Sorozatunk bevezetôje szerint az erdô életközösség, amelyben mikroorganizmusok, növények, állatok és tájfutók élnek együtt. Az életközösség tagjainak ismerkedése jegyében kilenc folytatásban az erdôkrôl és az erdôgazdálkodásról olvashattatok. A befejezô rész a természetvédelemrôl szól ezúttal interjú formájában. Riportalanyom egy tájfutásban is jártas természetvédelmi szakember, Kézdy Pál, a Budai Tájvédelmi Körzet vezetôje.
A nemzeti parkok szaporodása Önöket is közelrôl
érinti. Mikor hirdetik ki a Duna-Ipoly Nemzeti Park megalakulását?
Az elôkészületek régóta befejezôdtek,
a döntést magasabb szinten hozzák, de úgy hírlik,
most már tényleg csak hetek kérdése. A Budai-hegység
ugyan nem lesz része Magyarország kilencedik nemzeti parkjának,
de a Pilis és a Börzsöny igen. A Budapesti Természetvédelmi
Igazgatóság Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósággá
alakul, ebbe fogunk mi is beletartozni. Ez egyúttal azt jelenti,
hogy az egész országban egy-egy nemzeti park köré
szervezôdnek a természetvédelmi igazgatóságok.
Tehát, ha valaki tavasszal a János-hegyen tájfutó
versenyt akar rendezni, akkor már a Nemzeti Park Igazgatóságnak
kell címeznie a levelet?
Remélem, hogy igen, de nem a címzett neve a fontos, hanem,
hogy idejében jöjjön a levél. Az 1997. január
elsején életbe lépett természetvédelmi
törvény szerint minden védett területre tervezett
rendezvényt jó elôre be kell jelenteni a természetvédelmi
hatóságnak, hiszen 90 nap alatt kell határozatot hoznunk.
Persze egyáltalán nem törekszünk arra, hogy húzzuk
az idôt. Azért kérjük, hogy a versenyrendezôk
idôben küldjék el kérelmüket, hogyha esetleg
a pályák vonalvezetését módosítani
kell, az idôben megtörténhessen. Nekünk is kellemetlen,
ha közvetlenül a verseny elôtt kell nemet mondanunk, vagy
bírságot kiszabnunk.
Melyek azok a terepek, amelyeken nem engedélyeznek tájfutó
versenyeket?
A fokozottan védett területek egyértelműen ilyenek.
Ezeken olyan növény- és állatritkaságok
élnek, amelyeket nem szabad kitenni egy tájfutó versennyel
járó háborgatásnak. Fokozottan védett
területekrôl -amilyen a Budaörsi-kopárok, a Remete-szurdok
környéke, valamint az Európa Diplomás Kis- és
Nagyszénás- új tájfutó térkép
már évek óta nem készül. De ezeken kívül
pl. a Hármashatár-hegy vonulatának budai nyúlfarkfüves
gyepeit sem szabad kitenni intenzív taposásnak. Ha mondjuk
májusban a Virágos-nyereg felé vezetô szintút
mentén húzódó tisztásokon egy verseny
mezônye átrohanna, akkor ezt a különleges növénytársulást
amely csak itt és a Pilis déli lábánál
fordul elô komoly károsodás érné.
Természetesen mi is ismerjük a terepet, és csak azt kötjük
ki, hogy az értékes gyepeken ellenôrzôpont ne
legyen és a logikus útvonal is kerülje el.
Nem tudhatnák meg a tájfutók, hogy pontosan melyik
területeket kell kihagyniuk a pályák útvonalából?
Ha igénylik, a Budapesti Tájfutók Szövetségének
szívesen berajzolom a tájfutótérképekre
ezeket a növénytársulásokat. Természetesen
ez elôzetes tájékoztatásra elég, ettôl
még elôfordulhat, hogy egy adott idôszakban más
területen is korlátozásra van szükség (például
ragadozómadarak fészkelése miatt).
Nem gondolja, hogy túl szigorúan korlátozzák
a tájfutókat?
Nem hiszem. Gyönyörű tölgyerdôk és bükkösök
vannak a Budai-hegységben, ahol gondolom, jó pályákat
lehet kitűzni. Azt nem lehet mondani, hogy a tájfutók
általában károsítanák a természetet,
de pont a legértékesebb sziklagyepeken csak a muflonok meg
a tájfutók szeretnek szaladgálni, és a vékony
talajrétegen megtelepedett növényzet ezt rosszul viseli.
Ilyen helyeken nem szívesen látjuk egyiküket sem. A Korzikáról
betelepített muflonokkal szemben is igyekszünk határozottak
lenni.
A muflonokat most hagyjuk, a tájfutók figyelmét
még mire hívná fel?
Örülnék, ha nagyobb versenyeken sem maradnának komolyabb
keréknyomok a cél környékén kijelölt
parkolókban. A hangosbemondó bömbölösét
nem érzem a természetbe illônek, de még mindig
elôfordul, hogy ezt kell hallgatnunk. Mindenképpen szükség
van erre? A terepen a papírbójákat és általában
a szalagokat is leszedik a versenyek után, szeretném kérni,
hogy a stekkeket is vigyék haza. Ez tényleg apróságnak
tűnik, de szerintem az a cél, hogy verseny után olyan
legyen az erdô, mint verseny elôtt volt.
Mennyire sikerül ezt a szigort érvényesíteni
a szemétlerakókkal, a motorosokkal vagy az építkezôkkel
szemben?
Hát, küzdelmes a dolog. Az új törvény lehetôséget
ad ugyan a határozott fellépésre, ám a tájvédelmi
körzet nagyságához képest nagyon kevesen vagyunk.
De higyje el, mindent megpróbálunk, sok idôt töltünk
a terepen. Szeretném, ha minden jószándékú
természethasználóval sikerülne együttműködnünk.
A tájfutást természetvédelmi szempontból
milyen sportnak tartja?
Nemcsak én, de tudomásom szerint a hivatásos természetvédôk
országszerte rokonszenvvel figyelik ezt az egészséges
sportágat. Ráadásul gyakorlati természetvédelmi
munkánkhoz nagy segítséget nyújtanak a tájfutótérképek.
Általában a versenyrendezôkkel is jó a kapcsolatunk.
Szerintem, ha megpróbáljuk megérteni egymást,
akkor elkerülhetôk az összeütközések.
(Riporter: Gadó György Pál)