Szalagozott pálya: nem tájfutás!
Azt hiszem, megegyezhetünk abban, hogy ez a verseny nem tájfutóverseny, pedig vannak ellenőrzőpontok, lyukasztók, térkép, tájoló, időmérés és fizikai teljesítmény. Tehát ezek a jellemzők önmagukban még nem teszik a versenyt tájfutássá. Mi hiányzik? A tájékozódás és az útvonalválasztás.
Most tegyük fel, hogy nincs szalagozás, a versenyzők maguk választják meg az útvonalat az egyes ellenőrzőpontok között, és berajzolják a térképre. De nem mennek ki a terepre. Úgy gondolom, egyetértünk abban, hogy ez technikai edzésnek megfelelő, de körülbelül annyi köze van a tájfutáshoz, mint amennyi az esti fekvőtámaszoknak egy olimpiai talajtorna-gyakorlathoz.
Akkor hát a futás a lényeges elem? Nem, hiszen sétálva vagy kerékpáron is lehet tájékozódni, ezek is a tájékozódási sportok közé tartoznak. Oda kell menni az egyes ellenőrzőpontokhoz? Ha igen, akkor a mozgássérültek versenyét nem nevezhetnénk tájékozódási versenynek.
Tegyük fel, hogy versenyt rendezünk egy olyan terepen, amelyen 5 évvel ezelőtt már volt verseny, és a versenyzők ismerik a terep egy régebbi térképét. Lehet ezt a versenyt tájfutóversenynek nevezni? Igen, miért ne. Manapság ez gyakran elő is fordul a gyakorlatban. A teljesen ismeretlen terep tehát nem lényeges elem.
Ha a sporttelep körüli erdőben rendezzük a versenyt, és a szakosztály versenyzői vesznek részt, lehet ezt tájfutóversenynek nevezni? Úgy gondolom, igen, annak ellenére, hogy az összes versenyző járt már az adott terepen, és jól ismeri a térképet is.
És mi a helyzet akkor, ha ilyen versenyt rendezünk, de pontosan ugyanazokkal az ellenőrzőpontokkal, mint az előző héten. Nevezhetjük ezt tájfutásnak?
Mennyire kell a terepnek, a térképnek, az ellenőrzőpontonak, a pályának ismeretleneknek lenniük ahhoz, hogy a versenyt tájfutóversenynek nevezhessük? Az erre adott válasz igen fontos a tájfutás lényegének meghatározása szempontjából.
Titkosság és igazságosság
Egy verseny akkor igazságos, ha az összes versenyző számára azonosak a körülmények. Egy sport csak akkor sport, ha igazságos. Ha nem, akkor szerencsejáték és nem sport. Ha úgy gondoljuk tehát, hogy a pályaadatok TELJES titkossága a tájfutás LÉNYEGES eleme, egy verseny csak akkor lehet igazságos, ha SENKI nem látta a térképet és a terepet a verseny előtt. Ha viszont erre az álláspontra helyezkednénk, Dániában már nem létezhetne tájfutósport, mert - amint egy dán tájfutó a múlt héten elmondta nekem - már az összes terepet leversenyezték. Pedig a dánok világbajnoki érmeket nyernek tájfutásban. Hogy történhet ez, ha az, amit odahaza művelnek, nem "valódi" tájfutás? A levonható következtetés az, hogy a TELJES titkosság nem lényeges eleme a tájfutásnak. A kérdés viszont akkor az: MILYEN MÉRTÉKŰ titkosság szükséges?
A válasz erre a kérdésre fontos lehet, ha a tájfutás televíziós közvetítésére gondolunk, pl. a sportág olimpiai programba való beillesztésével kapcsolatban. Egy TV közvetítés során - ha többre törekszünk annál, minthogy a befutó versenyzőket mutatjuk és interjúkat készítünk - azt is be kell mutatni, hogy mi történik az erdőben. Ehhez a TV-stábnak előre készülnie kell. Hogyan képzelhető el a valóságban a terep, a térkép, az ellenőrzőpontok és pályák tökéletes titkosítása akkor, amikor mondjuk 15 TV-társaság 10-10 fős stábokkal készül a közvetítésre már 3 hónappal a verseny előtt? Még ha kizárjuk is a szándékos titoksértéseket, valószínű lehet, hogy bizonyos adatok véletlenül kiszivárognak. Mennyire lesz ekkor igazságos ez a verseny?
Én úgy vélem, hogy a titkossággal kapcsolatos kérdésekre több lehetséges válasz létezik. Más szóval: bizonyos versenyeknél szigorúbb titokvédelemre van szükség, míg másoknál kisebbfokú titkosság is elégséges.
