Az előzmények

A Vas megyei Tájfutó Szövetség tavaly ősszel döntött arról, hogy a sportágban megjelenő új szakágak közül a park-tájfutást kiemelve, hivatalos nemzetközi versennyel hívja fel a figyelmet a sportág azon törekvéseire, amelyek segítségével közelebb kerülhet a médiákhoz, valódi látványosságot kínálva a versenyzőknek, sajtónak és a nézőknek egyaránt. Tekintettel a versenyforma újdonságára, a terepválasztásban döntött Bükfürdő idegenforgalmi vonzereje, kiváló infrastruktúrája, a versenypályák érdekes vonalvezetésének kialakíthatósága, maga a terep. A terep a 60 hektárnyi, szabadtéri medencékkel, mesterséges objektumokkal tarkított fürdőterületből, a település zöldövezeti parkjából, és a csaknem 100 hektárnyi, tavakkal, ligetesekkel és mesterséges domborzati idomokkal gazdagon ellátott golfpálya-rendszerből állt. A területgazdákkal való egyeztetés hosszú hónapokat vett igénybe: másnap Johnie Walker Golf Tour golfversenyt rendeztek a pályán, és ebben a sportágban a versenyt megelőző napon komoly helyszíni készülődés, edzés folyik...
A verseny időpontját előre egyeztettük elsősorban a magyar világbajnokokkal (milyen jól is hangzik...), majd a környező országok (Horvátország, Szlovénia, Ausztria, Szlovákia) szövetségeivel. Meghívásunk nemenként 3-3 főre és kisérőre vonatkozott, nevezési díj nélkül, egy napi teljes ellátással, bankettel, szállással, azonkívül a versenyzők pénzdíjért futottak (összesen 900 DEM).
Az időközbeni, május 1-je miatti munkanapáthelyezés, a másnapi osztrák és szlovák válogatóversenyek érintették a versenyünk mezőnyét is, így viszont svéd versenyző is indulhatott a futamunkon.
A pályák: a férfi-női mezőnynek ugyanaz, percenkénti indítással: 3700 m, 19 ellenőrzőpont. Rajt a Gyógyfürdő egyik kültéri melegvizes medencéje sarkától (garantált nézők a rajtban), néhány átmenet után egy csak lépésben járható és egyirányban működő pörgőajtón át a külső parkba, majd a maradék kétharmad táv a golfpálya területén. Átmenetek a mezítlábas futásokra ingerlő gyepen, pontok a mesterséges dombok, nyergek mögötti hajlatokban. Útvonalválsztás a fura alakú tórendszert átszelve, vagy a bunkerek (nem tankcsapda: mély homokkal töltött, elgereblyézett felszínű mélyedések) között lavírozva maximális futósebességgel, és térképolvasással.
Voltak, akik keveselték a "nevető" pontokat, voltak, akik figyelmeztettek, hogy a menő skandinávok nem kerülnék meg az ilyen tavakat, voltak, akik kerítést másztak és voltak, akik a csupán pár másodperc hátrányért bosszankodtak. A verseny rendkívül gyorsan lefutott, tömény látványosságot szolgáltatva a médiáknak: a telepített kamerák és fotósok most valóban gondban voltak, hogy mi is kerüljön a képre. Összefoglaló készült a körzeti televízió magazinjába és a Telesportba, megjelent pár cikk a versennyel kapcsolatban, még sportmarketinggel foglalkozó cég számára is érdekes volt a sportág...

A tapasztalatokról

A rendezők részéről sok munkába és pénzbe került, viszont elindult valami, amelynek a későbbi eredményét most még csak reméljük: talán versenyeznek még kiváló tájfutóink, amikor sportágunk az olimpiára kerül... (Milyen gyorsan is lett VB-szám a rövidtáv az első magyar sprintverseny után ?)
Park versenyt rendezni nem könnyebb, mint "erdei versenyt": friss, nagyon pontos, részletgazdag térkép szükséges hozzá, felvezetni csak az utolsó pillanatban szabad a pontőrökkel együtt, az előkészítő munka csaknem ugyanannyi energiába kerül, mint a normál versenyeknél. Nyilván a rajt és a cél munkája a résztvevők számából kifolyólag kisebb, ugyanakkor a kiépítésük, látványuk elérése lényegesen több anyagba, munkába kerül. Remélem, a versenyzők elismerései nem csupán formálisak voltak, nekünk valóban úgy tűnt, hogy ebben a kicsit új versenystílusban, a csodálatos környezetben élvezték a versenyzést.

A jövőről

Az idei verseny tapasztalatai alapján bízhatunk abban, hogy a Nemzetek Versenye Park-tájfutó Verseny évenként megrendezhető sorozat lesz, amely lebonyolításában természetesen számítunk komoly támogatóink segítségére, valamint a televíziós megjelenésekre is. Véleményem szerint ezzel a versenyformával a sportág nagyot tud előre lépni, meg kell ragadnunk a lehetőséget, hogy extra terepeken, különleges helyszíneken rendezett park versenyekkel megnyerjük a médiákat, csemegét, látványosságot, érdekességet kínáljunk számukra. Októberben Park World Tour futam Budapesten, l999-ben úgy tűnik, ismét lesz magyar etap, tehát van mire készülni a közeljövőben is.

Hegedüs Andrást idézném: "az újszülött (vagy már egy kicsit idősebb?) szépen fejlődik... "
Szerdahelyi Zoltán

Vissza a Tájoló 1997/5 tartalomjegyzékhez!

Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!