A fele már megvan

Évzáró beszélgetés Domonyik Gáborral

­ Bô egy éve beszélgettünk ezeken a hasábokon, és elérkezettnek látom az idôt arra, hogy újra megtudjuk, miként vélekedsz a hátad mögött álló versenyévadról.

­ Az idén rengeteget versenyeztem, többet, mint életemben eddig bármikor. A mintegy hatvan verseny kétharmada külföldön volt, csak világverseny volt huszonhárom közülük. Az idény végén már elegem lett a versenyzésbôl és az utazásból, annak ellenére, hogy most jóval kevesebbet voltam Finnországban, csak néhány versenyre utaztam ki.

Hasznos volt ez a sok verseny, mert pontosan tudom, hogy hol állok a világ mezônyében. Kár, hogy nem kerültem idén csúcsformába, egy átlagos szintet hoztam egész évben.

­ Talán ez a sok versenyzés és utazás következménye volt.

­ Egész biztos. Fizikailag nem voltam teljes értékű, nem is éreztem magam jó erôben a versenyek elôtt. Ezért aztán nem is voltam kellôen magabiztos, ami a tájékozódásomban is jelentkezett sokszor. A szezon közben volt egy háromhetes idôszak, amikor nyugodtan tudtam készülni, nem voltak versenyek. Ez meg is dobta a fizikai állapotomat. Újra bebizonyosodott, hogy többet kell edzenem.

Rendszeresen elfáradtam a pályák végére. A fôiskolás VB-n például a pálya kétharmadánál még az ötödik helyen álltam, egy Világkupa futamon félpályánál hatodik voltam. Tudom, hogy az eredmény szempontjából teljesen mindegy, hogy a pálya mely részéig vagyok az élmezônyben, ha a végeredményem már nem jön úgy össze, ahogy azt szeretném. Mégis a pályák jól sikerült részeredményei alapján tudom, hogy képes vagyok a legjobbak szintjének elérésére.

­ Tavaly azt mondtad, hogy nagyon sokat tanultál Skandináviában, és ennek a tapasztalatnak le kell ülepednie. Valóban leülepedett?

­ Igen, mindenképpen. Ma már jobban futok a nehezebb terepeken, nagyobb biztonsággal tudok tájékozódni, mint tavaly vagy azelôtt. Egy kemény skandináv vagy skót terepen csak két-három percet hibázom egy másfél órás pályán. Igaz, a tájékozódási gyorsaságom még elmarad a legjobbakétól, de egy váltópályán mindenkinek méltó ellenfele tudok lenni. Furcsa is, hogy idén a nehezebb terepeken versenyeztem jobban, mint a futós, gyors terepeken. Korábban mindig inkább futásban voltam jobb, most úgy érzem, sokat javultam tájékozódásban.

­ Ma november huszonötödike van. Elkezdted már az alapozást. Mit tűztél ki célul a felkészülésre?

­ Mivel idén nem éreztem magam fizikailag jó állapotban a versenyek elôtt, ami a technikai teljesítményemet is rontotta, az a célom, hogy nagyon felkészült legyek fizikailag a jövô évi versenyeken. Ne érdekeljen, hogy milyen hosszú a pálya, mennyi szint van benne, milyen a terep. Ezáltal jobban is fogok tudni koncentrálni a versenyzésre, a tájékozódásra. Márciusig tisztán atlétikus edzésmunkát tervezek, esetleg fedettpályás és mezei versenyekkel. Ezt követheti a technikai edzések idôszaka. Ismét szeretnék hosszabb idôt Finnországban tölteni, mert azok az edzések és versenyek nagyon sokat jelentenek.

­ Finnországban egy erôs klub tagja vagy. Skandináviában hihetetlenül erôs mezônyben versenyezhetsz. Van itthon megfelelô partnered a felkészülésben?

­ Ez a legnehezebb pontja az edzéseknek, hogy egyedül edzek. Korábban megszoktam, hogy mindig egyedül futok, és jól éreztem magam így. Most már viszont nagyon hiányzanak a megfelelô edzôpartnerek. Sokkal nehezebb egyedül rávennem magam a futásra, a kemény edzésekre. Sajnos az edzôtáborokban is egyedül kell teljesítenem a komolyabb edzéseket. Nem is beszélve a versenyekrôl. Nekem kudarc, ha nem nyerek meg itthon egy versenyt. Mindig azt számolom, hogy vajon Mogensen vagy Martensson mennyi jött volna azon a pályán.

­ Mi a véleményed a parkversenyekrôl?

­ Ez egy más fajta verseny, mint a klasszikus tájfutás. Ehhez is rutin kell, ami már nekem úgy érzem megvan. Ez a tapasztalat sokat számít, ezért is mondhatom, hogy amellett, hogy tetszik, élvezem, jól is megy. Örülök, hogy két év múlva parkverseny Világupa futam is lesz. A nemzetközi szövetség is komolyan támogatja ezt a versenyformát, az olimpiai programba való felvételt is megpróbálják elérni. Most ôsszel bebizonyosodott, hogy Magyarországon is lehet nagyon jó versenyeket rendezni.

­ Köszönöm a beszélgetést a Tájoló olvasói nevében, és kívánom, hogy 1999-ben már egyre többször sikerüljön az egész pálya is.

L. Z.