Remélhetôleg sokan felkapjátok a fejeteket a cím olvasásakor! Egy új szakág?! Talán ...!!!
Három évvel ezelôtt én is érdeklôdve olvastam egy cikket a Kisújszálláson megrendezett hasonló versenyrôl. De az akkori lovastudásommal még nem mertem volna nekivágni, idegen lóval meg fôleg nem!
Az idén azonban már 5 éves lovas és rettentô hosszú (30 éves) tájfutó múlttal a hátam mögött -, elutaztam Sümegre. Sajnos, nem volt nagy hírverése a versenynek, a Parktájfutó Világversenyrôl jött haza Boros Zoli egy kiírással, ill. a Rádió Zöld Pont c. műsorában hangzott el a versenyrôl egy felhívás, tájékoztatás.
A rendezôk a két sportág elkötelezett hívei: Moór Sándor a Tapolcai Honvéd SE Tájfutó Szakosztályának vezetôje, és Capári Róbert a Sümegi Lovasiskola vezetôje. ôk ketten elkezdtek valami biztatót: a nyári lovas lovastáborokban Sándor tájfutó térképen tájékozódást oktatott a résztvevôknek, akik azután, most októberben, egy gyönyörű napsütéses napon, élesben is kipróbálhatták a nyáron tanultakat.
Saját, vagy a helyben bérelt lóval lehetett indulni a 10 km hosszú, 300 m szinttel és 13 ellenôrzôponttal nehezített pályán. Mint nem túl nagy önbizalommal rendelkezô "lovasember", én inkább egy nyugodt, kezelhetô lóvat kértem, és kaptam is; amelyikkel végig jó egyetértésben teljesítettük a távot. Tájfutó szemmel nem volt nehéz a pálya, amelyet gondolom, a fôleg lovasokból álló mezônyhöz tervezett Sándor. Figyelembe kellett vennie a lovak egészségét, lábaik épségére is vigyázni kellett a köves terepen. Nagyrészt utakon, ösvényeken lehetett megközelíteni a pontokat. A bóják elhelyezése speciális, és jól "kitalált" volt: ~ 200-250 cm magasan, ágakra függesztve, és a szúróbélyegzô gumival hozzáerôsítve, az alattad esetleg mozgó ló miatt!
Az indítási idôköz itt 5 perc volt, ezt korábbi "0" idôvel lehetett volna kicsit emelni, de az aznapi érkezések miatt még így is volt, akinek új rajtidôt kellett adni, mert az eredetit "lekéste".
A lovak "csordaösztöne" miatt lenne jobb a nagyobb indítási idôköz, és a bolyozás elkerülése érdekében is. Egy ilyen lovas versenyen ha néhányan összetalálkoznak, nehéz más irányba "kormányozni" a saját lovadat, mint amerre a többiek mennek!
A bélyegzés egy ilyen bolyozó csoporttal egyenesen "krimi", mert az elsô, második, stb. ... embernek meg kell várnia az utolsót is, amig lebélyegez, mert különben a ló elindul alattad, és nem tudsz szúrni!
Ezek olyan sajátosságok, amelyeket a "sima" tájfutó versenyeken, ill. a "sima" tereplovaglások alkalmával nem tapasztalhat meg a normál halandó.
Egyszóval: érdekes volt, nagyon élveztem!
Mi kell ehhez az új szakághoz?
egy jó terep,
netán egy jó térkép, de szerintem megteszi
egyenlôre egy jó katonai alaplap is;
egy, a terephez közeli lovashely, ahonnan nyugodt, "kezes"
lovakat lehet bérelni, vagy ki-ki a saját lovát elhelyezheti.
Nem árt persze, ha a sümegiekhez hasonló lelkes sporttársak is akadnak a rendezéshez, és találunk esetleg lovagláshoz értô tájfutókat is!
Hazánk a "nyugati" lovasoknak Kánaán, hiszen nincsenek úton-útfélen tiltó táblák: "Lóval áthaladni tilos!", "Lóval vágtázni tilos!", stb. Az állami erdôkben szerencsére futhatunk és lovagolhatunk kedvünkre! Használjuk ezt ki! Szerintem nagyon jó versenyeket lehetne rendezni a Duna-Tisza közén, az Alföld NY-i részein, kihasználva a sok és jóminôségű tájfutó térképeket és a sok lovasudvart, lovastanyát.
Szeretnénk információhoz jutni, hogy a tájfutók közül kikre számíthatnánk, hányan vagyunk elkötelezett hívei némiképp a lovaglásnak is?!
Elôre jelezzük: tavasszal remélhetôleg lesz folytatás Sümegen is (tervezik), és Eger mellett, ahol én lovagolok, szintén szervezkedünk!
Bôvebbet: Moór Sándor (Tapolca) 87/323-126, Boros Zoltánné (Eger) 36/418-279
Elvégre: "Lovas nemzet a magyar!"
Boros Zoltánné
Eredmények
Felnôttek: 1. Boros Zoltánné Csincs nevű
lovon, 2. Capári Balázs Sári, 3. Orbán
Krisztián Kadét
Ifik: 1. Capári Dániel Szultán, 2. Varga
Zoltán Zengô, 3. Kovács László
Csini