Magyar sikerek az osztrák ötnaposon

Az idei osztrák ötnapos verseny helyszíne ezúttal ismét Wiener Neustadt és környéke volt. A versenyt július 8-13. között rendezték meg közvetlenül az Alpok Adria Kupa után, így ez, a 117 fős magyar gárda számára "nyolcnapos" versenysorozattá sikeredett. A 21 országból érkező 1350 versenyző 19 férfi és 17 női kategóriában küzdött a helyezésekért. A legnépesebb mezőnyök a D15-16 (47 fő), D21B (46 fő), H50 (91 fő), H45 (78 fő) kategóriákban gyűltek össze.

A város főterétől délre található egykori várat még Mária Terézia 1752-ben katonai akadémiává (Militärakademie) alakította. Az akadémia parkjában tartották meg az ünnepélyes megnyitót s az azt követő "speciális osztrák tésztapartit" a versenyzők részére.

A verseny információiról a szép kivitelű programfüzetből kaptunk eligazítást. A verseny sikeres rendezésében svéd (Landehof OK) és magyar (SMAFC) versenyzők is segédkeztek. A versenyközponttól az eligazító táblák világosan mutatták az útirányokat a versenyterepekre. Az első és negyedik versenynapon a térképek 1:15000-es, a többi napokon 1:10000-es méretarányban készültek el.

Az osztrák rendezők mindjárt az első napon "alföldi-magyaros" tereppel leptek meg bennünket, hiszen az "asztallap simaságú" területen a feltűnően sok nyiladék mellett a pályák eorán szintkülönbség gyakorlatilag nem volt. Ezt a "vendégszeretetet" a magyarok ezen a napon 11 kategóriagyőzelemmel köszönték meg. Az H21A kategóriában Egei Tamás a 13100 méteres pályán 66,53 perces idejével közel 7 perces előnyre tett szert a norvég Granun Lars (73,23) és a magyar Hajdu Martin (73,52) előtt. Sajnos, ezt a kategóriát ezen a napon utólag törölték, mivel a programfüzet 19 ellenőrzőpontot tartalmazott, de a terepen valójában (bár egyértelműen) 20 ellenőrzőpont volt.

A második versenynap terepe a szépfekvésű Mőnichkirchen illetve a "Hochwechsel" (1738 m) közelében volt, amely alpesi jellegű, metsződésekkel, vízmosásokkal erősen szabdalt terület.

A harmadik napon a 613 m magas dombon emelkedő Seebenstein várához utaztunk, amely a Pitten folyó völgyének legszebb várkastélya. A rövid völgyekkel szabdalt erdőségekben, kisebb-nagyobb dombok között jól futható terepen versenyezhettünk.

A negyedik versenynap Markt Piesting közelében, Dénes Zoltán és Szuromi Balázs térképhelyesbítők (az utóbbi a térképet is rajzolta) jóvoltából "magyar térképpel" versenyezhettünk. Érdekesség, hogy erről a területről 1988-ban az akkori Világ Kupa versenyre "PIESTING-VÖLLENSDORF" néven készült térkép, s a helyesbítők között is voltak magyarok Erdélyi Tibor és Zánkay András személyében.

A versenysorozat zárónapját Wiener Neustadtól alig 6 km-re fekvő Katzelsdorf körzetében rendezték meg. A rajt 3 km-es gyaloglással és 165 méteres emelkedővel volt elérhető. A különböző kategóriák versenyzői időkiegyenlítéssel rajtoltak, majd futottak be a sportcentrumban lévő célba.

Az ünnepélyes eredményhirdetésen 18 magyar versenyző állhatott a dobogó valamelyik fokára. A D12-es kategóriában Tóth Jenő tanítványai "taroltak", hiszen mindhárom dobogós helyezést ők érték el. Mind az öt napon győzni tudtak: Lux Andrea a D21B, illetve Vajda Kolos a H19-20 kategóriában. Kiemelkedő Horváth Magda (D40) és Várbíró Pál (H-12) négy-négy "napi győztes" eredménye is. Érdekesen alakult az F21A kategória végeredménye is. A magabiztosan vezető Egei Tamás az utolsó napon "rossz pontot" fogott, így kiesett a versenyből s ezáltal Hajdu Martin (TIPO) lett a győztes. Egyébként feltűnően sok versenyzőt diszkvalifikáltak a hibás ellenőrzőpontfogás miatt.

