Bakony - Arató ’96

Késésben vagyok. A cikknek ugyanis már az elôzô számban meg kellett volna jelennie, emiatt pironkodtam is Schell Tóni "bácsi" elôtt, akinek megtisztelô felkérése bizony még a nyár végén hangzott el. Azóta sok mindent homályba burkolt az idô, de nézzük, mégis mi az, ami a cím elolvasása után kapásból felidézhetô?
Az idén már harmadik alkalommal utaztunk versenyre a királynék városába... Számunkra (PVSK gyerek csapat) mindhárom alkalommal a fô problémát a verseny megközelítése jelentette. Sem a Fôiskolás VB, sem a Bakony - Arató versenykiírása nem látott el bennünket megfelelô információval a kiutazást illetôen, tehát nem kértünk szállítást. A versenyértesítô átolvasása után derült ki, hogy a szállításról (megközelítésrôl) nem azért nem esett szó a kiírásban, mert helyi közlekedési eszközzel elérhetô a verseny. Így aztán - a verseny elôtti napokban - telefonon sikerült tisztázni a helyzetet, de a Fôiskolás VB-n (Veszprém Kupa) még a verseny napján is izgalmasra sikeredett a dolog, a busz késése miatt. Szerencsére a rutinos rendezôgárda - maguk is aktív versenyzôk - megfelelô rugalmasságot tanusítva oldotta meg a dolgot: a Bakony kupára Várpalotáról kocsikkal szállítottak bennünket és szegedi versenyzôket.
A térképet meglepôen változatosnak és technikásnak találtam. (Nem nyaralás után, megfelelôen felkészülve bizonyára jobban élveztem volna.) A célba befutva még jégkrémet is kaptunk. A falusi gyerekek szemfülessége miatt a mezôny vége már nem élvezhette a tájfutó versenyen ritka csemegét. ("Fogd és vidd" jeligével, kihasználva a jégkrémosztással megbízott ifjú hölgy határozatlanságát, egész egyszerűen elvitték a dobozban található mennyiséget.)
Nem emlékszem, hogy bosszankodtam volna a lassú eredményközlésen, de igazi meglepetés volt, hogy az eredményhirdetés után azonnal átvehették a csapatvezetôk a verseny eredményértesítôjét, melybôl csak az F14 B kategória 1. helyezettje maradt le, és csak az F21 BR és az N14 B kategória számított pontértéke nem bizonyult helyesnek. (Ha vannak az eredmény-feldolgozás különbözô fázisaiban kiváló szoftvereink, vajon nem lehetne belôlük egy minden fázisban kiválót alkotni?)
A másnapi Arató emlékversenyrôl, az elôzô napinál bátrabb (igényesebb?) pályakitűzés, jó pályák - a magaméban néhány nehéz, de korrekt zöld ponttal -, és a közeli büfé, - mint az infrastrukturális centrum - maradt meg.
És még valami. Fölháborított az a megalázó hangnem, amellyel az egyik rendezô hölgyet illette egy szintén rendezô ifjú titán, amikor reggel leparancsolta kocsijáról az éppen megfelelô helyre megfelelô módon kirakott tájékoztató táblát. "Azonnal ..., nem kirakodó vásár!" A miérten el lehet gondolkodni, (károkozásról szó sem lehetett), sok rendezô vállal erején felül munkát az ügy érdekében. A fiatalembert még nem láttam tájfutóversenyen. Persze nem ismerhetek mindenkit, de biztos, hogy AKÁRKIRE szükség van egy versenyrendezésnél? A zsúfolt tavaszi-nyári versenyidény végére egy izmot-agyat frissen tartó terepen, apró meglepetésekkel fűszerezett, kellemes 2 versenynapon vettünk részt, és jól éreztük magunkat.

Tóth Jenő

Vissza a Tájoló 1996/9 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!