Tizenkét új térkép készült az öt napra: egy tájékoztató térkép, egy edzôtérkép, öt db 1:10000-es méretarányú a rövidebb pályákhoz, valamint öt db 1:15000-es a hosszabb pályák lebonyolításához. A pályakitűzôk megfelelô színvonalú, nyomdailag benyomott pályákat, szép kivitelű térképeket igyekeztek a versenyzôk számára bocsátani. A pályák hosza alkalmazkodott a versenysorozathoz. Külön csemege, hogy a zárónapon minden versenyzô "postatisztán" is megkapta ezeket a térképeket a kategóriájának megfelelôen a benyomott pályákkal együtt.
A rajtoltatás minden nap azonos idôben 9 órakor indult. A rajtbamenet a programfüzetben leírtaknak megfelelôen - mint minden program - korrekt módon történt.
A versenyzôkartonok "ötszín" nyomatúak voltak, mivel mindennap más színű kartonokkal futottunk, bár a kartonok talán lehettek volna kissé "erôsebbek".
Összesen 41 kategóriában küzdöttek a versenyzôk a helyezésekért. A legnépszerűbb kategória az F21B (121 fô) volt. Itt talán elképzelhetô lett volna az F21BR "bontás" is, s talán minden kategóriában megvalósítható lett volna a 3-3 percenkénti indítási idôköz is. A 110 fôre tervezett nyílt kategóriák is "beteltek", de további kéréseket is ki tudtak szolgálni a rendezôk, hasonlóan a gyermekversenyeken is.
Az elsô három versenynapot követlen Orfű térségében a dolinákkal tarkított, dús aljnövényzetű erdôben rendezték meg. A magyar válogatott tagjai már az elsô napon kitűnôen szerepeltek az "elitkategóriákban", ugyanis a diósgyôri Lubinszki Mária (D21A) és a miskolci Lévai Ferenc (H21A) gyôzni tudott, s kisebb kilengésektôl eltekintve ezt a szokásukat az ötödik napra is megôrizték, hiszen mindketten a dobogó tetejére állhattak.
A térképek síkrajza olykor "megviccelte" a versenyzôket mivel a nagy esôzések miatt a dús aljnövényzet olykor eltakarta a kisebb utakat.
Az elsô napon közvetlenül a cél elôtt a 120. percig még patakon át futottunk, majd ezt követôen a rendezôk jóvoltából már "kôhídon".
A céliroda jó munkamegosztásának és gyakorlatának köszönhetôen az eredmények viszonylag gyorsan "kikerültek". A számítógépes rendszer Dr. Pavlovics Gábor és stábjának köszönhetôen jól vizsgázott. A célbaérkezés után a hagyományos büfé sátor mellett "londoni emeletes buszon" ihattuk az üdítôt...(is!). Az óvoda, a gyermekversenyek, vásári kirakatok, öltözôsátrak, információk, ..."aaalma eladóóó" (legalább tíz variációban), mind-mind a cél és környékének különös varázst adott. A tömegbôl messze "kiemelkedtek" a piros egyenpólósok, a verseny rendezôi.
A napi gyôztesek és helyezettek eredményhirdetésére az orfűi kempingben került sor. A gyôzteseknek "sárga trikó" járt, a helyezettek is szép oklevelet kaptak. Mind az öt napon egyedül Marton Péter kaposvári versenyzônek sikerült nyernie, így a legtöbb sárga pólóval ô dicsekedhet. Jólesett hallani az eredményhirdetésen a korábbi válogatottak neveit. "Különös muzsika", ...nosztalgia ez a tájékozódási futóknak.
A második versenynapon horhosokkal és kis met-szôdésekkel szabdalt területeken versenyezhettünk. Lajtai Sándor technikai vezetô megállapítása szerint az ötnapos verseny leforgása alatt összességében szinte minden típusú tereppel lehetett találkozni, ami itt a Mecsek-hegységben jellegzetes.
A Hungária Kupa 2. napján 16 órától Orfűn tartotta kihelyezett ülését a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség elnöksége.
Feltűnô, hogy a 3. napon jó néhány versenyzô "Bermuda-befutószögbe" jutott, ugyanis "elfutottak" a befutópont mellett s "elfelejtettek" lyukasztani. Mi lehetett ez?! Fáradtság, izgalom, vagy valami más? Pedig rajtbamenet is ott volt egyértelműen az utolsó ellenôrzôpont.
Csodás szép környezetben fekvô kis községben, Abaligeten, a Mecsek északi oldalának legszebb részén folytatódtak a Hungária Kupa 4. és 5. napi küzdelmei. A víz által kioldott mélyedések, az úgynevezett töbrök (dolinák) rendkívül nagy számban fordulnak elô ezen a területen. A 4. napon nemcsak a pályákkal, hanem a nagy meleggel is meg kellett küzdeni a versenyzôknek. A rajt elôtti tisztások a pályákon is "folytatódtak". A cél közelében a dolinasorok már felüdülésnek számítottak. A zárónapon az Abaliget-Jakabhegy közötti karsztvidéken a víznyelôkkel tarkított terepen "idôkiegyenlítéses" versenyformában ún. "vadászrajttal" indultak a versenyzôk. A hölgyeknél mindvégig jól szerepeltek a gyôzteseken kívül Kármán Katalin (FAB), Lux Andrea (SPA), Gárdonyi Réka (OSC) és Boros Judit (OSC). A férfiaknál Tihomir Salopek (Horvátország), Dénes Zoltán (Kalocsa) teljesítménye dicséretes. Egei Tamás a 4. napon súlyosabb sérülést szenvedett, így a végsô küzdelmekbe már nem tudott beleszólni.
