Milyen a világ leghosszabb tájfutó versenye?
VI. rész
11. Thüringiai 24 órás váltó,
1997. május 10-11.
Urbán Imre önjelölt jogutódjaként folytatom az általa megkezdett sorozatot, mivel idén is volt 24 órás, méghozzá szülőföldjén, Thüringiában.
A szokásos verseny előtti keveredés után - hány csapat is megy és hogyan, kit is hívjunk meg az indulás előtti pillanatban meg-üresedett helyre, stb. - végül csordultig telt busszal indultunk csütörtök este Oehrenstockba. Ez jó edzés volt a következő éjszakák nem feltétlen alvással töltésére. 16 óra elteltével pedig tudomásul kellett vennünk, hogy a honi tavaszból visszacseppentünk a télbe. Igaz hó nem esett, de legalább fél óránként egyszer nyakunkba szakadt egy-egy bazi nagy zuhé, melyet viharos erejű hideg szél kísért. Ennek eredményeképpen a BTFSz vadonatúj sátra még aznap délután kapitulált, megfosztva néhány csapatot a közös helyiségüktől. Szerencsére a németek sörsátra jól állta a sarat, így a hátralevő idő nagy részében annak rejtekéből szemléltük a vészjósló időjárást.
Tovább borzolta a kedélyeket a pályaadatok megpillantása, pl. 11,6 km 65 perces tervezett győztes idővel. Fel is állítottunk egy váltási sorrendet, amit aztán alaposan újra kellett gondolni, midőn kiderült, hogy a rendezők valamilyen ismeretlen indíttatásból a következő módszerrel számolták ki a pályahosszakat: a tényleges távhoz hozzáadták a benne rejlő szint hétszeresét is, ami - mint az utóbb kiderült - nem is volt olyan kevés.
Az este folyamán befutottak a nem-buszos magyar különítmények is, végül összesen 10 magyar csapat képviselte hazánkat, közöttük két extrém összeállítás: a Tabáni Spartacus csonka csapata és a Postás Old Foxs, melyben a legfiatalabb tag is bőven szenior volt. A többiek: még egy a Postásból, 2-2 a Tipoból, illetve OSC-bôl valamint a Főmterv, a Fabulon és a Budai ősforrás.
Az előzőhöz képest viszonylag nyugodalmas éjszaka után szombat reggel 9-kor 101 csapat, közöttük a 10 magyar, néhány svéd, finn, norvég, angol, svájci, osztrák, cseh, francia, sőt izraeli vágott neki a versenynek. A rendezők humorát dicséri, lejtőnek lefelé sorakoztatták fel az első futókat, miközben az első pontok a hátuk mögött voltak a hegyoldalban. Erre ki előbb, ki később jött rá, így a mezőny erősen szétszakadozva hamarosan 180 fokos fordulatot vett, mindezt a nézők nagy derültségére és a lejtő aljában várakozó fotósok bosszúságára.
Az első futók közül Ege a második helyen hozta a TipoElit csapatát, mintegy predesztinálva végső helyezésüket is. Persze addig még sok mindennek el kellett telnie, pl. 23 és fél órának, néhány zápornak, csapattagonként 3-6 futásnak, melyek között az eddigi gyakorlattól eltérően meleg vizes zuhany nyújtotta a felüdülést. No meg a kísérőink főztje.
Pár szó a terepről és a pályákról is essék: elsősorban fizikailag volt megerőltető, technikailag leginkább a hármaszöld-közepi gödör megtalálása jelentett gondot. Egyébként jellegzetes thüringiai terepen futottunk: markáns domborzati formák változatos fedettséggel, ráadásnak villanypásztor, legelésző tehéncsorda, falufutás, fenyőerdő málnával, ami sajnos még nem érett.
A verseny pillanatnyi állását elég nehéz volt nyomon követni, pl. a mi csapatunk a 3. és a 23. hely között szinte mindenhol előfordult, mindezt különösebb tendencia nélkül.
Két-három nappali kör teljesítése után ránk esteledett, ekkor lehetett csak igazán próbára tenni a harci kedvet. A versenyzők egyre kevesebb bemelegítéssel indultak, többen azt is megtapasztalták, milyen félig alva lefutni egy pályát. A felkelő nappal kezdetét vette a verseny hajrája, aztán, mivel minden jó egyszer véget ér, idővel eljött a vasárnap reggel 9 óra is. Egyeseknek talán néhány perccel korábban a kelleténél. Ilyen volt pl. Juhász Miki, akit a verseny lefújásának pillanatában már csak néhány száz méter választott el a hatodik futásának befejezésétől.
A győzelmet idén a német válogatott Anke Xylander és svéd barátai szerezték meg a versenyt kicsit eltaktikázó TipoElit (Egei Tomi, Baracsi Gábor, Hajdu Martin, Kesztyűs Szilvi, Juhász Miki és Lux Andi) előtt. A díjazottak között szerepelt még az OSC Wechselfieber (Váltóláz) nevű csapata 6. helyével, Banyesz, Laki Balázs, Marosffy Dani, Gárdonyi Réla, Mets Miki és jómagam részvételével. Az eredményhirdetés végére a melegfront is sikeresen megérkezett, így napsütésben vághattunk neki a hazaútnak.
A sorozat 7. részére 1998. május 9-10-én kerül sor Budapest környékén, a Julianna-majornál. Mindenki bátran nevezzen rá, hiszen, ha ebből a leírásból nem is derül ki egyértelműen, azért jó buli ez!
EREDMÉNYEK
pályák száma táv (m) idő
1. Anke's Welchlinge S 32 213300 23.15
2. TipoElit Budapest H 31 213000 23.29
3. Halden Ski Club Deutschland D 31 207100 23.43
4. Happy Hippos D 30 191400 23.07
5. TVN Wien A 30 197300 23.16
6. Wechselfieber H 30 191400 23.36
28. Tipo 2 Budapest H 27 168700 23.51
30. Postás Young Foxs H 26 157100 22.53
35. Vorsicht! Es kommen die Pomogatschen H 26 153000 23.35
43. Tabáni Spartacus SKE H 25 150200 22.44
51. Postás Old Foxs H 25 143400 23.52
65. Fômterv Rays H 23 126600 22.45
67. Budaer Urquelle Bier OL Group H 23 129000 23.16
83. Fabulon H 22 119400 23.54
Nagy Orsolya
Vissza a Tájoló 1997/4 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!