(nem csak) a budapesti keretnek
Majd megvesztem a hidegtôl, ahogy 6.45-kor a Mexikói úton az alapítvány zöld-fehér (hajrá Fradi!) buszát vártam. Kb. 3 órás utazás után a Borsod Kupa versenyközpontjában már az éjszakai OB selejtezôjérôl is hallottunk egyet s mást: többen heves vitát folytattak a pályán tapasztalt csapadék mibenlétérôl egyesek megesküdtek, hogy havat láttak.
A vasárnapi váltó után elszántan álltunk a Lillafüredtôl nem messze található sípálya alján. Erre az elsô edzésre kisütött a nap, de ez mit sem változtatott a ránk váró 850 m-es távon (mellékesen jegyzem meg, hogy 260 m színt volt mindössze). Összesen 15-en vállalkoztunk a táv - és a magasság - legyôzésére, nagyrészt a budapesti utánpótláskeret tagjai, és néhányan, akiket Hegedűs Zoltán hívott meg az edzôtáborba. (Persze nem hagyhatom ki edzônk serdülô vizsláját, Zsepit sem.) A fiúk közül Dedinszky Imre (9 perc 52 mp), a lányok közül Bíró Alma (11 perc 56 mp) ért fel a leghamarabb, bár szinte mindenki 15 percen belül "futott". Vékony pénztárcánk (de annál nagyobb harcikedvünk) miatt inkább átfutottunk Hollóstetôre (egyesek stoplival, mások stoppal), ahol Hegedűs Zoltán már várt minket a csomagokkal. Miután kellô rumlit csináltunk a rendelkezésünkre álló 4 faházban, meglepôdve tapasztaltam, hogy még nekem is jutott melegvíz.
A következô két napon domborzati fázistérképen edzettünk, elég tiszta erdôkben (csak a csalán ért derékig). Életemben elôször ott találkoztam mészégetôvel, de elegem is lett bekôlük, miután 100 méterenként háromba estem bele.
Elsô nap két darab 5 km-es pályát futottunk, másnap egy 4,5 és egy 2,5-3 km-es pályát teljesítettünk. A fiúk közül Tóth Attila és Szász Bence futotta a legjobbakat, de végül Sprok Bence is magára talált. A lányoknál eleinte Makra Évi majd Zsebeházy Eszter futott jobb idôket. Az idô elég változékony volt, de mindent összevetve a hideg és az esô engem inkább egy téli edzôtáborra emlékeztetett. Ennek ellenére is megkockáztattuk néhányan a szabad ég alatti csendespihenôt (mivel a faházakban kibírhatalan szag volt). Ennek eredménye néhány frissen érkezett vendégnek a kempingbôl való pánikszerű menekülése lett.
Ez úton szeretném megköszönni Hegedűs Zoltánnak, hogy részt vehettem ezen az edzôtáboron. Azt hiszem tanultam egyet s mást, amellett hogy rájöttem, a versenyeken való futkározásomnak nincs is olyan sok köze a tájékozódáshoz. Igazán kár, hogy többen nem jöhettek el az iskola évvégi utolsó hajrája miatt.
Udvarnagyi Eszter