A tájfutás századik "születésnapját" az IOF és nemzeti szövetségei egy éven át ünneplik. Az ünnepségek kezdete az augusztusi, norvégiai VB-n volt, abban az országban, ahol száz évvel ezelôtt elôször rendeztek tájfutóversenyt. Az Orienteering World 1997. augusztusi száma a tájfutás kezdeteire tekint vissza.
Az elsô tájfutóverseny
Ismeretes ugyan, hogy Bergenben 1897. június 25-én már
rendeztek egy "tájfutó" versenyt, amelyben útvonalválasztási
lehetôségek voltak, de térkép nélkül,
az általánosan elfogadott vélemények szerint
az elsô valódi, nyílt tájfutóversenyt
1897. október 31-én rendezte az oslói IK Tjalve klub
a sorkedaleni Grottumban. Ez az esemény a késôbbi a
tájfutóversenyek ôsének tekinthetô, nemcsak
Norvégiában, hanem az egész világon.
Ezen a versenyen térkép és tájoló "használata
megengedett" volt. A tereprôl négy térkép
állt rendelkezésre 1:100000, 1:25000, 1:30000 és 1:60000
méretarányban. A két utóbbi térkép
síutakat is tartalmazott. A pályaadatokat a résztvevôk
a rajt elôtt fél órával kapták meg. Versenytávként
15 km-t tüntettek fel, azonban a valódi táv 10,5 km volt.
A nyolc nevezô közül a versenyt Peder Fossum maratoni futó
nyerte, aki a távot 12 perccel gyorsabban teljesítette, mint
a második helyezett. A gyôztes ideje 1:41:07 volt - 10 perc/km
alatt.
Katonai kiképzés során Skandináviában
már az 1870-es években végeztek tájékozódási
jellegű tevékenységet, melynek során a katonák
ismerkedtek a térkép és tájoló kezelésével.
Az "orienteringslob" kifejezést elôször egy
katonai verseny során használták 1895 nyarán.
A tájfutás elsô lépései
Jónéhány országban századunk elsô
éveiben rendezték az elsô tájfutóversenyeket.
Az IOF négy alapító tagjának tájfutótörténelmébôl
idézzünk fel néhány mérföldkövet.
FINNORSZÁG: 1904. március 13-án sítájfutó
versenyt rendeztek. A 4 fôbôl álló váltók
versenyét ("Helsinki-Porvoo") 4 óra 40 perces eredménnyel
nyerték. Az elsô tájfutó versenyt az IFK Helsingfors
klub rendezte 1923. november 4-én.
SVÉDORSZÁG: Az elsô tájfutóversenyt 1901.
márciusában rendezték 5 induló részvételével.
A versenyen egy 1845-66 között készült és 1873-ban
nyomtatott, 1:100000-es térképet használtak. A 14 km-es
pálya ellenôrzôpontjait két jól ismert
templom és két ismert farm alkotta. Tájoló hiányában
a követendô irányt versenybírók mutatták
a versenyzôknek. A versenyt 1:15:14-es idôvel nyerték
(6,49 perc/km!). 1919. március 25-én Svédországban
rendezték az elsô nagy tájfutóversenyt, amelyen
155 induló vágott neki a 12 km-es távnak (3 ep., 1:100000-es
térkép). A versenyt a 32 éves O.B. Hansson nyerte
1:25:39-es idôvel. A svéd sajtó részletesen
beszámolt a versenyrôl, térképek, interjúk
és elemzések közzétételével.
MAGYARORSZÁG: Az elsô versenyt 1925-ben rendezte Ripszám
Henrik, festôművész és atléta, aki az orosz
hadifogságból Skandinávián keresztül érkezett
haza, ahol megismerkedett a tájfutással. A 11 km-es, öt
ellenôrzôponttal kijelölt pálya a budapesti (hűvösvölgyi)
Balázs vendéglôtôl indult, legmagasabb pontja
a János-hegy volt. A gyôztes Belloni Gyula 54:23 alatt teljesítette
a távot.
CSEHORSZÁG: Az elsô versenyt 1950. októberében
rendezték 42 háromfôs váltó (férfi,
nô és junior) részvételével. A 13,4 km-es,
5 ellenôrzôponttal nehezített pályán 1:75000-es
térkép segítségével tájékozódtak.
