Magyarország elsô teljes tájékozódási
triatlon versenye
Balassagyarmat/Nyírjes, 1997. augusztus 17.
Már évek óta foglalkoztatott minket egy ilyen verseny
gondolata, ezért tavaly örömmel vettünk részt
az Alpok-Adria kupa tájtriatlon versenyén. Nagy élmény
volt, de elhatároztuk, hogy ha egyszer mi is rendezünk hasonlót,
akkor igyekszünk a teljességre törekedni, azaz mindhárom
számban tájékozódási feladatot adni.
Valószínű mindez csak terv maradt volna, ha nem keres
meg minket Révész László, a helyi Vitalitás
triatlon egyesület vezetôje azzal, hogy az általuk évek
óta megrendezett országos és nemzetközi Palóc
triatlon keretében csináljunk tájékozódási
versenyt is. Megegyezésünk szerint mi a szakmai elôkészítést,
ôk pedig a stábot biztosították.
A tájfutás lebonyolítása sima ügy. Idén
már a tájbiciklis versenyek rendezésében is
komoly gyakorlatot szereztünk, így ez sem probléma. Az
úszás már keményebb dió. Még nem
hallottunk arról, hogy valaki ilyet rendezett volna. Úgy döntöttünk,
hogy az elsô ilyen versenyen nem tűzünk ki nagyon nehéz
feladatot a versenyzôk elé, annál is inkább mert
az indulók egy részét a triatlonosok közül
vártuk. Legyen tehát egy 500 méteres pálya három
egyszerű ellenôrzôponttal. Gond a térkép.
Valamilyen elôérzettôl vezérelve a télen
egyszer jégen lehelyesbítettem a tó belsejét,
azaz a nádasok alakját, mindezt még a triatlonosoktól
kapott felkérés elôtt. Így már csak a tópart
helyesbítése maradt, a verseny elôtt két héttel
azt is megcsináltam (a téli és nyári helyesbítés
együtt kb. 3 óra volt), másik 3-4 óra alatt pedig
az OCAD rajz is elkészült, amit aztán Gábor bátyám
alkotott kész térképpé. Ezt 720 dpi-vel extra
papírra kinyomtattuk színesben, 1:3500-as méretarányban.
Színes fénymásolón ezt kicsinyítettük
le 70%-ra, így 8 db 1:5000-es térkép került egy
A4-es lapra. Átlátszó öntapadós műanyag
fóliával vontuk be, bízva abban, hogy kibírja
az úszást. Ez a térkép egyben az úszáshoz
használt karton is volt, és ún. kábelkötegelôvel
erôsítettük a rajtban a versenyzô csuklójához.
A versenyre elôzetesen 13 nevezés érkezett, de vasárnap,
a verseny napján 27-re duzzadt az indulók száma. A
triatlon váltó OB után, 14.00 kor vágott neki
az elsô versenyzô a távnak, a többiek két
percenként követték.
Az úszás rajtja egy horgászstégen volt , ki-ki
vérmérséklete szerint fejessel indult vagy bemászott
a vízbe. Az elsô pont egy kis öböl volt a túlparton,
a második egy vízben álló fatuskó, a
harmadik pedig a tó zsilipje, ezután már a depó
következett. Itt a rutinosabban öltözô triatlonosok
elég gyorsan végeztek, a tájfutók jobban szöszmötöltek,
volt aki teljes bozótfelszerelést vett fel. Pedig a kiosztott
tájékoztatóban jeleztük, hogy a pályák
elkerülik a bozótos, csalános részeket, így
akár fürdôruhában is teljesíthetô.
A bicikli és futás közös kartonját is itt
vették magukhoz a versenyzôk.
A depó kijáratában újabb térképet
kaptak a biciklis pályával. Ez a logikus útvonalon
haladva 9 km volt 6 ponttal, kb. a pálya felérôl még
részidôket is kaptunk a helyi rádióamatôrök
jóvoltából. Technikailag lényegesen egyszerűbb
volt mint egy átlagos tájbiciklis pálya, bár
a triatlonosoknak nyilván ez sem volt könnyű. A legnagyobb
nehézséget valószínűleg a néhol
igen mély homok okozhatta. A végén újra a depó
következett. Némi galibát okozott, hogy a tájfutók
nem ismerték a depó szabályait, miszerint ott csak
tolni szabad a biciklit.
Ezután jött a futás, a depó kijáratában
újabb térkép a tájfutó pályával,
légvonalban 3km, 8 pont. A bozót elkerülése miatt
úgy alakítottuk ki a pályát, hogy az ösvényekrôl
alig kellett letérni. Ez a tájfutóknak így igen
egyszerű volt, de a triatlonosok leginkább itt véreztek
el.
Még a triatlonosok örökös szpíkrét,
Péter Attilát is sikerült rábírni a versenyzésre,
ami azért nem volt nehéz dolog, mert ô is 12 évig
aktív tájfutó volt, biciklit és sisakot tôlünk
kapott. ő 06-ra, két triatlonos után indult, és
elsônek ért be. Aztán jöttek a többiek is,
triatlonosok, tájfutók, montisok vegyesen, és persze
közülük néhányan több sportágat
is "megülnek" egyszerre. Az úszásnál
használt térkép-kartont is csak itt vettük el.
Ez nem váltotta be tökéletesen a hozzá fűzött
reményeinket: a térkép elázott a fólia
alatt is, de azért végig olvasható maradt, és
nem mállott szét. Tehát funkcióját betöltötte.
A részidôtáblázatból kiderül, hogy
az úszásban a triatlonosok voltak a legjobbak, ez érthetô
is, hiszen ôk edzenek erre a sportágra. Itt a legjobb idô
Straubinger Györgyié lett, aki válogatott triatlonos
volt. A biciklizés után már kezdett kialakulni a végsô
sorrend, de pl. Straubinger még itt is negyedik abszolútban,
valószínűleg ösztönösen megérezte,
hogy érdemes az utána indult Weiler Zsolttal mennie. Az ifi
fiúk gyôztese, Sándor Dániel is ezt tette, de
neki a futás során is sikerült lépést tartania
a késôbbi abszolút gyôztessel. Weiler Zsolt gyôzelme
egyáltalán nem meglepô, hiszen aktív triatlonos,
de elôtte hosszú ideig tájfutó volt. A szenior
gyôztes, Bacsó Attila hasonló cipôben jár,
azzal a különbséggel, hogy ô párhuzamosan
űzi a két sportágat. Nagy örömünkre mind
a 27 induló hibapont nélkül teljesítette a pályákat,
és a tervezett 1 órás gyôztes idô is egészen
jól bejött. A versenyen mindenki azonos pályákat
teljesített, az értékelésnél négy
kategóriát különböztettünk meg.
Amennyiben a Palóc triatlon rendezôi jövôre is be tudják illeszteni versenyük programjába ezt a számot, úgy lesz folytatás, már gyűjtjük ötleteinket a verseny továbbfejlesztéséhez.
Kovács Péter Bgy. MEDOSZ