Évfordulók, események ürügyén...(II)


Beigértük a folytatást, de az írás nem mindig a megszólítottak kenyere. Ha mohamed nem megy a hegyhez... szólás-mondással is folytathatnók, ...szóra bírtuk az urakat. Megnyilatkozásaikból, szerintem lenne többünknek meggondolni, elgondolkodni valója.
A "nagy szikla - kis ember" felvételemmel kezdtem "inzultálni" Janót, s közben a "Tuskó-láb" is előkerült, melyről tisztáztuk: Brünni-kupa utáni keletű.

- János, milyen 30 év távolára emlékezni?
- Már harminc, nem közelebbi? Hogy is volt? Mikor sérültem? Annyi év, és annyi verseny után az időpontok keverednek.
- Milyen volt Budapest válogatottnak lenni?
- Ma is jól eső érzéssel emlékszem rá, hogy a csapattal külföldre mehettem. Következő évben már az országos válogatottal mehettem Romániába.
- Van-e említeni való konkrét emléked?
- ... az óriás fenyves, a Macoha... a nagy sziklák... Be kell vallanom, a Budapest válogatottal voltam ott először, és azóta legalább ötször visszatértem a Morva-karsztra. A hegy, a szintek, az erdő, a sziklák, no és a Macoha mond, mind megmaradt, de hogy melyik mikor vésődött be, nehéz megmondani. A Macoha mindenesetre csodálatos barlang, ha a környékén előfordultam, mindig felkerestem. Manapság azonban sok a turista, s nem lehet mindig csak úgy bejutni.
- A térképről mi az emléked, hogy könnyítsek, a terepbemutató akkor kapott térképe itt van, szabálytalanul "megőriztem".
- Igen, ez egy tipikus katonai térkép, elég hosszú ideig ilyenen versenyeztek északi barátaink, de még 1972-ben itthon a Thirring rendezte Honvéd kupán is pontosan ez a stílusú térkép ment. (A Varsói szerződés tagállamainál rendszeresített egységes térkép. - A cikkíró megj.)
- Volt egy harmadik fiúnk is a csapatban, nem emlékszel?
- Már nem. De a lányok a fényképeken jól látszanak, Turchányi mellett Balázs Éva szegény, már nem nyilatkozhat, ő is itt hagyott minket.

Az előző cikkel és fotójával Tóth Tamást sem hagytam nyugodni. őt aztán ritkán látni mai versenyeken, nekem sikerült egyszer, testvéri (Péter) segédlettel rendezésre kicsalni.
- Hogy is van Tamás? Szép családod van, gyerekeidet sikerült a tájfutással megfertőznünk, de Téged még az ő segítségükkel, sem a nosztalgiázó szeniorokkal sem tudunk versenyre csábítíni. Fontosabb a kis család, mint a "Nagy"?
- Nem egészen így van, de van benne valami.
- Hogyan esett akkor Budapest válogatottnak lenni? Adott-e valamit a továbbiakra?
- Nagyon sokat jelentett. Nagyon nehéz volt akkor külföldre kijutni. Ez és a következő évi Bécs mellett rendezett verseny örök emlék.
-Konkrét emlékeid a Brünni kupával kapcsolatban? ... erdő, sziklák... Macoha?
- Én nem jutottam többet oda vissza, és a Macoha is kimaradt nekem, amit még pótolni kell. Nagyon rég volt, emlékezetes, jó verseny volt. És én viszonylag korán abbahagytam. 1970-71 táján.
- De ugye azért közben - még Brünn után - ifi Magyar Bajnok is voltál?
- Igen, örzöm az oklevelet, akkor nem volt még divat bajnoki érmet adni.
- No, ha mégis vannak emlékeid, azok birtokában mit mondanál a mának?
- Nagyon jó volt, hogy hétvégeken a csapattal az ország másik végébe lehetett versenyekre utazni. (Igen, a legendás Vörösmarty gimn. - a cikkíró megj.) Most, ahogy a gyermekeimen látom, bőségesen van hétközben is kisebb verseny, igaz a terepek ismétlődnek, de a pályák még variálódnak és ez kell.
- No és egy Budapest válogatottság vonzereje?
- Akkor igen jelentős volt, ma bárki kimehet versenyezni, így ma ez már nem jelent akkora vonzerőt.
- Köszönöm az emlékezést, és csak remélni tudjuk: látunk még.

Ami pedig az ominózus "titkos" térképet illeti, legyen itt a kópia, ma már a titkossága lejárt, és ki negyűjtötte volna be, ha hozzáférhetett. Így van egy kortörténeti dokumentum mellyel kapcsolatban az alábbi szakmai megjegyzéseket teszem:
- az egyszínű halovány zöld az akkori jelkulcsnak megfelelően egyszerűen erdő. No de milyen? Nem volt probléma: jó őreg lucfenyves, aljnövényzet nélkül, semmi futhatósági probléma.
- az abszolút tengerszint feletti magasságok ülnek: valódi középhegység.
- no és a ponttelepítés, vonalvezetés? A beszámozott pontok egymásutánja egy mintapályát jelent a terepbemutató terepén. A számozatlan pontjelző körök azt kívánták jelenteni: hogyan oldotta meg a rendezőség több, hasonló elvű pálya egymás melletti futtatását. Mai fejjel úgy látom: akár egy váltóverseny pályái is lehetnének egymás mellett.
A hölgyektől most elnézést kérek, de remélem, talán szóra tudom őket is bírni, pláne egyikök versenyek környékén is megvan, a másik élőt még nyomoznunk kell, hol bujkál az éji homályban?

(Szeredai/Szna/Gyik)



Vissza a Tájoló 1997/2 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!