Január 26. vasárnap:
A terepbemutató napja
Egyéb elfoglaltság miatt nem vettünk részt a terepbmutatón. A térképet tanulmányozva a 2 évvel korábbi emlékeim fel-fel derengtek. A terep ugyanis pontosan az akkori osztrák sítájfutó bajnokság terepe volt. Igy aztán nem maradtam le semmi újról. Délután részt vettem az Alpen Cup kupasorozat nemzeteinek ülésén. Este fáklyás felvonulás Windischgarstenben. Hárman meneteltünk az "Ungarn" feliratú tábla mögött. Herwig, mint csapatvezető, én, mint versenyző és a lányom, Réka, mint "kisérő". A rendezők mindenesetre nagy hűhót csaptak. Megtekinthettük a helybeli táncegyüttes előadását, meghallgattunk 8 beszédet (németül és angolul), közben fánkot majszolhattunk és forró teát szürcsöltünk.
Még aznap éjjel tartották meg a sorsolást. Én a második csoport végére kaptam rajtidőt. Furcsának tartottam, hogy a másnapi térképet még aznap a kezünkben tarthattuk. (Persze a pálya és az úthálózat nélkül!) Mint később megtudtuk ez azért történt, mert eredetileg ez lett volna a terepbemutató terepe és az osztrák csapat itt tartott egy hétig edzőtábort. Igy aztán a fair-play kedvéért közrebocsájtották a térképet.
Január 27. hétfő:
A sprint futam napja
Húsz perces autózással értük el a cél térségét a Rosenan-völgyét. A völgy maximum 1 km széles úgynevezett hómegtartó völgy (konzerv), amely viszonylag biztosan garantál havat az egész szezon során.
A 2 évvel ezelőtti világkupával összemérve a rendezőség sokkal jobb minőségű pályahálózatot biztosított. A pályák 80 %-a 3 m széles korcsolyázó nyom volt (Tanplitzban 60 %!) A térkép is jóval olvashatóbb, egyértelműbb volt, viszont a pálya technikai, tájékozódási szempontból kevésbé bizonyult értékesnek. A rendezőség kihozta a maximumot a terepből, de már a futam előtt érezhető volt, hogy elsősorban a sífutótudás nyom majd a latba. Az éjszakai fagy során alaposan lefagyott a pálya. A mezőny eleje ilyen szempontból előnyt élvezett, hiszen a szűzhóban is remekül lehetett közlekedni, érdemes volt átvágni a kanyarokat.
A jó pályák ellenére kénytelen volt a mezőny legalább egyszer lecsatolni a léceket, éppen a rádióspont előtt. Itt egy szűk jeges, szintes ösvény a bozótosban nehezítette a haladást. Az utána következő jeges, dimbes-dombos, buckás lejtő sem volt piskóta, de a gyorsabb haladás érdekében kénytelen voltam egy esetleges fejes ugrást kockáztatni. Egy sokat látott német férfi versenyző inkább a lassúbb, de biztosabb 2 lábon való lefutást választotta, ezzel legalább fél percet veszítve.
Sajnos minden igyekezetem ellenére sikerült 1 percet veszítenem a pálya során. Ami a hátrányomat illeti egyik szemem sír a másik nevet. A győztes időnek a 150 %-át sem futottam, de a helyezésem ennek ellenére csak a 47. A két évvel ezelőtti világkupával összehasonlítva jelentős a javulás. Akkor egyetlen versenyzőt sikerült megvernem. Ezzel szemben az idén heten maradtak mögöttem (1 svájci, 3 osztrák, 2 német, 1 kanadai). Abból a szempontból is elégedett vagyok, hogy az idén sikerült megtalálni a helyes versenyző ritmust. A mai versenyzésemmel össze sem lehet hasonlítani a 2 évvel ezelőtti ideges kapkodásomat. A VB-ig 1 év áll még a rendelkezésre és a sítájfutás jelenlegi tendenciáját nézve elsősorban fizikailag kell javulni. Remélem akkor egy teljesebb csapattal állhatunk rajthoz, noha valószínű nem sok babér jut nekünk. Szerintem jelen lenni is fontos.
Nők 5600 méter, 180 m szint, 8 ell. pont részidő 2.félpálya összidő 1. Pedersen Hilde G. NOR 15.20 7.11 22.31 2. Anttila Liisa FIN 14.55 7.58 22.53 3. Alev Mall EST 15.40 7.26 23.06 34. Fey Zsuzsa ROM 18.40 9.16 27.56 42. Fey Enikő ROM 19.45 10.33 30.18 47. Allwinger Judit HUN 21.45 10.56 32.41 54. Kämpfer Petra GER 49.46
Allwinger (Boros) Juci
Vissza a Tájoló 1997/2 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!