A közelmúltban adtuk hírül, hogy elhunyt Berend Ottó, a Duna Sport Club alapító tagja és örökös elnöke. Mint írtuk, nevéhez fűzôdik a harmincas évek közepén a versenyszerű tájékozódási terepgyakorlatok szervezése és lebonyolítása. Az 1925-26-ban lebonyolított elsô magyarországi versenyeknek ñ melyeknek Ripszám Henrik volt a kezdeményezôje ñ a következô években nem volt folytatása. Csaknem 10 évi szünet után Berend Ottó kezdeményezte a turista tájékozódási versenyek szervezését. Míg Ripszám Henrik Svédországban szerzett tapasztalatai alapján a mai tájfutáshoz hasonló versenyt szervezett, addig a késôbb rendezett versenyek már inkább a turista jelleg megmaradását tűzték ki célul. Ez a kettôsség hosszú évtizedekig jelen volt a magyar tájékozódási sportban. Berend Ottó tevékenységérôl és szerepérôl részletesen ír dr. Kósa Csaba "A tájékozódási sport története" című diplomamunkájában (1966), amelybôl most részleteket közlünk. (SA)
Közép-Európában az új sportág
mindenkit megelôzve Magyarországon jelentkezett elôször,
bár célja és eredete egészen más volt,
mint az északi államokban. Berend Ottó, aki az elsô
"turista tájékozódási verseny" megrendezését
javasolta, ezt a célt így foglalta össze: "1933-ban
hegyi bolyongásaink és fôleg elkeveredéseink
során elôször ötlött fel bennem a gondolat,
hogy a turistaságnak is van értékmérôje,
versengési lehetôsége. Összehasonlítási
alapot lehet teremteni rá, ki tud legjobban eltájékozódni
kitűzött célok irányában. Ha különbözô
sportágakban a zsűri eldöntheti, hogy melyik pályázónak
jobb a teljesítménye, vajon miért nem hasonlíthatnánk
össze a hegyek vándorainak tudását és felkészültségét."
A gondolatot tett követte. Berend Ottó, Róbert Arthur
és Schffer Andor a Duna Sportklub részére 1934. március
22-én megrendezte az elsô "ôs" tájékozódási
versenyt. A Budakeszi környékén lebonyolított
házi versenyen öt csapat vett részt, egyenként
öt fôvel. A versenyzôk nagyon lelkesek voltak, igyekeztek
a feladatokat minél gyorsabban végrehajtani. Így ebbôl
a turista jellegünek szánt versengésbôl elszánt
erdei futás lett. A versenybíróság ettôl
megíjedt és a "turista jelleg" megóvása
érdekében elhatározta, hogy a jövôben maximális
és minimális standard idôt írnak elô, melyhez
képest a késést és sietést egyformán
büntetik. Ez az elv szilárdan meggyökeresedett és
hosszú ideig a fejlôdés gátja lett.
A verseny mindenkinek nagyon tetszett és így a Duna SC vezetôi
elhatározták, hogy a következô évben országos
versenyt rendeznek. 1935 januárjában megtették az elôkészületeket,
elkészítették a verseny kiírását,
ami tartalmazta a versenyszabályzatot is. A kiírást
megküldték az ország összes turista egyesületének
és a környezô államok turista szövetségeinek.
A Kiírás szerint a Duna SC 1935. április 14-én
rendezte meg országos tájékozódási csapatversenyét.
A versenyen a Magyar Turista Szövetség minden tagegyesülete
résztvehetett öt fôs csapataival. Nevezési díj
3,50 pengô.
A "Versenyszabályok" kivonatosan az alábbiakat
tartalmazták:
1. Az értékelés hibapontok alapján történik,
egyelôre titkos táblázat alapján.
2. A verseny helye titkos.
3. Rajtszám viselése kötelezô.
4. Indítás térkép átadással.
5. Érkezés idejének a térkép leadása
számít.
6. A csapat öt tagjának együtt kell haladni.
7. Idegen segítség igénybevétele tilos.
8. Sietést és késést egyaránt büntetik.
12. A verseny távja 25 kilométer.
A szabályok 9-11. és 13-15. pontja kevésbé lényeges útbaigazításokat ad.
A versenykiírás körül igen éles vita kerekedett.
Az elsô hang az Újság (1935.III.3.) cikke, amely röviden
ír a DSC "turistaversenyérôl". A versenykiírás
kivonatát közli az Újság, a Magyar Hírlap,
a Sporthírlap és Az Est is. Ezzel egyidôben megszólalnak
a kételkedôk. "Amikor imádságos lélekkel
jártuk az erdôt, éppen a mindennapi élet versengése,
tülekedése, taposása elôl kerestünk a Mi Birodalmunkban
menedéket. Szeretnénk, ha az erdôbe nem vonulna be a
versengés láza (Pesti Napló, 1935.III.13.)." "Van
ebben a versenyben valami technikailag megoldatlan részlet: az idô,
a gyorsaság tényezôjével nem tudnak mit kezdeni
az ötlet felvetôi (Pesti Hírlap, 1935.III.23.)."
"Ellene vagyok a mindenféle versengésnek a turistaság
keretein belül. A vezetésem alatt álló Magyar
Turista Egyesület nem vesz részt ezen a versenyen" ñ
nyilatkozott Cholnoky Jenô egyetemi tanár....
Végül az elkeseredett vitát a Magyar Turista Szövetség
1935. április 1-én tartott ülése zárta
le. Ezen megvitatták a verseny ellen és mellett felhozott
érveket. A szövetség tanácsa végül
úgy döntött, hogy a verseny a szövetség hivatalos
részvétele nélkül megtartható, az elnevezést
azonban "tájékozódási terepgyakorlat"-ra
kellett módosítani. Dr.Zsembery Gyula, a szövetség
ügyvezetô elnöke nagyon támogatta a terepgyakorlat
gondolatát és elvállalta a zsűri elnöki
tisztét.
A terepgyakorlatra kilenc hazai és két külföldi
csapat nevezett. Az osztrák és csehszlovák érdeklôdök
azonban az akkori vizum és anyagi nehézségek miatt
a versenyen nem tudtak résztvenni.
Az elsô országos terepgyakorlatot végül is az
eredetileg tervezett idôpontban, 1935. április 14-én
rendezték meg. A verseny útvonala: Budakeszi - Sziklafal -
Hosszútöltés árka - Tóth György hegy
- Erzsébet major - Kiskopasz - Hosszúhajtás - Budakeszi.
A verseny távja 16 km volt. A verseny öt szakaszból állt,
öt állomást kellett érinteni, ahol a menetidôt
és az elméleti kérdésekre adott válaszokat
pontozták. Az egyes állomások között útvonal
ellenôrzés nem volt. A harmadik és negyedik állomás
között térkép nélkül, a többi szakaszon
pedig 1:75000-es katonai térképpel haladtak a résztvevôk.
A csapatok negyedóránként indultak. A versenyt az Encián
Turista Egyesület csapata (Dr.Bing, Kalmár, Miklós, Gellért,
Tauber) nyerte 17 hibaponttal. A terepgyakorlatra 80 fônyi rendezôgárda
vonult fel. Az utolsónak beérkezett csapat is olyan sportszerűnek
találta a vezetést, a rendezést, a pontozóbírák
munkáját, hogy egyetlen szemrehányó szó
sem hangzott el, még kisérlet sem történt óvásra.
A legnagyobb gyôzelem maga a rendezés volt. A Duna Sport Club
az egyesület legmagasabb kitüntetésével, az arany
jelvénnyel jutalmazta meg Berend Ottót az ötletért.