A tájfutás mérföldkövei idôrendben
1897 Elsô tájfutóverseny Norvégiában
1900 Elsô sítájfutó-verseny (váltó)
Svédországban
1919 Elsô modern-stílusú tájfutóverseny
Svédországban
1923 Elsô tájfutóverseny Finnországban
1925 Elsô valódi tájfutóverseny Norvégiában
1928 Elsô tájfutóklub megalakulása Svédországban
1932 Elsô tájfutóverseny Svájcban
1934 Elsô tájfutóverseny Magyarországon*
1946 Elsô tájfutóverseny az Egyesült Államokban
1948 Elsô tájfutóverseny Kanadában
1950 Elsô tájfutóverseny Csehszlovákiában
1953 Elsô keletnémet bajnokság (sítájfutás)
1953 Tájfutóverseny Jugoszláviában
1955 Elsô tájfutóverseny Bulgáriában
1957 Elsô tájfutóverseny a Szovjetúnióban
1961 Az IOF megalakulása
1962 Elsô Európa-bajnokság
1966 Elsô tájfutóverseny Izraelben
1969 Japán szövetség megalakulása
1969 Tájfutás kezdetei Ausztráliában
1971 USA tájfutószövetség megalakulása
1975 Elsô sítájfutó VB Finnországban
*Az összeállítás szerzôje itt téved. Az elsô magyarországi versenyt 1925-ben rendezték
és az elsô világbajnokság
A tájfutás fejlôdésének egyik mérföldköve
az IOF 1961-es megalakulása volt. Az IOF elsô elnöke,
a svéd Erik Tobé idén ünnepli 90. születésnapját.
Az alábbi cikkben ô ír a tájfutással való
kapcsolatáról és arról a folyamatról,
amelynek eredménye az IOF megalakulása majd az elsô
VB megrendezése lett.
Valamikor 1920-ban szülôvárosom, Lidköping cserkészcsapatában
a rókaôrök vezetôje voltam. Egy tíznapos
cserkésztábor során, amelyben különféle
versenyeket rendeztek (úszás, elsôsegélynyujtás,
tájékozódás, stb.), a mi rókaôr-csapatunk
nyerte a tájékozódási versenyt. Ettôl
az eseménytôl kezdve a tájfutás végigkísérte
életemet (bár jónéhány verseny után
az elsôsegélynyújtásban szerzett jártasság
sem jött rosszul!).
1946-ban alakítottuk meg a NORD-ot, az északi országok
tájfutósportjának fejlesztésére szolgáló
szervezetet. Egységes versenyszabályzatot alakítottunk
ki, csapatversenyeket szerveztünk, amelyekbôl késôbb
az Északi Bajnokság is kifejlôdött. Az ötvenes
évek elején néhány északi tájfutó
Svájcba, Nyugat-Németországba, Bulgáriába,
Csehszlovákiába, Nagybritanniába és Kelet-Németországba
látogatott, és ezután merült fel a NORD ülésén
a nemzetközi szövetség megalakításának
igénye. 1959-ben rendezték az elsô nemzetközi konferenciát
a svéd acélvárosban, Sandvikenben, amelyen 12 ország
tájfutó-vezetôi ismerkedtek a tájfutás
elméletével és gyakorlatával. A NORD 1960-as
norvégiai ülésén került végre sor
az IOF megalakítását elhatározó döntésre,
amely az összes tájfutó-ország szövetségét
meghívta a nemzetközi szövetségbe. Svájc
hamarosan csatlakozott, a keleti országok azonban egy másféle
nemzetközi egyesülés szervezésébe kezdtek.
A skandináv csoport ekkor megpróbálta Keletet és
Nyugatot összehozni: ennek érdekében az 1961 májusi
koppenhágai találkozóra minden nemzeti szövetséget
meghívtak. Az ülésen végül tíz nemzet
képviselôi jelentek meg, akik elhatározták a
"valódi" IOF megalakítását. A tíz
alapító: Bulgária, Csehszlovákia, Dánia,
Kelet-Németország, Finnország, Magyarország,
Norvégia, Svédország, Svájc és Nyugat-Németország.
Amikor Inga Löwdin, az IOF elsô fôtitkára és
jómagam, a szövetség elsô elnöke 1975-ben
átadtuk e tisztségeket, az IOF-nek már 23 tagja volt.
Az 1962-ben Norvégiában majd 1964-ben Svájcban rendezett
elsô két IOF-bajnokságot Európa-bajnokságnak
neveztük, lévén az IOF-nek csak európai tagjai.
Az 1966-os finnországi bajnoksággal kapcsolatban merült
fel az a javaslat, hogy nevezzük világbajnokságnak, ugyanis
a finnek úgy vélték, egy VB-hez könnyebb lenne
a nemzeti sportszövetségtôl és egyéb szponzoroktól
támogatást szerezni, mint egy EB-hez. Az IOF ehhez hozzájárult,
és így 1966-ban VB volt, bár csak európai versenyzôk
vettek részt rajta, akik közül a gyôztesek világbajnoki
címet szereztek. Az elsô "valódi" VB-t, amelyen
már Európán kívüli versenyzôk is
részt vettek, 1968-ban rendezték Svédországban.
Tallózott: Jgy