Most jöttem Amerikából...
Attól a perctől fogva terveztem, hogy részt veszek az idei Veterán Világ Kupán, mióta megtudtam, hogy az USÁ-ban lesz. Soha nem jártam még Amerikában, mikor mennék, ha nem most, ha már egyszer ott rendezik a legnagyobb versenyt? Csak hát a költségek nagysága majdnem meghiúsította elképzelésemet.
Az utolsó pillanatokig bizonytalan volt utazásom, olyan nehezen gyűltek a szponzorpénzek. Jártam dúsgazdag embereknél is, akiknél se nem osztott, se nem szorzott volna az általam kért támogatás, de úgy elhajtottak, mint a legyet...
Nem hagytam letörni magam, s végül - borzasztóan nehezen bár - összejött annyi, hogy el merjek indulni. Igaz, kicsit kozmetikáztam a beutazási kérdőíven a nálam lévő összeg nagyságát, nehogy már a reptérről visszafordítsanak. Szerencsére nem kérték, hogy mutassam is fel a szóban forgó pénzt.
Szeptember 24-én repültem el amszterdami átszállással Minneapolisba. A 8 órás út alatt a Nap szinte végig ugyanabból a szögből sütött. Mivel nem légvonalban, hanem nagy ívben Észak felé kerülve mentünk, a 3 évvel korábbi skóciai Veterán Világ Kupa terepe fölött is áthúztunk, ráismertem a magasból a Loch-Ness-i tóra.
Az október elsejei selejtezőig nekem még így is kevésnek bizonyult az idő az akklimatizálódásra. Az amerikai terepekkel az egybeolvadt Minneapolis - St. Paul, azaz az ikerváros, Twin Cities hatalmas területén lévő, úgynevezett rekreációs parkokban ismerkedtem. Ezeken kijelölt és karbantartott (!) hegyikerékpáros, lovas, sífutó, illetve gyalogos és futó útvonalak vannak egymástól elkülönítve. Több autóparkolóból közelíthetők meg, ahol kulturált WC, ivóvíz, telefon és - ingyenesen - a parkok és útvonalak térképe is elvehető. Ezek egyikében volt a tájfutó edzőpálya kijelölve, másik kettőben pedig a kétfordulós előverseny, a Warmup Event. Mindhárom terep megegyezett abban, hogy az erdőkben és tisztásokon egyaránt kellemetlen, átlagosan 1-1,5 méteres, lágyszárú aljnövényzet nehezítette a haladást. A futások után 1 órába is beletelt, mire a sok szúrós, ragadós növényi maradványokat kiszedegette az ember a bozótruhájából. Nem volt túl élvezetes ezeken a terepeken tájfutni. Reméltem, hogy a VWC-re jobb erdőket választottak. Úgy is lett...
CAMP RIPLEY, A VERSENYKÖZPONT
Minneapolistól ÉNY-ra mintegy 200 km-re a Missisipi mentén, a Camp Ripley laktanyában állították fel a versenyközpontot. Bár egy katonai múzeum is van benne, élő laktanya volt ez, óriási területén repülőtér, harci és egyéb járművek sokasága. Járhattunk bármerre, csak a leszállópálya környékét nyilvánították - veszélyessége miatt - tiltott zónának. A szállásainkat - már akiknek nem futotta a közeli városok hoteljeire - 20 ágyas hálótermekben biztosították. Még jó, hogy vittem hálózsákot, mert a vaságyakhoz csak matrac és egy üres katonaláda dukált. A reggelit és a vacsorát is az US Army adta annak, aki befizetett rá. Soha nem hittem volna, hogy én valaha is egy amerikai laktanyában alszom és eszem, illetve aludni nem sokat, mert elég mozgalmas volt az élet, én pedig sajnos csak csendes, elsötétített helyen tudok aludni normálisan.
TAMARACK LAKE, A TEREPBEMUTATÓ
Majdnem mindegy, melyik földrészen rendezik a Veterán Világ Kupát, ha mindenütt találnak skandinávos terepet. Ez a terepbemutató is ilyet modellezett, sok kis magaslattal, mélyedéssel, mocsárral, csak fenyves helyett már őszi színorgiában pompázó elegyes lomberdő fedte. A térkép színezésétől függetlenül a futhatóság szempontjából én sűrű, sűrűbb és még sűrűbb erdőrészeket találtam, ahol - általában - a fehér volt a sűrű. Út csak a térkép szélén húzódott. Kizárólag a domborzat, a növényfedezet és helyenként a vízrajz alapján lehetett navigálni. Külön felhívták a figyelmet arra a pontra, ami indiánkunyhónál /egy halom gúlába rakott fánál/ volt. A térkép szélén lévő földútra is ki kellett mennünk: a túloldala tiltott terület, ahol fel nem robbant lövedékek vannak. Csodálom az amerikai katonák célzótudását, amiért egy kacskaringós erdei útnak csak az egyik oldalát szórták meg, 20 méterrel idébb, az innensőn már nyugodtan futhatunk.
Komoly szitkülönbséggel viszont nem kellett számolnunk, 20-30 méternél nem igen hullámzott jobban a terep.