A lényeg: a térkép és a terep megfeleltetése
A tájékozódási sportok különféle formáit más sportoktól a gyakorlati tájékozódás különbözteti meg. A versenyzőknek azt kell bizonyítaniuk: pontosan sikerült a térkép és a terep közötti megfeleltetés. A bizonyítás módja tág határok között változhat. A legtöbb versenyen az ellenőrzőpontokat a térképre berajzolják, és a versenyző azzal igazolja a megfeleltetés helyességét, hogy az ezeknek megfelelő, a terepen lévő ellenőrzőpontoknál a kartonjára lyukaszt. Minél gyorsabban hajtja végre a megfeleltetési feladatot, annál gyorsabban találja meg a terepen az ellenőrzőpontokat. A tájfutást ezért játsszák időre. Az útvonalválasztás jelentősége ott van, hogy annak, aki a térkép alapján jobban jósolja meg, melyik a leggyorsabb útvonal a terepen, jó esélye van a pálya gyorsabb teljesítésére.
A mozgássérültek tájékozódási versenyében a térkép és terep megfeleltetése úgy történik, hogy a terepen állva meg kell állapítani, hogy több (közeli) ellenőrzőpont közül melyik az, amely a térképen is szerepel.
A számítógépes tájékozódási verseny során a képernyőn látható modellezett terepet kell megfeleltetni a (szintén a képernyőn látható) térképpel. Ez a versenyforma a jövőben mind az ép, mind a mozgássérült versenyzők számára elérhető lesz.
Stressz-tényezők
A térkép és a terep megfeleltetése nehezebb, ha ismeretlen terepen mozgunk egy addig még nem látott térképpel a kezünkben. Nehezebb a művelet fizikai terhelés alatt is, ha gyorsan, hosszabb ideje vagy hegynek felfelé futunk. Nehézséget okoznak figyelemelterelő, pszichikai tényezők is, pl. más versenyzők (tömegrajt vagy üldözéses verseny) vagy nézők jelenléte. Nehezebb a feladat bonyolultabb vagy részletgazdag terep (pl. különleges terepalakzatok, vagy dús ösvényhálózat) esetén.
A feladatot sokféleképpen lehet nehezíteni, és a tájfutás vagy sítájfutás különféle versenyformáinál a különféle elemek eltérő hangsúlyokat kapnak. A klasszikus versenyszámban pl. az ismeretlen terep és a pályahossz illetve szint teremtette fizikai megterhelés jelenti a fő nehézségeket. Rövidtávú (sprint) verseny esetén a sebesség a fő tényező. Tömegrajtos vagy időkiegyenlítéses rendszerben a többi versenyző jelenlétből fakadó pszichikai terhelés játszik nagy szerepet.
Végső soron tehát a különböző versenyformákban különböző terhelési faktorok játszhatják a fő szerepet. Ezek a versenyformák jól megférnek egymás mellett, és legtöbbjükben Világkupa-versenyeket is rendeznek. Bizonyos versenyzők a terhelés egyik formáját részesítik előnyben, mások egy másik formáját. A terep és a pályák titkos volta létfontosságú lehet az egyik esetben, viszonylag lényegtelen más esetekben. A verseny igazságossága érdekében minden versenyző számára azonos körülményeket kell teremteni, ahol tehát a titkosság ebből a szempontból lényeges szerepet játszik, ott a pályaadatok legyenek tökéletesen titkosak. Másrészt viszont, ahol a terhelést más körülmények jelentik, ott az adatok titkossága talán nem is annyira döntő.
A mi olimpiai számunk
Nézzük meg ezek után, milyen típusú verseny felelne meg az olimpia céljaira. A versenynek természetesen valódi tájfutásnak kell lennie, ezért a feladat itt is a térkép és a terep megfeleltetése. Szigorú titoktartásra nincs lehetőség, ezért a nehézséget más elemeknek kell biztosítani. A verseny lebonyolítására nincs sok idő, ezért a fizikai terhelést a sebesség jelentse. Bonyolult terepviszonyok nem mindenütt állnak rendelkezésre, ezért a pszichikai terhelést más módon kell növelni, pl. más versenyzők jelenlétével.
Az "olimpiai üldözőverseny"
Figyelembe véve az ember természetes vadászösztönét és azt, hogy nem szereti, ha reá vadásznak, gyors, 10-15 perces üldözőversenyt javasolnék olimpiai számként, amely részben erdős, részben parkjellegű terepen folyna, komolyabb előzetes titkosítás nélkül. Ez a gyors, nagy pszichikai terhelést igénylő versenyforma, az OLIMPIAI ÜLDÖZőVERSENY a maga tömény drámaiságával és a helyezéseket közvetlenül eldöntő hajrájával várhatóan felkeltené a közönség érdeklődését, és így jól kiegészíthetné a tradicionális klasszikus, rövidtávú és váltóversenyek választékát.
Tallózott: JGy
Vissza a Tájoló 1997/5 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!