Az Orienteering World írja ...

A többnapos tájfutó versenyek közül sokat a "Galoppen"-rendszer szerint rendeznek, amelyben a végeredmény a versenyzők n eredményén alapul, ahol n kisebb, mint a versenynapok (futamok) száma. Ebben a rendszerben rendezik pl. a norvég Sørlandsgaloppen-t vagy a skót hatnapost.
Az ilyen többnapos versenyek során az egyes futamok pályái oly mértékben különbözhetnek (a rendezők legjobb szándéka ellenére is), hogy semmi értelme a versenyző legjobb n eredménye egyszerű összeadásának. Az időeredményeket ezért ajánlatos "szabványosítani", azaz pontszámokká átalakítani.

A győztesidő nagy befolyása

A Sørlandsgaloppen jelenleg használt számítási módja az alábbi:
Pontszám = 1000 - (1 pont a győztesidőtől való eltérés minden 3 másodperce után)

míg a skót hatnapos jelenlegi eredményszámítási képlete:
Pontszám = 1000 * győztesidő/versenyző ideje

Mindkét módszer szerint a győztes 1000 pontot kap és a többi versenyző eredményét ehhez viszonyítják. Az eredményeket mindkét esetben nagymértékben befolyásolja egyetlen ember teljesítménye, és ennek következtében az egyes versenyzők eredménye nagyobb mértékben függhet a győztes teljesítményétől mint a sajátjukétól. Ráadásul a skót hatnapos képlete az idő függvényében nem lineáris, ami a mezőny vége felé torzítja az eredményeket. Végül, a skót hatnapos utolsó napján időkiegyenlítéses rajt van, ehhez a nem-lineárisan kapott pontszámokat vissza kell számítani időre, ezt ésszerűen, igazságosan megcsinálni meglehetősen kényes feladat.
Úgy tűnt számomra, hogy egy logikusabb pontozási rendszer kialakítása érdekében elégséges a klasszikus matematikai statisztika módszereit igénybe venni az eredmények szabványosításához. Ehhez az egyes időkből ki kell vonni a mezőny átlagidejét, és a kapott értékeket a standard deviációval osztani. A számítás kiküszöböli mind az eltérő pályahosszak okozta különbségeket, mind az eredmények eltérő szórását, amely a terepek eltérő fizikai vagy technikai nehézségéből ered. Az átlag-idővel beérkező versenyző 1000 pontot kap, az ennél előbb vagy később érkezők pedig több illetve kevesebb pontot, mégpedig standard deviációnként 200-zal többet illetve kevesebbet.
Az eredmények átlaga közismert fogalom, a standard deviáció talán már kevésbé. A standard deviáció - durván fogalmazva - az idők átlagtól való eltérésének átlaga, tehát a nagy standard deviáció azt jelenti, hogy az eredmények erősen szórnak (vagyis nagy a különbség a mezőny eleje és vége között.)

A javasolt szabályok

Hosszas fontolgatások, egy számítógépre írt program kidolgozása majd annak felhasználási tapasztalatai után az alábbi szabályokat javaslom:

1. Az eredményeket a következő képlettel számítjuk: Eredmény = 1000 - 200* (versenyidő - átlagidő)/standard deviáció
2. Az átlagot úgy számítjuk, hogy a versenyzők idejét összegezzük és osztjuk a versenyzők számával.
3. A standard deviáció számításához a versenyidők átlagtól való eltéréseinek négyzetét összegezzük, osztjuk a versenyzők számával, majd az eredményből négyzetgyököt vonunk.
4. Ha a versenyzők száma ötnél kisebb, standard deviációként az átlagidő negyedét vesszük.
5. Ha csak egy versenyző teljesíti a pályát, vagy senki sincs a győztesidő háromszorosán belül, a győztes 1200 pontot kap és standard deviációként a győztesidő (ami egyben az átlagidő) negyedét vesszük.
6. A negatív eredményeket nullának vesszük.
7. Időkiegyenlítéses rajt esetén számítsuk ki az előző futamok standard deviációinak átlagát és osszuk el 200-zal. Ezzel egy perc/pont hányadost kapunk, amellyel az egyes versenyzők (összetett) ponteredményét megszorozva számíthatjuk ki az időhátrányokat.
8. Bizonyos, meghatározott idő után (pl. versenyidő lejárta) az átlag és standard deviáció értékét akkor sem változtatjuk, ha az egyes eredményekben utólag változások történtek.

A versenyközpontban kifüggesztett eredmények mindig az addig beérkezettek eredményeiből számított átlag- és standard deviáció-értékeket mutatják, az egyes versenyzőknél pedig előzetes pontszámokat, amelyek a fenti értékek felhasználásával készültek. A versenynap előrehaladtával ezek az értékek természetesen egyre közelebb kerülnek a végleges pontszámokhoz, hiszen a később beérkezők általában már csak kevéssé befolyásolják a számított ponteredményt.
A módszer regionális és országos bajnokságokon valamint a ranglistákkal kapcsolatban is alkalmazható. A szerző (David Rosen) melegen ajánlja bevezetését a skót hatnaposra, annál is inkább, mert személy szerint (több sporttársával együtt) már tele van a hócipője a jelenlegi rendszer hiányosságaival.

(Fordította: JGy)

Vissza a Tájoló 1996/8 tartalomjegyzékhez!

Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!