A Hungária Kupa végsô összetett eredménye:
H21A 1. Lévai Ferenc MEAFC 340,35 2. Dénes Zoltán Kalocsa 343,10 3. Tihomir Salopek Horváto. 353,48 4. Baracsi Gábor TTE 361,30 5. Bukovac Maros Szlovákia 364,53 6. Horváth Pál SMAFC 365,95 D21A 1. Lubinszki Mária DTC 297,76 2. Gárdonyi Réka OSC 309,14 3. Lux Andrea Tabáni S.. 318,80 4. Boros Judit OSC 326,20 5. Kármán Katalin Fabulon 326,36 6.Skerletz Noémi SMA 363,65
A záróünnepség valóban ünnepélyes volt, a helye, a külsôségek, a nemzetközi színvonalnak jól megfeleltek. Szépen mutatott a háttér a színes zászlókkal., valamint a szigeten a "vizespont" is. A pécsi Zsolnay Rt. által felajánlott szép díjak méltóak voltak a nemzetközi versenyhez. Közvetlenül az eredményhirdetés után a Rendezôk "hálából", a "vízi jártassági engedéllyel" rendelkezô Dr. Kiss Endrét vízbe dobták, s aki becsületesen "begyűjtötte" a Hungária Kupa utolsó befutópontját, a "vízipontot" (talán új sportág született?), így a "vízenfutók versenyét" magasan megnyerte.
Zsigmond Tibor a Hungária Kupa szövetségi ellenôre röviden így összegezte az ötnapos versenyt:
"Az eddigi Hungária Kupák legeredményesebb versenye zajlott le a napokban. Nem kellett szállítás! Működött a számítógépes rendszer. Hibát vagy hibákat persze lehet találni, de ez eltörpül az eredményesség mögött. Kimondottan jól működött az információs rendszer, s a "rádiós" különösen jól."
Az ötnapos Hungária Kupák történetében a mostani mellett korábban csupán csak 1994-ben Tázláron oldották meg a Rendezôk, hogy szállítás nélkül "egy nagy terepen" bonyolították le a versenyt, de akkor ott a "teljes infrastruktúrát is ki kellett vinni" az SZV rendezôinek.
Dr. Kiss Endre a verseny elnöke az alábbiakban mondta el véleményét az elmúlt napok eseményeirôl:
"Érdekes, izgalmas, változatos volt a verseny. 120-130-an dolgoztunk a verseny sikeréért. Köszönetem fejezem ki a versenyben résztvevô minden lelkes rendezônek a végzett munkáért. Tudjuk nem volt tökéletes a verseny, de amit végül is itt a Dél-Dunántúlon elhatároztunk, azt talán sikerült megvalósítani. Legalább is szeretnénk hinni és remélni, hogy emlékezetes marad ez a verseny. Talán sportttörténeti érték az is, hogy a versenyóra az elsô rajtolótól az utolsó befutóig 101 óra 33 perc 21 másodpercet mutatott!"
Kelemen János a verseny egyik fô szervezôje elismerését fejezte ki Dr. Kiss Endre elnöknek, Dr. Tihanyi László elnökhelyettesnek a munkájáért, Sôtér Jánosnak a térképes munkáért, és Domján Istvánnak a számítógépes hálózatért. Külön kiemelte a pályakitűzôk, ellenôrzôbírók, térképhelyesbítôk jó színvonalú munkáját.
Az öt nap alatt egyébként közel kilencezer rajthozállást és célbaérkezést kellett regisztrálni a rendezôknek. Közben 30 hektoliter ásványvizet és dobozos üdítôt mértek ki a beérkezett versenyzôknek. Véleményem szerint megérdemelnék a Rendezôk, hogy az eredményértesítôben névszerint is benne szerepelnének, hasonlóan mint ahogyan az idei Honvéd Kupa eredményértesítôjében is láthattuk!
"Emelem a KALAP(OM)" térképet a Rendezôk elôtt, mert jól elôkészített, nagyon lelkes rendezôkkel színvonalas versenyt tudtak lebonyolítani. A több mint 2000 versenyzô és kisérô fogadása, versenyeztetése mind-mind olyan erôpróba, amely elismerést érdemel.
Mindenképpen ideális volt Orfű és térsége ennek a nagyszabású versenynek a lebonyolítására. A terepek "tájfutó paradicsomként" szolgáltak.
Az augusztus 1-I pihenônap után a kétnapos ZSELIC Kupa küzdelmei következtek Kaposvár és környékén, s így összességében ez a versenysorozat 7 naposra sikeredett, a tájfutók nagy örömére. Az elsô 7 napos hazai versenyt egyébként 1971-ben rendezték Tata körzetében "EBH-OL" néven (Eötvös-Budapest-Hungária Kupa). Reméljük, s bízunk benne, hogy Farkasgyepü, Kékedfürdô, .... , Tázlár, Szilvásvárad, Orfű után a jövôben is hasonló versenyeken vehetünk majd részt.
dr. Sindely Pál
Vissza a Tájoló 1997/7 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!