "Összességében egy jól megrendezett versenyen vehettünk részt"

Gerzsényi Zsolt