Ebben a részben a kevésbé pontos képet adó lehetôségekrôl ejtek szót. Ezek a mindennapos ellenôrzésben, a fizikai állapot folyamatos nyomonkövetésében a legnagyobb segìtséget nyújtják.
Saját általános állapotunk rendszeres és módszeres megfigyelése kellô tapasztalat birtokában meglehetôsen jó képet ad fizikai állapotunkról. Megfelelô tapasztalatot a megfigyeltek több éven keresztüli rögzìtésével és elemzésével lehet szerezni. Szervezetünk különbözô behatásokra, köztük a fizikai terhelésre adott válaszát kell megismernünk. Nehézséget jelent, hogy sokszor nem sikerül felismernünk szervezetünk jelzéseit, illetve helytelenül értelmezzük azokat ilyen vagy olyan, nekünk kedvezô magyarázat kigondolásával.
Jól mérhetô jellemzô az alappulzus. Ezt reggel ébredés után, még az ágyban kell mérni. A szokásosnál magasabb alappulzus figyelmeztetés az átlagosnál gyengébb fizikai állapotra. Sokféle oka lehet. Leggyakoribbak a különösen erôs fizikai fáradtság, a szellemi vagy fizikai kimerültség és a betegség. Az alappulzus hosszú távú változása a szìv-érrendszeri teljesìtôképességet jellemzi, az alcsony pulzus jobb állóképességet jelez. Ez egyének között nem összehasonlìtható.
A pulzust szokták még mérni résztávos edzéseken a résztávok vagy csak az utolsó résztáv után és egy percre rá tìz-tìz másodperc alatt. Ez a kettôs adat jól mutatja az aktuális formát, 180/perc és egy perccel késôbb 120/perc jó fizikai állapotot tükröz.
A legjobban megélt, ám legnehezebben értelmezhetô jellemzô a közérzet. Az étvágy, az alvás minôsége, a fáradékonyság vagy frissesség, stb. mindig jelzi általános állapotunkat. Nehéz dolgunk van, amikor ezek alapján fizikai állapotunkat próbáljuk megìtélni. Tapasztalt versenyzôk tudják, hogy a tétverseny rajtja elôtti szétesô gyengeség, erôtlenség és rogyadozó lábak jó erôállapotot és erôs feszültséget takarnak. Több éves tapasztalat szükséges ahhoz, hogy megtanuljuk testünk jelzéseit, üzeneteit.
A vérvizsgálat is hasznos módszer az általános és ezen keresztül a fizikai állapot megìtélésére. Futóknál, különösen nôknél gyakori a vashiány, ami erôsen csökkent teljesìtôképesség oka lehet.
Az edzések és versenyek alatt mutatott fizikai teljesìtmény hűen mutatja a fizikai állapotot. Nagyon nehéz azonban a teljesìtményt befolyásoló tényezôk közül meghatározni, hogy azok az adott esetben milyen mértékben hatottak az elért eredményre. Különösen a rossz teljesìtmények okát veszélyes csak a pillanatnyi eredmény alapján megállapìtani. Tipikus hiba a romló edzéseredmények miatt növelt edzésmennyiség, holott éppen kevesebb vagy más tìpusú edzésre lenne szükség.
Hagyományos lehetôség a Cooper-teszt, ami standardizált és széles körben alkalmazott. A megszokott versenyhelyzettôl eltér, mert nem távot, hanem idôt kell teljesìteni.
Rendszeres ellenôrzési forma a felmérô futás, ami történhet atlétikapályán, országúton, füvön, erdei úton vagy akár kiszalagozott erdei körön is, bárhol. Lényeges, hogy a táv és az útvonal mindig ugyanaz legyen. Minél inkább terepi kört választunk, annál inkább befolyásolja az idôjárás és az évszak (talaj, aljnövényzet, lombsűrűség révén) az elérhetô eredményt. Az egyedül teljesìtett felmérôfutások teljesìtményét nagy mértékben befolyásolja a mentális állapot, ezért nem vonható le egyértelmű következtetés a fizikai állapotra.
A megszokott edzéskörök idejének korábban futott idôkhöz mérésével összehasonlìtható a mostani fizikai állapot az akkorival. Ez biztatást vagy sarkallást adhat a további edzésekhez, pl. "Jó úton járok, ma is annyit futottam a húszas körön, mint két éve, amikor megnyertem a bajnokságot."
Futószalagot alkalmazva lehetôség van csak az elért eredmény mérésére. Elônye, hogy a terhelés mértéke pontosan beállìtható.
Az erôsìtô edzések, illetve a tornatermi edzések ügyességi gyakorlatainak teljesìtménye alapján is képet alkothatunk az általános állapotról.
Az edzôversenyek és a versenyek teljesìtménye átfogó információt ad az "általános tájfutó állapotról". Nem érdemes a hibázásokat az összidôbôl levonva messzemenô következtetéseket levonni a fizikai állapotra, különösen azért, mert a hibázások mértékét még részidômérés mellett is csak közelìtôleg lehet meghatározni. Öt másodperc tájékozódási hiba érzékelhetetlen és értékelhetetlen egy átmenetben a hagyományos tájfutás során (nem ìgy az új parktájfutásban), mìg öt másodperc négy- vagy ötszáz méteren jelentôs különbséget jelent az aktuális fizikai állapotban.
Lantos Zoltán