Dobogós eredmények:

D-12 (41 induló):
1. Tóth Eszter  Pécs    114,32
2. Palotás Zsuzsa       Pécs    128,32
3. Sebők Éva    Pécs    134,09

D21B (46 induló):
1. Lux Andrea   Budapest        205,14
3. Rostás Anikó Hódm.v.hely     248,26

D21C (31 induló):
1. Németh Zsoltné       Veszprém        196.09
3. Gábor Ágnes  Cegléd          210,25

D40 (43 induló):
1. Horváth Magda        Budakeszi       196,20

D50 (34 induló):
1. Cser Borbála Sopron  189,58

H-12 (47 induló):
2. Várbíró Pál  Pécs    112,24

H13-14 (51 induló):
1. Scultéty Márton      Budaörs 172,53

H17-18 (39 induló):
2. Vörös Endre  Hódm.v.hely     284,32
3. Forrai Gábor Hódm.v.hely     296,51

H19-20 (16 induló):
1. Vajda Kolos  Sopron  274,43

H21A (73 induló):
1. Hajdu Martin Budapest        243,08

H21B (77 induló):
3. Kovács Balázs        Budapest        248,48

H21C (40 induló):
1. Tóth Károly  Veszprém        210,11
3. Bobály Csaba Budakeszi       257,22
A lehetséges 108 dobogós helyezés közül a magyarok összesen 18-at szereztek, ami igencsak jó eredménynek számít ebben az erős nemzetközi mezőnyben. A továbbiakban is várjuk az élményekben gazdag osztrák ötnapos versenyeket.

Dr. Sindely Pál

A versenyen résztvett Biró Virág, a MOM versenyzője is. ő így értékelte a terepeket:
Az első nap "A lapos" becenevet kapta. A térképen ugyanis nem volt szintvonal! Párhuzamos nyiladékok, azokat metsző utak, bozótsávok, sok kis rét jellemezete a terepet. Nagyon könnyen futható fenyőerdő gyors futást tett lehetővé, ugyanakkor teljes koncentrációt igényelt. A terep hosszú pályák tervezésére adott alkalmat.
A második, "Az alpesi" nap 1738 méteren került megrendezésre. A térkép és a pályák színvonalasak, a terep nehéz volt.: a rengeteg patak, mocsár, lápvidék, bozótosok, völgyek, metsződések tették azzá. Még az eső is rátett egy merőkanállal, hogy olyan igazi, bokáig süppedő legyen a talaj. Néha tehenek állták a futók útját. Jobb esetben csak állták, mert volt, hogy kedvük tartotta egy kis fogócskára is!
"A történelmi" harmadik nap azért kapta ezt a komoly nevet, mert a cél egy régi vár mellett helyezkedett el, a rajtnál pedig az 1825-ös török háború emlékére épült mesterséges romot lehetett melegítés közben megtekinteni. Szintes terep volt lombhullató erdővel, sok kicsi sziklával, gazdag úthálózattal.
"A változatos" nap térképe gondos magyar javítók munkájának köszönhető: Szuromi Balázs, Dénes Zoltán és világbajnokunk, Domonyik Gábor. A terep két teljesen különböző jellegű részből állt: lapos erdő és részletgazdag, meredek lejtők.
"A döntő", ötödik napon a Soproni-hegység vonulatán, mély völgyek között, meredek lejtőkön folyt a küzdelem vadászrajttal. Könnyen egymásra futottak az ellenfelek, és nem egy esetben a 670 méteres - az utolsó előtti ponttól vezető - kiszalagozott szakaszon dőlt el a dobogós helyezések sorsa.
Vissza a Tájoló 1996/7 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!