Lovas tájékozódási verseny

Sümeg, 1997. október 18.

Remélhetôleg sokan felkapjátok a fejeteket a cím olvasásakor! Egy új szakág?! Talán ...!!!

Három évvel ezelôtt én is érdeklôdve olvastam egy cikket a Kisújszálláson megrendezett hasonló versenyrôl. De az akkori lovastudásommal még nem mertem volna nekivágni, idegen lóval meg fôleg nem!

Az idén azonban már 5 éves lovas ­ és rettentô hosszú (30 éves) tájfutó múlttal a hátam mögött -, elutaztam Sümegre. Sajnos, nem volt nagy hírverése a versenynek, a Parktájfutó Világversenyrôl jött haza Boros Zoli egy kiírással, ill. a Rádió Zöld Pont c. műsorában hangzott el a versenyrôl egy felhívás, tájékoztatás.

A rendezôk a két sportág elkötelezett hívei: Moór Sándor ­ a Tapolcai Honvéd SE Tájfutó Szakosztályának vezetôje, és Capári Róbert ­ a Sümegi Lovasiskola vezetôje. ôk ketten elkezdtek valami biztatót: a nyári lovas lovastáborokban Sándor tájfutó térképen tájékozódást oktatott a résztvevôknek, akik azután, most októberben, egy gyönyörű napsütéses napon, élesben is kipróbálhatták a nyáron tanultakat.

Saját, vagy a helyben bérelt lóval lehetett indulni a 10 km hosszú, 300 m szinttel és 13 ellenôrzôponttal nehezített pályán. Mint nem túl nagy önbizalommal rendelkezô "lovasember", én inkább egy nyugodt, kezelhetô lóvat kértem, és kaptam is; amelyikkel végig jó egyetértésben teljesítettük a távot. Tájfutó szemmel nem volt nehéz a pálya, amelyet gondolom, a fôleg lovasokból álló mezônyhöz tervezett Sándor. Figyelembe kellett vennie a lovak egészségét, lábaik épségére is vigyázni kellett a köves terepen. Nagyrészt utakon, ösvényeken lehetett megközelíteni a pontokat. A bóják elhelyezése speciális, és jól "kitalált" volt: ~ 200-250 cm magasan, ágakra függesztve, és a szúróbélyegzô gumival hozzáerôsítve, az alattad esetleg mozgó ló miatt!

Az indítási idôköz itt 5 perc volt, ezt korábbi "0" idôvel lehetett volna kicsit emelni, de az aznapi érkezések miatt még így is volt, akinek új rajtidôt kellett adni, mert az eredetit "lekéste".

A lovak "csordaösztöne" miatt lenne jobb a nagyobb indítási idôköz, és a bolyozás elkerülése érdekében is. Egy ilyen lovas versenyen ha néhányan összetalálkoznak, nehéz más irányba "kormányozni" a saját lovadat, mint amerre a többiek mennek!

A bélyegzés egy ilyen bolyozó csoporttal egyenesen "krimi", mert az elsô, második, stb. ... embernek meg kell várnia az utolsót is, amig lebélyegez, mert különben a ló elindul alattad, és nem tudsz szúrni!

Ezek olyan sajátosságok, amelyeket a "sima" tájfutó versenyeken, ill. a "sima" tereplovaglások alkalmával nem tapasztalhat meg a normál halandó.

Egyszóval: érdekes volt, nagyon élveztem!

Mi kell ehhez az új szakághoz?
­ egy jó terep,
­ netán egy jó térkép, de szerintem megteszi egyenlôre egy jó katonai alaplap is;
­ egy, a terephez közeli lovashely, ahonnan nyugodt, "kezes" lovakat lehet bérelni, vagy ki-ki a saját lovát elhelyezheti.

Nem árt persze, ha a sümegiekhez hasonló lelkes sporttársak is akadnak a rendezéshez, és találunk esetleg lovagláshoz értô tájfutókat is!

Hazánk a "nyugati" lovasoknak Kánaán, hiszen nincsenek úton-útfélen tiltó táblák: "Lóval áthaladni tilos!", "Lóval vágtázni tilos!", stb. Az állami erdôkben szerencsére futhatunk és lovagolhatunk kedvünkre! Használjuk ezt ki! Szerintem nagyon jó versenyeket lehetne rendezni a Duna-Tisza közén, az Alföld NY-i részein, kihasználva a sok és jóminôségű tájfutó térképeket és a sok lovasudvart, lovastanyát.

Szeretnénk információhoz jutni, hogy a tájfutók közül kikre számíthatnánk, hányan vagyunk elkötelezett hívei némiképp a lovaglásnak is?!

Elôre jelezzük: tavasszal remélhetôleg lesz folytatás Sümegen is (tervezik), és Eger mellett, ahol én lovagolok, szintén szervezkedünk!

Bôvebbet: Moór Sándor (Tapolca) 87/323-126, Boros Zoltánné (Eger) 36/418-279

Elvégre: "Lovas nemzet a magyar!"

Boros Zoltánné

 

Eredmények
Felnôttek
: 1. Boros Zoltánné ­ Csincs nevű lovon, 2. Capári Balázs ­ Sári, 3. Orbán Krisztián ­ Kadét
Ifik: 1. Capári Dániel ­ Szultán, 2. Varga Zoltán ­ Zengô, 3. Kovács László ­ Csini