Wawel Kupa 1997.

Már harmadik éve rendezik ezen a környéken, a Krakkó-Czestochowa Jura területén a Wawel Kupát. Nem véletlenül! A terület igazán különleges: alacsony dombok, kisebb gerincek, völgyek, patakok és köztük, illetve rajtuk lekopott mészkôképzôdmények fantasztikus alakzatban. Az idei terep Zloty Potok falu mellett, attól délre terült el. A versenyközpont a falunak nevet adó Aranypatakból felduzzasztott tó mellett volt, hatalmas fenyôfák között. Kiváló kempingterület volt. Kényelmünket növelte, hogy ideiglenes közért, büfé, kolbászsütô és a verseny fô szponzora (reklámszervezôk figyelem!), az Okocim sörgyár által möködtetett sörcsapoló állt rendelkezésünkre a verseny folyamán végig. A hadsereg itt még mindig nagyon aktivan közremüködik, most is használhattuk a már hagyományosnak mondható katonai fürdetôsátrakat. A verseny július 4-6 között rendezték. Az elsô napi versenyre kocsival kellett menni kb. 8 kilométert. A pályák a technikai nehézségek ellenére inkább gyorsak voltak, bár a pontokat igyekeztek a sziklák közé, hasadékokba, barlangokba rejteni. A második és harmadik napi terepeket gyalogosan lehetett megközelíteni.
A második napi pálya már nehezebb volt: sok keresztbe futás a gerinceken, dugott pontok a sziklavilágban. Az egyik pont alig 30 méterre volt a terület jelképévé vált Twardowski Kapu-tól, ami szintén a mészkô egy különleges játéka, kb. 3 méter belmagasságú természetes kapuképzôdmény. Délután vissza sétáltunk ide gyalog, hogy lefényképezzük, de a sziklákat körülvevô hatalmas fák olyan árnyékot tartottak, hogy a képek nem sikerültek.
A harmadik nap kaptuk a legnehezebb pályát. Ez volt a leghosszabb és legtechnikásabb, ráadásul ekkor kaptuk meg annak a nagy esônek az elejét, ami késôbb az évszázad áradását okozta. Este 9 órakor kezdett zuhogni az esô és megállás nélkül szakadt délután kettôig. Nem akartuk elhinni, hogy ilyen lehetséges, de a pályán be kellett látnunk, hogy a különbség legfeljebb ott van, hogy idônként jobban szakad az esô. Ezzel együtt mindenki kiment a vadászrajtos döntôre és nagyon jó pályákon közdhettünk.
Mi magyarok csak nyolcan voltunk, de közülünk Gárdonyi Réla nagyon jó eredményt ért el. Mindhárom napon gyôzött a nôi elit kategóriában. Az eredményhirdetés is szakadó esôben zajlott, de a rendezôk nem hagyták magukat zavartatni egy "kis" esôtôl. A dijazás nagyon gazdag volt. Az érmeken és kupákon túl sportszereket, elektromos háztartási eszközöket (walkman, konyhai robotgép, mikrósütô, 37 cm-es TV) adtak át a megye vezetôi és a hadsereg fôtisztjei. Ezután egy félórára elállt az esô, de csak azért, hogy ott folytathassa ahol abbahagyta. Ez egy igazán jó verseny volt. Jó pályák, zökkenômentes rendezés, kényelmes körülmények, mindez ráadásul olcsóbban, mint a hazai versenyeken. Sajnos az indulók között igazán neves versenyzôk nem voltak. Inkább kelet európai verseny lett: a hazaiakon kivűl csehek, szlovákok, ukránok, beloruszok, lettek, litvánok adták az 1200-as mezôny döntô többségét. Nyugat-Európát csak néhány senior német, belga, holland versenyzô képvislte, északiakra én nem is emlékszem.
Pedig kár, mert a versenyek igazán jók, a terepek és a körülmények a már emlitettek szerint kiválóak.
Jövôre Krakkóban lesz a verseny, a város nyugati felén lévô erdôkben, az ideinél egy héttel korábban. Érdemes lesz kipróbálni.

Bugár József

Vissza a Tájoló 1997/7 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!