Évzáró beszélgetés Domonyik Gáborral
Bô egy éve beszélgettünk ezeken a hasábokon, és elérkezettnek látom az idôt arra, hogy újra megtudjuk, miként vélekedsz a hátad mögött álló versenyévadról.
Az idén rengeteget versenyeztem, többet, mint életemben eddig bármikor. A mintegy hatvan verseny kétharmada külföldön volt, csak világverseny volt huszonhárom közülük. Az idény végén már elegem lett a versenyzésbôl és az utazásból, annak ellenére, hogy most jóval kevesebbet voltam Finnországban, csak néhány versenyre utaztam ki.
Hasznos volt ez a sok verseny, mert pontosan tudom, hogy hol állok a világ mezônyében. Kár, hogy nem kerültem idén csúcsformába, egy átlagos szintet hoztam egész évben.
Talán ez a sok versenyzés és utazás következménye volt.
Egész biztos. Fizikailag nem voltam teljes értékű, nem is éreztem magam jó erôben a versenyek elôtt. Ezért aztán nem is voltam kellôen magabiztos, ami a tájékozódásomban is jelentkezett sokszor. A szezon közben volt egy háromhetes idôszak, amikor nyugodtan tudtam készülni, nem voltak versenyek. Ez meg is dobta a fizikai állapotomat. Újra bebizonyosodott, hogy többet kell edzenem.
Rendszeresen elfáradtam a pályák végére. A fôiskolás VB-n például a pálya kétharmadánál még az ötödik helyen álltam, egy Világkupa futamon félpályánál hatodik voltam. Tudom, hogy az eredmény szempontjából teljesen mindegy, hogy a pálya mely részéig vagyok az élmezônyben, ha a végeredményem már nem jön úgy össze, ahogy azt szeretném. Mégis a pályák jól sikerült részeredményei alapján tudom, hogy képes vagyok a legjobbak szintjének elérésére.
Tavaly azt mondtad, hogy nagyon sokat tanultál Skandináviában, és ennek a tapasztalatnak le kell ülepednie. Valóban leülepedett?
Igen, mindenképpen. Ma már jobban futok a nehezebb terepeken, nagyobb biztonsággal tudok tájékozódni, mint tavaly vagy azelôtt. Egy kemény skandináv vagy skót terepen csak két-három percet hibázom egy másfél órás pályán. Igaz, a tájékozódási gyorsaságom még elmarad a legjobbakétól, de egy váltópályán mindenkinek méltó ellenfele tudok lenni. Furcsa is, hogy idén a nehezebb terepeken versenyeztem jobban, mint a futós, gyors terepeken. Korábban mindig inkább futásban voltam jobb, most úgy érzem, sokat javultam tájékozódásban.
Ma november huszonötödike van. Elkezdted már az alapozást. Mit tűztél ki célul a felkészülésre?
Mivel idén nem éreztem magam fizikailag jó állapotban a versenyek elôtt, ami a technikai teljesítményemet is rontotta, az a célom, hogy nagyon felkészült legyek fizikailag a jövô évi versenyeken. Ne érdekeljen, hogy milyen hosszú a pálya, mennyi szint van benne, milyen a terep. Ezáltal jobban is fogok tudni koncentrálni a versenyzésre, a tájékozódásra. Márciusig tisztán atlétikus edzésmunkát tervezek, esetleg fedettpályás és mezei versenyekkel. Ezt követheti a technikai edzések idôszaka. Ismét szeretnék hosszabb idôt Finnországban tölteni, mert azok az edzések és versenyek nagyon sokat jelentenek.
Finnországban egy erôs klub tagja vagy. Skandináviában hihetetlenül erôs mezônyben versenyezhetsz. Van itthon megfelelô partnered a felkészülésben?
Ez a legnehezebb pontja az edzéseknek, hogy egyedül edzek. Korábban megszoktam, hogy mindig egyedül futok, és jól éreztem magam így. Most már viszont nagyon hiányzanak a megfelelô edzôpartnerek. Sokkal nehezebb egyedül rávennem magam a futásra, a kemény edzésekre. Sajnos az edzôtáborokban is egyedül kell teljesítenem a komolyabb edzéseket. Nem is beszélve a versenyekrôl. Nekem kudarc, ha nem nyerek meg itthon egy versenyt. Mindig azt számolom, hogy vajon Mogensen vagy Martensson mennyi jött volna azon a pályán.
Mi a véleményed a parkversenyekrôl?
Ez egy más fajta verseny, mint a klasszikus tájfutás. Ehhez is rutin kell, ami már nekem úgy érzem megvan. Ez a tapasztalat sokat számít, ezért is mondhatom, hogy amellett, hogy tetszik, élvezem, jól is megy. Örülök, hogy két év múlva parkverseny Világupa futam is lesz. A nemzetközi szövetség is komolyan támogatja ezt a versenyformát, az olimpiai programba való felvételt is megpróbálják elérni. Most ôsszel bebizonyosodott, hogy Magyarországon is lehet nagyon jó versenyeket rendezni.
Köszönöm a beszélgetést a Tájoló olvasói nevében, és kívánom, hogy 1999-ben már egyre többször sikerüljön az egész pálya is.
L. Z.