Gondjaink ott kezdôdtek, amikor az általunk számbavett összes színvonalas tereprôl kiderült, hogy vadászat miatt nem használhatók, más kinézett terepekrôl nem volt elegendô térkép. Így esett végül a választás tavasz végén a Vöröskôvárra. Annak rendje és módja szerint bejelentettük a Budapesti Szövetségben, s megkezdtük az elôkészületeket.
Elsô lépésként a térképen berajzoltam 53 pontot. Mivel azonban íróasztal mellett minden másként néz ki, az egyik edzésen az volt a feladat, hogy a felnôtt versenyzôk szektorokra osztva a térképet, megnézték ezeket a pontokat a terepen. Ezután valóban meg kellett változtatni néhány pont helyét fôként a Vöröskôváron -, és egy-két térképhibás helyen új pontokat kellett kijelölni.
A pontok véglegesítése után augusztus közepén kistekkeltünk, s hamarosan az ellenôrzôbíró is megkezdte a munkát. Ezt követôen elkezdôdött a pályák tervezése. A három fô kategóriánál (F21, F35, N21) a pályák vonalvezetését adtam meg és azt, hogy a Vöröskôváron 5-6 tetszôlegesen gogható, illetve választható pont legyen. A vonalvezetés kijelölését a repülôgépek tették szükségessé: ki kellett küszöbölni, hogy a versenyzôk átmenjenek a reptéren.
Mikor a pályák kialakultak, versenyzôink edzésként lefutották a saját kategóriájuknak megfelelô pályákat, többé-kevésbé megközelítve a gyôztes idôket.
S ekkor jött a villámcsapás! Nem is egy, de három! Szeptember folyamán 3 versenyt rendeznek elôttünk ugyanazon a már úgyis eléggé leversenyzett terepen! Természetesen azonnal reklamáltam a BTFSz-ben, hiszen az is dühítô, ha egy kupaversennyel teszik ezt, hát még ha a Bp. CSB-vel! Legalább egy hónappal elôbb le kellene tiltani a terepet!
Titkárunk magyarázta a helyzetet, amit el kellett fogadnom, de meg nem értettem, s közöltem is vele, hogy az utolsó pillanatban nem tudok változtatni a pályákon. Megnyugtatott, hogy ezt nem is várja, s hogy elsôbbséget élvezünk a többi pályakitűzôvel szemben.
Végül is csak két komolyabb pontot kellett áttenni, mert megnézve a vezértérképeket, így látszott ésszerűnek, s egy-két pont ismétlôdött.
Két héttel a verseny elôtt volt a nevezési határidô. És itt a nevezési fegyelemrôl szólnék egy-két szót. Tudom, kevés a versenyzô, nem szabad elriasztani ôket. De "B" fokozatú versenyen, ahol berajzolt térképet kell biztosítani, a helyszínen nevezni az empátiakészség nagyfokú hiányát jelenti.
Ezek a versenyzôk talán még nem próbáltak versenyt rendezni, mert különben átéreznék, milyen problémákat okoz ez: a térképrajzolás, jelentkeztetés leköti olyan emberek kapacitását akiknek akkor éppen már más lenne a feladatuk a verseny zökkenômentes lebonyolítása érdekében.
A mobil telefonnal történô stopperóra-indítás jó elképzelés volt, nagy Rajt-Cél távolság esetén alkalmazandó , de a tömeges helyszíni jelentkezés megzavarta ezt, és bizony végül is ki kell mondanom, ilyen esetben nem szabad levonogatni csúszás perceit, mert csak bonyolítja a helyzetet.
Itt szeretném megnyugtatni Simon Attila általam nagyra becsült sporttársunkat. Jól mért az órája, mi csúsztunk nem egy, hanem 2 percet! De csak egyet vontunk le mindenkitôl s ez okozta az eltérést a versenyzôk és a mi általunk mért idôk között. Így hát Attila, nem jártál rosszul, csak a minôsítés hiányának mégsem mi voltunk az okai! Éppen a Te példád volt, ami arra ösztönzött, hogy utánanézzek, mi az oka az eltérésnek. Csak az a tény vigasztal, hogy nem a versenyzôk kárára tévedtünk, mert ugye, a gyôztes ideje is kevesebb lett volna, s a minôsítéseket ez negatívan befolyásolta volna.
Ami a pályákat illeti: azt hiszem, ezen a leversenyzett terepen ennél többet tenni nem lehetett. A rendezôgárda az MMG-SE tájfutói ismét a megszokott lelkiismeretes módon végezte munkáját. S bár megfelelô objektum híján a lakásom egy hónapig olyan volt, mint egy átjáróház, ahol az összes felületet pontmegnevezések és térképek fedték, végül sikerült mindennel elkészülni. Ellenôrzô bírónk dr. Deme Sándor volt, akivel nagyon jó, folyamatos munkakapcsolat alakult ki. Segítségét ezúton is köszönöm.
Mivel sikerült megnyernünk az MMG-AM vezérigazgatóját szponzornak, az elsô 3 helyezett ismét megkaphatta díjként a speciális pólókat, melynek egyéni rajzait Szalay Zoltán sporttársunk tervezte, s a kivitelezést Schönviszky Miklósnak és Vasvári Krisztinának köszönhetjük.
Végül szeretnénk a hozzánk hasonlóan kis egyesületeknek támpontokat adni a Gólya István segítségével elkészített versenyszervezési és rendezési forgatókönyvvel, amely a következô számban fog megjelenni.
Kissné Ferencz Éva, a verseny elnöke