Szerda délután indult el kis csapatunk nagy útjára. Elsô állomásunk Sopron volt, ahol a házigazdák jóvoltából egy jól szervezett átmozgató edzésen vettünk részt. A csütörtöki napot átutazva érkeztünk meg a svájci Schinznach Dorf-ba, ahol Gera Tibi régi klubtársánál szálltunk meg. Persze a rövid átmozgató edzés ezen a napon sem maradhatott el. Péntek délután végre elértük uticélunkat, Antrans-t (Franciaország DK-i részén, Grenoble közelében található falu).
A terepbemutató mundnyájunkat meglepett. A növényzet sokkal sűrűbb volt az ábrázoltnál, és mindent szikla borított. A 3 km-es pálya teljesítéséhez kb. 40 percre volt szükségünk (minimális hibákkal). Este a pályaadatok és a tervezett gyôztesidôk láttán bebizonyosodott, nehéz feladat áll elôttünk. (A rendezôk 9-11 perces kilométerátlaggal számoltak.)
Az egyéni verseny célja 1200 méter magasan, egy sípálya alján helyezkedett el. Az erdô szerencsére közel sem volt olyan vészes, mint a bemutatón. Leginkább egy tipikus svéd terephez hasonlított, csak sokkal több szinttel. Számomra inkább technikailag, mint fizikailag jelentett nehézséget a pálya. A tájékoztatóban jelzett 370 m szintkülönbséget alig lehetett észrevenni. Bizonytalan iránymenetek helyett sokkal érdemesebb volt az ösvényen futni. A pontok elhelyezésében nem volt hiba, bár a terep jellege miatt néha nehezen lehetett azokat észrevenni. Az idôjárás kegyes volt hozzánk, a hűvös idôben jól esett a futás, s az esô is csak a nap végére kezdett el szakadni.
A legnagyobb sikert Bence érte el, aki a serdülôk között kivívta az Európa-bajnoki címet jelentô gyôzelmet. E mellett Zsebeházy Eszter ötödik helye is kitűnônek mondható. Ezek után az eredményhirdetésen jó volt magyarnak lenni. A himnuszra sajnos hiába vártunk, mert a franciák csak sajátjukat játszották le gyôztesüknek. (Pedig Düdü készült is egy magnókazettával.) Hála nekünk, az esti diszkó party fergeteges mulatságba csapott át, melynek még csapatvezetôink is részesei voltak.
Nagy reményekkel álltunk a másnapi váltó elôtt. Minden kategóriában indítottunk csapatot, s a két tartalék futónak - Csányi Adriennek és Scultéty Marcinak - is volt lehetôsége egy-egy vegyesváltóban versenyezni.
Serdülô csapataink sorsa sajnos már az elsô futók után megpecsételôdött, mivel a mezônytôl leszakadva sikerült csak váltaniuk. A második és harmadik futók tartották ezt a pozíciót, ami helyezést tekintve még jónak mondható. Végül a lányok ötödik, a fiúk hatodik helyen végeztek.
Az ifiknél az elsô futók nagyon jól teljesítettek, olyannyira, hogy még a gyôzelem is elérhetônek látszott. A lányoknak azonban a nagyobb hibázások miatt nem sikerült tartani a helyüket, így a kilencedik helyen végeztek.. A fiúk egyenletesen jól teljesítettek, így nagyon szoros küzdelemben, mindössze tíz(!) perc hátránnyal futottak be a hatodik helyen. Így ezen a napon dobogós helyezés nélkül maradtunk. A terep könnyebb volt, mint elôzô nap a sűrű úthálózat és a kevesebb szikla miatt.
Az országok közötti csapatversenyen a tizenegy résztvevô közül az elôkelô ötödik helyet szereztük meg.
Sok tapasztalattal és rengeteg élménnyel gazdagodva intettünk búcsút.
A hazafelé utat egy hirtelen lezúduló jégesô, egy hógolyózás az osztrák hegyekben, és egy rakoncátlankodó bal elsô kerék tette izgalmassá, ami menet közben Düdü autójáról esett le.
Ezúton is szeretnénk megköszönni Boxinak és fiának, Bálintnak, hogy kisbuszukkal szállítottak minket, továbbá Gera Tibinek, aki biztatott és izgult értünk. Legfôképp azonban Düdünek vagyunk hálásak, és azoknak, akik támogatásukkal lehetôvé tették ezt az utat.
Cserpák Zsolt