MEGNYITÓ
A megnyitót a versenyközpontban, a Camp Ripley laktanyában tartották. Így azután a tájfutókon kívül senki sem látta. Az egyszemélyes magyar csapat - persze zászlóval és transzparenssel, ahogy illik - csak azért sem keltett különösebb feltűnést, mert Litván, Izrael, Szlovénia, Spanyolország és Dél-Amerika is hasonlóan "népes" csapattal képviseltette magát. Egyébként 36nemzet mintegy 2000 tájfutója jelent meg. Ötszáz svéd, 330 norvég, 200 finn és anerikai, 100 angol - a többi jóval kevesebb.
1. SELEJTEZŐ, EASY STREET
A vártnál is rosszabb. Ilyen terepekkel és pályákkal nem lesz sem népszerűbb, sem közkedveltebb a tájfutás világszerte, csak az egyébként is kiváltságos skandinávoknak kedveznek ezzel is. Ahhoz képest, hogy - a tájékoztató szerint - a selejtezők pályáit némileg kisebb győztes időre tervezték, a férfi 45-ös korcsoport /itt indultam én is/ tavalyi győztese, a finn Pertti Paivanranta - aki mindkét Warm-up előversenyt is fölényesen nyerte - 8 perc előnnyel ugyan, de csak 65:49 perccel győzedelmeskedett futamában. A térkép neve /könnyű utca/ egyáltalán nem fedte a valóságot. Út csak keresztben akadt nagyritkán, s ezek mentén a térképen is jelölt hűsítő állomások voltak, de csak önkiszolgáló módon, műanyag vizeskannák és műanyagpoharak sokaságával.
Minden nap 3, különböző távolságban lévő rajtból indult a mezőny. A két selejtező azonos célba érkezett, ám a térképek csak kis területeken fedték egymást. Végig 1:10.000-es méretarányú, 5 méteres alapszintközű térképet kaptunk leheggesztett fóliában /később adtak egy másik újat is/. A legtöbben, 220-an a férfi 55-ös korcsoportban voltak, ott négy selejtező futamot indítottak. A 134 fős F 45 kategóriát két csoportba osztották. Én a B-ben egy nagyobb és több kisebb keveréssel a középmezőnyben /39./ végeztem.
2. SELEJTEZŐ, PILLAGER
Itt is 8 km-es pályát kaptunk, mint előző napon, csak kissé több, 310 méter szinttel. Taktikát változtatva ezúttal nem a precíz térképolvasást, hanem az iránymeneteket helyeztem előtérbe. Ez be is vált. Előrébb végeztem /27/, bár a hazaihoz képest, lassúbb iramban haladtam a sűrű erdőkben. Összetettben sikerült az A-döntőbe jutnom a 34. helyen.
DÖNTŐ, FRANZEN
A pihenőnap után 9 km-es pályán futottuk a döntőt, ami jellegében semmiben nem különbözött az előzőektől. Meglepetésre nálunk a tavalyi győztes finn Pertti, aki midkét selejtező futamot és mindkét Warm-up-ot is fölényesen nyerte -"csak" 3. lett. A skandináv fölény szokásosan unalmas volt. Én 65. lettem. A reggeli kiutazásnál a buszunk előtt egy farkas ballagott át az úton a Missisipi felé. A célból hallani lehetett a gyakorlatozó katonák lövéseit.
ÖSSZBENYOMÁS
A terepválasztáson kívül csak dícséret illeti a rendezést, még a térképeket sem érte panasz. Valószínűleg jó vásárt csináltak a minesotaiak ezzel a rendezvénnyel, mivel a rengeteg emblémázott trikó és egyéb portéka csinos hasznot hozhatott. Kiderült az is, hogy 1999-ben Dánia, 2000-ben pedig Új-Zélandlesz a további Veterán Világ Kupák házigazdája. A befizetett költségtérítések és az értük nyújtott szolgáltatások alapján van még egy nagyon szubjektív véleményem, miután az elmúlt 3 év alatt 2 Európa-bajnokságon, 1 világbajnokságon /rádiós tájfutásban/ volt szerencsém részt venni. A legkevesebb - számomra is meglepetésként - Németország nyújtotta idén szeptember elején a VIII. rádiós tájfutó bajnokságon. Nem volt sokkal jobb az 1995. évi szlovákiai rádiós tájfutó EB sem. A spanyol Veterán Tájfutó Világ Kupát nem lehet összevetni egyértelműen a többivel, őket nem rangsorolnám. A győzelmet azonban ebben a "versenyben" nem az USA, hanem a nehéz helyzetű Bulgária érdemelte ki, mert minden gondján felülemelkedve, úgy rendezte meg tavaly a rádiós tájfutó Európa-bajnokságot a Rila-hegységben, ahogyan minden világversenyt kellene.
Kovács Attila
Zöld Sportok Clubja
Nevezők száma országonként:
Australia 25
Austria 5
Bulgaria 26
Canada 41
Czech Republik 41
Denmark 43
Estonia 21
Finland 214
France 8
Germany 38
Great Britian 120
Hungary 1
Ireland 4
Israel 4
Italy 8
Japan 45
Latvia 1
Lithuania 5
Moldova 2
New Zealand 21
Norway 336
Poland 4
Portugal 3
Romania 10
Russia 48
Scotland 18
Slovakia 2
Slovenia 1
South Africa 1
Spain 1
Sweden 498
Switzerland 59
Ukraine 7
United States 201
Wales 6
Yugoslavia 3
Összesen: 1869