Nem szövetségi kapitányra...

van leginkább szüksége a magyar tájfutásnak. A válogatott keret működését ugyanis nemcsak annak mindenkori vezetôje határozza meg, hanem a sportág egész vezetése. Ezalatt most az adott döntéseken kívül a lehetôségek biztosítását is értem. A háborúhoz ugyanis három dolog kell... A magyar tájfutó válogatottnak ebbôl most egy is elég lenne, de az nagyon hiányzik.

Azt mondhatjuk ­ és több okból is ­ hogy sportágunk átmeneti idôszakban van (már egy ideje), és ezalatt rendszerváltozás is bekövetkezett nálunk, ami teljesen átalakította a gazdasági-társadalmi környezetünket. Eközben nincs elnökünk, nincs fôtitkárunk ­ ebbôl adódóan még kidolgozatlan elképzelés sincs a tájfutás jövôbeli szerepérôl hazánkban.

Mik a távlati céljaink?
Mit akarunk elérni?
Milyen képet akarunk magunkról mutatni a társadalomnak?

Egyáltalán, biztos, hogy ezeket a kérdéseket kell feltenni, amiket leírtam?

Azt hiszem ennyi kérdés után már tudjuk ­ ha nem is a válaszokat ­ hanem azt, hogy nagyon sok dolgot el kell dönteni. Mi volt elôbb: a tyúk vagy a tojás? Elôbb keressük meg a válaszokat, aztán akik megvalósítják azokat, vagy elôbb keressünk döntésképes, hiteles tájfutó személyeket és bízzuk rájuk a válaszadást és a végrehajtást? Sôt, a legfontosabb kérdések kiválasztását és rangsorolását is meg kell tenniük.

Közeledik egy feladat, az MTFSz következô közgyűlése, melyen tisztújítás is esedékes, Elnökséget kell választani. A Jelölô Bizottság már működik, bizonyára sok sporttársunkkal beszélgettek már és alakulóban van a jelölô lista...

Mondhatni, eddig volt a bevezetés, most jöhet a lényeg. Amilyen hosszú volt az elôbbi, melyben csak kerülgettem a témát, olyan rövidre próbálom venni a továbbiakat. Senkit nem szeretnék megbántani, nem a múltba, a jövôbe tekintek, amint ez az eddigiekbôl is kiderülhetett.

Amikor erre a témára gondolok, mindig az jut eszembe, hogy kilenc kis menedzser kellene az Elnökségbe. Miért kilenc, miért kicsi és miért menedzser?

Az utóbbira egyszerű a válasz: a fenti (és további) kérdések megválaszolását tapasztalt tájfutók (talán) megtehetik, de a megvalósításuk túlterjed sportágunk keretein, ezért olyanokat kell választanunk az MTFSz Elnökségébe, akik gazdasági, üzleti, sajtó területen tapasztaltak és szívesen kamatoztatják azokat a tájfutás szekerének a kátyúból való kihúzása érdekében! Ezért kellenek menedzserek, és azért is, mert a megváltozott gazdasági környezethez alkalmazkodnunk kell az ô segítségükkel (az szükséges, de kevés, ha a tájfutáshoz jól értenek).

Miért kicsi? Ez nem lekicsinylést jelent, csak annyit, hogy nem egy csúcsmenedzsert várunk, bár, ha lenne, akkor már megoldotta volna a fentieket és sínen volnánk, tehát inkább több, akik szétosztják a feladatokat, mindenki egy részét vállalja a teendôknek, a kapcsolatteremtésnek, a financiális megoldásoknak.

Miért kilenc? (vagy 7 vagy 11) Minél többen kellene legyenek, hogy együttesen minél több lehetôséget biztosíthassanak, minél több helyrôl, minél több pénzt szerezhessenek, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a döntésekhez határozatképes létszám összegyűjtése annál nehezebb, minél népesebb a testület.

Álljunk meg egy pillanatra az anyagiaknál! Ha már tudjuk, mik a céljaink, és tudjuk, hogyan valósítsuk meg azokat, akkor bizonyos pénzre, (illetve tárgyi lehetôségekre) szükség van. Az eddigi gyakorlat szerint hivatalosan megszerezhetô összegek (OTSH-tól, tagdíjakból, stb) a válogatott keret tervezett jövô évi költségeinek még egyharmadát sem fedezhetik. Ez azt jelenti, hogy mindent meg kell tenni a külsô források bekapcsolására. Ez nagy munka, és nincs benne gyakorlatunk. Mégis vállalni kell ­ valakiknek ­ az elôrelépés, fejlôdés érdekében. Nem remélhetjük egyetlen helyrôl fedezni az összes költségeket, és nem is lenne jó, mert akármilyen biztos is legyen, ha bedugul az a forrás, nem marad semmi. Több lábon állva viszont biztosabban lépegethetünk elôre.

Nem szóltam összegekrôl és fôleg nem említettem neveket. Az lenne jó, ha mindenki ­ aki tehet valamit az ügy érdekében ­ az elôállna javaslataival, a legjobb, pedig, ha a 9 "kis" menedzseren kívül még legalább 999-en nyüzsögnének az elôrejutásunk érdekében, nemcsak a fenti kérdések szellemében, hiszen mások mást, másképpen kérdeznénk, tennének.

Biztos vagyok benne, hogy a jelenlegi Elnökség tagjaiban is felmerültek a fenti megoldandó problémák, és nekik is van elképzelésük a megoldásokról. Vajon kik lesznek azok, akik a megteszik majd a szükséges lépéseket? Bízzuk a Jelölô Bizottságra e folyamat elindítását!

 

Dü2