A Tájoló olvasói a tavalyi számokban már értesülhettek arról, hogy 1997. november 15-én Szentendre-Lajosforrás térségében rendezi a Hegyimazsolák Szentendre SE az elsô Tájékozódási Hegyikerékpáros Országos Bajnokságot. A bajnoki futamban 33 versenyzô indult, köztük ketten külföldrôl, Szlovákiából, így az esemény nemzetközi rangra emelkedett. A verseny Kállay Péter polgármester ünnepélyes megnyitója után sikeresen lezajlott, errôl és az eredményekrôl kérdeztük a rendezôket és a résztvevôket.
Milyen módon folyik egy ilyen verseny?
A versenyzôk 2 percenként rajtolnak kerékpárjukkal.
Az ellenôrzôpontok a tájfutásban megszokottak,
a különbség az, hogy a lyukasztó gumiszálon
lóg, hogy a kerékpárhoz erôsített kartonhoz
oda lehessen húzni.
Milyen hosszú volt a pálya?
14,8 km volt a légvonaltáv, amelyen 12 ellenôrzôpontot
kellett érinteni, és 630 méter szintkülönbséget
legyôzni. Természetesen légvonalban csak a madarak tudnak
közlekedni, a versenyzôk csak az erdei utakat, ösvényeket
használhatják, így a valójában megtett
táv ennél jóval több, attól függôen,
ki mennyire tudta kiválasztani és követni az optimális
útvonalat.
Az idôjárás mennyiben befolyásolta az eredményeket?
A verseny elôtti napokban sok csapadék hullott, így
az utak nagyon sárosak, nehezen kerékpározhatók
voltak, fizikailag jóval nagyobb volt az igénybevétel,
mint száraz idôben. Ezért a tájékozódási
tudás mellett döntô szerepet kapott az állóképesség.
Szerencsére a verseny orvosának, dr. Horváth Istvánnak
nem akadt munkája a csúszós lejtôk ellenére
sem.
A bajnoki címet meglepetésre Dosek Ágoston, a Testnevelési Egyetem 42 éves tanára nyerte, ôt kérdezzük a versenyrôl.
Milyen módon sikerült elérni ezt a szép
eredményt?
Már több mint 20 éve foglalkozom tájfutással,
így volt idôm a tájékozódásban
rutint szerezni, szívesen kerékpározom is. A verseny
elôtti két hónapban rendszeresen "csavarogtam"
térképpel, kerékpáron a Budai hegyekben. Egyetlen
problémám a terepen csak a 11-es ellenôrzôponthoz
vezetô ösvényen adódott, amely idônként
eltűnt a ráhullott igen csúszós avar alatt, és
kidôlt fák is nehezítették a haladást.
Mi a véleményed a verseny rendezésérôl?
A Hegyimazsolák kiváló pályát tűztek
ki, jó ötlet volt a célt érintô kétkörös
pályavezetés. Jólesett a célban a meleg tea
és zsíros kenyér. Remélem, a jövôben
is indulhatunk Szentendre környékén versenyeken a most
bizonyított gárda rendezésében.
A verseny legfiatalabb és egyúttal egyetlen szentendrei résztvevôjét, a 15 éves Erdélyi Balázst kérdezzük, aki 12. helyével a mezôny elsô harmadában végzett, ami igen jó teljesítmény.
Én a gyôztessel ellentétben elsôsorban hegyikerékpáros (cross country) versenyeken indulok, tájékozódásban nem vagyok túl erôs. Ha nem ütközik CC versennyel, elindulok tájfutóversenyen is. Most a verseny alatt többször túlmentem a pontokon, amit az is mutat, hogy a gyôztes 23,75 kilométeres útvonalon tette meg a távot, míg én a kilométeróra szerint 29 km-t tekertem. A verseny végére eléggé kimerültem, jövôre az állóképességemen és tájékozódási tudásomon javítanom kell. Örülök, hogy edzôm, Holluby András a második helyen végzett a bajnokságban, közös munkával remélem jövôre mindketten javítunk helyezésünkön. Jó lenne, ha a mountain bike iránt érdeklôdôk minél többen csatlakoznának egyesületemhez, a Hegyimazsolákhoz, jelentkezni Szentendrén a Dunakanyar krt. 22-ben, a Balázs kerékpárboltban lehet.