Lipica Open '97

Szép tavaszi időben indultunk március 7-én hajnalban a szokásos "Gyula busza" helyett egy beugró ismerőse Scania buszával. Ez a busz sokkal jobb volt a megszokottnál: tágasabb, kényelmesebb, csendesebb és ami a fő, gyorsabb. Csak zárójelben jegyzem meg, néha az volt az érzésem, túl jó nekünk ez a busz. A vezető szeretett volna a busz tisztaságára vigyázni, de ezt nem mindenki akceptálta.
A délután 3 órai érkezés,jelentkezés után az idősebb korosztályhoz tartozók kirakták Düdü pályájának edzőbójáit a Lipica 1-es térképen. Könnyü átmozgatás közben ismerkedtünk a hihetetlenűl sok kövel, sziklával, sziklafallal, sziklarakással, töbrökkel. Jó volt látni a tipikusan tavaszi, nálunk normál esetben is inkább április közepén jellemző virágokat, növényeket (már csalán is volt!).
Szállásunk Postojnán volt egy kellemes kollégiumban, bár négyen kicsit sűrűn voltunk a szobákban. Fejenként 350 Tollárért jó minőségű és elegendő vacsorát is kaptunk.
Az első napi verseny a 15.000-es Blatnica térképen volt. Ez a terület nagyon emlékeztetett a mecseki Vizfő-Melegmány térképre. Rengeteg kissebb-nagyobb töbör,jól futható tiszta erdők,sok út. Ez utóbbiak legalább is térképen jól láthatóak voltak, a valóságban kevésbé. A hó nemsokkal előttünk olvadt el és lenyomta a talajt. Egy-két mélyebb, szűk töbörben még volt is mutatóba hó. A pályák sokpontosak, rövid átmenetesek voltak. Pontos iránytartással technikailag könnyűnek mondhatók, fizikailag csak a pályák vége volt keményebb: visz-sza kellett mászni a célba. Sajnos a rádiós pont késve, csak mintegy 20 perccel a nullidő után érkezett a helyére, de a rendezők nem zavartatták magukat, így is értékeltek minden kategóriát. Másnap a 10.000-es Lipica 2 volt a terep. Nagyon köves, bozótos, alacsonyra nőtt, mediterrán fákkal boritott, az előző napinál kevésbé töbrös vidék. A már hagyományosnak mondható rajtcsúszással elindúlt a mind technikailag, mind fizikailag nehezebb verseny. Kevesebb pont, több hosszú, olykor valóban elgondolkodtató átmenet, 2-300 méteres iránymenet a sűrűben. Az esélyes versenyzőink általában jól oldották meg a feladatot, ahol indult magyar versenyző, azt a kategóriát meg is nyerte. Így a legeredményesebb csapat a tavalyihoz hasonlóan ismét a Budapest Ol néven indult buszos csapat lett. Ezért a csaknem egyórával később kezdődött eredményhirdetésen egy "parasztsonkát" kaptunk, amelyet a múlt évivel együtt a Postás Kupa 2. napján főzünk meg bablevesbe fojtva. A két év résztvevői ingyen, további érdeklődők 150 forintos egységáron kaphatnak belőle.
Megint bebizonyosodott, hogy érdemes erre a versenyre elmenni. A kisebb rendezői hibákat ellensúlyozza, hogy "odafigyelős" terepeken, év eleji pályákon, általában friss tavaszi időben futhatunk, készülhetünk a hazai "éles" versenyekre.

Bugár J.

Eredmények:

N21A
1.	Lux Andrea	H	119,03
2.	Troi Verena		121,32
3.	Lovasi Katalin	H	131,11
5.	Boros Judit	H	135,26
6.	Gárdonyi Réka	H	135,30
7.  Kesztyűs Szilvia  H 145,05
8.	Józsa Dorka	H	151,13

N21B
1.	Marosán Ági	H	87,19
2.	Füzy Anna	H	93,13
3.	Zádori Gabi	H	99,53

N35
1.      Jenővári Gabriella      H       100,09
2.	Jenei Margit	H	100,34

N18
1.	Zsebeházy Eszter	H	66,16
2.	Benke Noémi	H	76,30
3.	Makrai Éva	H	83,49

F21E
1.	Pavlovics Gábor	H	145,13
2. 	Lebar Dani	SLO	165,16
3. 	Allwinger Herwig	A	165,39
4.	Baracsi Gábor	H	168,48

H21A
1. 	Marosffy Dániel	H	118,12
2.	Makra Zsiga	H	123,19

H21B
1.	Vancsik Nándor	H	87,47
2.	Schell Antal	H	89,44
3.	Molnár Attila	H	102,42

H35
1.  Hegedűs Zoltán  H 111,31
2.	Vaccari Franco	I	117,16
3.	Lux Iván	H	154,29

H45
1.	Bozán György	H	86,17
2.	Venhauer Otto	A	100,35
3.	Boros András	H	104,58

F20
1.	Vajda Zsolt	H	115,46

F18
1.	Harkányi Zoltán	H	75,57
2.	Melkes Zoltán	H	79,49
3.	Vizi Tibor	H	82,28

F16
1.	Dedinszky Imre	H	60,15
2.	Dinyák Gábor	H	66,55
3.	Sprok Bence	H	67,39
4.	Scultéty Márton	H	70,40
6.	Váry György	H	83,33

F14
1.  Szűcs Levente H 59,21

Hozzászólás az eredményekhez


Minden évben megállapítjuk, hogy ezen a versenyen igazán technikás, és fizikailag nehéz terepen űzhetjük a tájfutást, de nincs igazán erős mezőny, a magyarok főleg egymás ellenfelei. Ez az idei alkalommal is hasonló volt, a magyar csapat(ok)ban viszont annyi jó versenyző érkezett, hogy a mezőny színvonalát ők biztosították, szinte senki sem mehetett biztosra. Most első alkalommal sikerült elérni, hogy minden kategóriában, ahol volt magyar induló, a győztes is honfitársunk lett.
Az utánpótlás kerettagokat tekintve egyértelműnek látszik: hogy a győztesek Zsebeházi Eszter, Harkányi Zoltán, Dedinszky Imre, Szűcs Levente; (és mindazok, akik időben közel végeztek hozzájuk) nem tétlenkedtek a tél folyamán, hanem komolyan edzettek, így tudtak sikerrel megküzdeni a sziklák és töbrök által támasztott technikai és fizikai feladatokkal. Amikor megnéztük az útvonalakat azt is láttuk, hogy még a legjobbaknak is voltak hibáik, nekik is kemény volt a sok szint, a helyenként alig futható sziklatenger.
Azt gondolom azonban, hogy akik ide jöttek, nemcsak a tavaszt és a tájat élvezni utaztak 1100 km-t, hanem elsősorban a fejlődésuk érdekében vállalták ezt a versenyt. Erre pedig kiválóan alkalmas volt idén is.

Hegedűs Zoltán



Vissza a Tájoló 1997/3 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!