Egy pillanatra úgy tűnt, elérkezett az idei tavasz. S ha már az ember TÁJFUTÓ, mi sem természetesebb, mint hogy ezt azzal ünnepli: minél hosszabb távot futhasson.
Köszönet Peter Gorvett pályakitűzőnek és a Főmterv lelkes rendezőgárdájának, sikerült emlékezetessé tenni az idei Budapest Hosszútávú Bajnokságot. S hogy miként? Elsősorban a pályák kialakításával (azért persze az időjárás-felelőst és a terep-felelőst is dícséret illeti).
A Tájoló hasábjain már olvashattunk különböző véleményeket hosszútávú pályák
kitűzéséről. Azt hiszem, a mostani "tankönyvbe illő példa" lehetne. Több,
igen hosszú átmenet, melyek elgondolkodásra késztetnek: vajon merre is
menjek? (Természetesen már az átmenet felénél tartok, midőn rájövök, hogy
jobbról kerülve mégiscsak rövidebb lenne, vagy kevesebb lett volna benne a
szint.) A mellékelt térképrészleten például egy igen frappáns átmenet
különböző megoldásait tanulmányozhatjátok.
A végén pedig lendületes,
aránylag rövidebb iránymenetekkel kissé pörgősebbé téve a pályát, érkezünk a
célba. A családias eredményhirdetésen érmet és egyedi okleveleket vehettek át
Budapest Hosszútávú Bajnokai és dobogósai. Remélem, jövőre még népesebb
mezőnnyel találkozunk a hasonló színvonalon rendezett versenyen!
Nagy Orsi
Vissza a Tájoló 1997/3 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!