Tájfutás Svédországban? Természetes. Tájfutás Németországban vagy Magyarországon? Ez sem rendkívüli. De tájfutás Kínában? Annak ellenére, hogy Kína néhány ezer km távolságban van Európától, mégis vannak itt e sportágnak hívei.
Kétévenként kerül sor az Ázsiai és Óceániai Tájfutó Bajnokságokra (APOC), melyet ezúttal Pekingtôl ÉK-re, Myjun mellett, a kínai nagy fal közelében rendeztek. 16 országból 333 résztvevô nevezett (ne feledjük: a terület óriási kiterjedésű, a távolságok ezer kilométerekben mérhetôk!), többek között 23 svéd, de volt két futó Németországból és egy Magyarországról is. Nagyon örültem, hogy a verseny során kissé közelebbrôl megismerhettem Domonyik Gábort, a jelenlegi legjobb magyar tájfutót. Gábor ezúttal is kiváló teljesítményekkel rukkolt elô: a klasszikus távon csupán kis különbséggel csak a svéd többszörös világbajnok Jörgen Mortensson elôtt kellett meghajolnia, rövidtávon meggyôzô fölénnyel lett Ázsia és Óceánia bajnoka, s a váltóban is a legjobb idôt futotta.
Aki egyszer Kínában tájfutóversenyen vesz részt, tapasztalhatja, hogy a versenyt alapvetôen ugyan úgy rendezik, mint nálunk: elektromos idômérés, számítógépes kiértékelés, speciális papírra nyomott térképek, jó szervezés, beleértve a szállítást, a versenyzôkkel való törôdést és a mindig udvarias és barátságos rendezôket.
Mivel a kínai tájfutás még a kezdeteknél tart, természetesen néhány hiányosság is elôfordul, amelyekkel szemben elnézôeknek kell lennünk. Ilyen pl. a térképkészítôk terepi munkája és az erôsen elnagyolt térképi ábrázolás. A terepre jellemzô teraszok és rézsűk nem voltak megfelelôen ábrázolva, markáns tereptárgyak (pl. elektromos vezetékek) maradtak le a térképrôl, a növényzetet pedig esetenként különbözô módon ábrázolták. Azok számára azonban, akik a terepbemutatón figyelmesen tanulmányozták a terepet és a térképet, a hivatalos versenyeken már nem akadt probléma. Maga a terep az európaiak számára egyszerű volt, azonban különleges volt a pályakitűzés. Nekem pl. a klasszikus versenyen a távom 2000, a sprinten 1500 m volt (aminek én valójában örültem, hiszen végül is "öreg" vagyok).
Összesen 15 napot töltöttem Kínában, természetesen a kötelezô programhoz tartozott a könyvekbôl ismert számos látnivaló megtekintése: Pekingben a császári palota, a "tiltott város", az Ég temploma, valamint a híres kínai nagy fal. Meglátogatásuk maradandó élményt jelentett.
* A cikk szerzôjét, az egykori NDK-ból gyakran hozzánk látogató tájfutót régóta ismerjük (saját részletes naplója szerint jóval túl van 100. magyarországi tájfutóversenyén, s manapság Balogh László klubtársaként vesz részt a magyar versenyeken az F70-es kategóriában), nem kell különösebben bemutatni az olvasóknak. Örommel fogadtuk a TÁJOLÓ olvasói számára készített beszámolóját kínai útjáról.
A. Gy.