van leginkább szüksége a magyar tájfutásnak. A válogatott keret működését ugyanis nemcsak annak mindenkori vezetôje határozza meg, hanem a sportág egész vezetése. Ezalatt most az adott döntéseken kívül a lehetôségek biztosítását is értem. A háborúhoz ugyanis három dolog kell... A magyar tájfutó válogatottnak ebbôl most egy is elég lenne, de az nagyon hiányzik.
Azt mondhatjuk és több okból is hogy sportágunk átmeneti idôszakban van (már egy ideje), és ezalatt rendszerváltozás is bekövetkezett nálunk, ami teljesen átalakította a gazdasági-társadalmi környezetünket. Eközben nincs elnökünk, nincs fôtitkárunk ebbôl adódóan még kidolgozatlan elképzelés sincs a tájfutás jövôbeli szerepérôl hazánkban.
Mik a távlati céljaink?
Mit akarunk elérni?
Milyen képet akarunk magunkról mutatni a társadalomnak?
Egyáltalán, biztos, hogy ezeket a kérdéseket kell feltenni, amiket leírtam?
Azt hiszem ennyi kérdés után már tudjuk ha nem is a válaszokat hanem azt, hogy nagyon sok dolgot el kell dönteni. Mi volt elôbb: a tyúk vagy a tojás? Elôbb keressük meg a válaszokat, aztán akik megvalósítják azokat, vagy elôbb keressünk döntésképes, hiteles tájfutó személyeket és bízzuk rájuk a válaszadást és a végrehajtást? Sôt, a legfontosabb kérdések kiválasztását és rangsorolását is meg kell tenniük.
Közeledik egy feladat, az MTFSz következô közgyűlése, melyen tisztújítás is esedékes, Elnökséget kell választani. A Jelölô Bizottság már működik, bizonyára sok sporttársunkkal beszélgettek már és alakulóban van a jelölô lista...
Mondhatni, eddig volt a bevezetés, most jöhet a lényeg. Amilyen hosszú volt az elôbbi, melyben csak kerülgettem a témát, olyan rövidre próbálom venni a továbbiakat. Senkit nem szeretnék megbántani, nem a múltba, a jövôbe tekintek, amint ez az eddigiekbôl is kiderülhetett.
Amikor erre a témára gondolok, mindig az jut eszembe, hogy kilenc kis menedzser kellene az Elnökségbe. Miért kilenc, miért kicsi és miért menedzser?
Az utóbbira egyszerű a válasz: a fenti (és további) kérdések megválaszolását tapasztalt tájfutók (talán) megtehetik, de a megvalósításuk túlterjed sportágunk keretein, ezért olyanokat kell választanunk az MTFSz Elnökségébe, akik gazdasági, üzleti, sajtó területen tapasztaltak és szívesen kamatoztatják azokat a tájfutás szekerének a kátyúból való kihúzása érdekében! Ezért kellenek menedzserek, és azért is, mert a megváltozott gazdasági környezethez alkalmazkodnunk kell az ô segítségükkel (az szükséges, de kevés, ha a tájfutáshoz jól értenek).
Miért kicsi? Ez nem lekicsinylést jelent, csak annyit, hogy nem egy csúcsmenedzsert várunk, bár, ha lenne, akkor már megoldotta volna a fentieket és sínen volnánk, tehát inkább több, akik szétosztják a feladatokat, mindenki egy részét vállalja a teendôknek, a kapcsolatteremtésnek, a financiális megoldásoknak.
Miért kilenc? (vagy 7 vagy 11) Minél többen kellene legyenek, hogy együttesen minél több lehetôséget biztosíthassanak, minél több helyrôl, minél több pénzt szerezhessenek, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a döntésekhez határozatképes létszám összegyűjtése annál nehezebb, minél népesebb a testület.
Álljunk meg egy pillanatra az anyagiaknál! Ha már tudjuk, mik a céljaink, és tudjuk, hogyan valósítsuk meg azokat, akkor bizonyos pénzre, (illetve tárgyi lehetôségekre) szükség van. Az eddigi gyakorlat szerint hivatalosan megszerezhetô összegek (OTSH-tól, tagdíjakból, stb) a válogatott keret tervezett jövô évi költségeinek még egyharmadát sem fedezhetik. Ez azt jelenti, hogy mindent meg kell tenni a külsô források bekapcsolására. Ez nagy munka, és nincs benne gyakorlatunk. Mégis vállalni kell valakiknek az elôrelépés, fejlôdés érdekében. Nem remélhetjük egyetlen helyrôl fedezni az összes költségeket, és nem is lenne jó, mert akármilyen biztos is legyen, ha bedugul az a forrás, nem marad semmi. Több lábon állva viszont biztosabban lépegethetünk elôre.
Nem szóltam összegekrôl és fôleg nem említettem neveket. Az lenne jó, ha mindenki aki tehet valamit az ügy érdekében az elôállna javaslataival, a legjobb, pedig, ha a 9 "kis" menedzseren kívül még legalább 999-en nyüzsögnének az elôrejutásunk érdekében, nemcsak a fenti kérdések szellemében, hiszen mások mást, másképpen kérdeznénk, tennének.
Biztos vagyok benne, hogy a jelenlegi Elnökség tagjaiban is felmerültek a fenti megoldandó problémák, és nekik is van elképzelésük a megoldásokról. Vajon kik lesznek azok, akik a megteszik majd a szükséges lépéseket? Bízzuk a Jelölô Bizottságra e folyamat elindítását!
Dü2