Meseországban jártunk, avagy jicini 5 napos

Az utazók:
N16
Farkas Zsuzsa, Bíró Alma, Friedrich Orsi
N18
Gyalog Zsuzsa, Farkas Gabi, Kerekes Andi
F16
Gyulai Tamás, Billig Péter, Tóth Attila
F18
Cserpák Zsolt, Friedrich Gábor, Molnár Attila, Mráz János,
Kottman Dezső, Forrai Gábor, Bossánszky Ákos
valamint
Gera Tibor, Buda József, Vajda Balázs,
Prinzhausen Judit és a Bíró család többi tagja.

Augusztus 4-én vasárnap, bár a tervezettnél egy órával később, de sikerült elindulnia az ifi keretnek Csehországba. Kisebbfajta riadalmat csak a nyíregyháziak nem csekély késése, valamint az a hír keltett, hogy csak három hónapos a jogosítványom. Az út kilátástalanul hosszú volt, bár a Tudósok meg-adták az alaphangulatot. Úgy tűnt, beválik Gera Tibi jóslata, miszerint a hagyományokhoz hűen az idén sem lesz jó idő, ugyanis a távnak a felét eső kíséretében tettük meg. Csehországi tankolásom során a visszajáró fillérek helyett a kutas nagy meglepetésemre négy Cornettót nyomott a kezembe, máig vitatott okokból (ennyire szépen tudnék mosolyogni?). Egy kisenn eltévedés után, nem kimondottan friss állapotban érkeztünk meg a kempingbe, ami Sobotkán volt, Jicintől 11 km-re. Legfőbb nevezetessége az abszolút melegvízhiány, valamint egy jéghideg és algás medence, amelybe eleinte csak a Bátor Tövisek merészkedtek be (meg is fagytak).
Másnap, hétfőn, miután majdnem bevettünk egy várat, terepbemutatóra mentünk, melyen a gyomrunkat az áfonya, a szemünket pedig a jellegzetes homokkősziklák dolgoztatták meg (na jó, azért futottunk is). Délután a fiúk egy baráti mérkőzésen alaposan elverték az olasz fociválogatottat, köszönhetően Kiskese mesteri védéseinek és Frici folyamatos góljainak (akinek azonban a bokája megsínylette e tevékenységet). Este Tibi mesét mondott, melyből kiderült, hogy elsősorban tanulni jöttünk ide, azt hiszem ez mindenkit megnyugtatott. Utána, mint aztán még sokszor, előkerült Andi kártyája (a folytatást már el tudjátok képzelni). A társasági élet közepette Korinak köszönhetően kifejlesztettük a Jolly-rendszert is. (Bővebb felvilágosítás bárkitől kapható, aki ott volt.)
És most a VERSENY. A rajtidők eléggé szórtak voltak, ezért általában több turnusban mentünk ki az éppen aktuális célba. Az első és második napi terep semmi meglepőt nem tartogatott, a futópályákon atlétáink remekeltek: kedden Cseri megnyerte a 18A-t, szerdán Gyulai Tamás 3. lett 16A-ban. (Sikerült is őket az e.h. sztárjaivá tenni). Sajnos a második napnak Jani bokája is áldozatául esett, nagyon becsülöm, amiért ennek ellenére végigkűzdötte a még hátralévő napokat. Szerdán mentünk először (de nem utoljára) Jicinbe is, ahol az emberek elég változatosan reagáltak a kérdésünkre, mely így szólt: "Nem tudná megmondani, hogy hol van Rumcájsz háza?" A fiúk legkedveltebb helye a cukrászda volt, nem feltétlenül csak az édességek miatt. Kiderült az is, hogy a közlekedésrendészet alkalmazottjai arrafelé talán túlságosan is lelkiismeretesen végzik munkájukat (ezt a tapasztalatot sem ingyen adták)... Innentől fogva egyébként az időjárásra egy szavunk sem lehetett, egyre melegebb lett.
A harmadik versenynapon sprint volt, ami egy középhosszú, változatos, sokpontos pályát jelentett, megjegyzem nekem ez tetszett a legjobban az öt közül. Nem volt könnyű dolgunk, mert immár bevittek minket a homokkősziklás részbe is, amit a csehek nagyon éreztek, teljes biztonsággal tájékozódtak rajta, és ez nekik nem kis előnyt jelentett, Kiskese mégis jó időt futott, ott volt az élmezőnyben. Délután elmentünk a közeli Nemzeti Parkba, ahol a homokkőszikla-rengetegben kimerülésig barangoltunk (akkor még nem akartuk elhinni, hogy az utolsó két napi pályán is végig ezt tesszük majd). Sajnos este történt a kemping közelében egy baleset, a kisvasút begyűrt egy autót; a jó gyomorral rendelkező szemtanúk szerint sem volt szép látvány.
Az utolsó két napi terep tehát nagyon nehéz volt, egy-egy nagyobb völgyön való átjutásért olykor félelmetes taktikákat is be kellett vetni a sziklatömbök ellen (legalábbis nekem). Ráadásul a rajttávolság mindkétszer 3,3 km volt, ami azért így a verseny végén már közel sem mindegy. Sőt, negyedik nap Atyát és Kotot kizárták, mert kombinált cipőben akartak kimenni a terepre (a többiek hál Istennek megúszták az ellenőrzést). Végül szombaton mindenki utolsó energiáit ölte bele a pályájába, ennek eredményeiképpen összetettben ketten voltak az első 10-ben: Cseri 8., Gyulai Tamás 10. lett; a lányok közül 18-ban Gy. Zsuzsi és Góbi is jól hajrázott, 16-ban pedig F. Zsuzsi és Alma egy jó kezdés után végig szépen helytálltak.
Amint beértem (mert persze rám kellett várni), indultunk is hazafelé, de VaBa és Buda Józsi elszakadt Tibitől és tőlem, így a 2-2 autó az út során sajnos már nem látta egymást. Nem állítanám, hogy ez kellemes és megnyugtató érzés volt, de hajnalra mindenki szerencsésen hazaért.
Gera Tibi, mindent köszönünk, Jövőre Veled ugyanott!

P. J.
(és Kiskese, aki sokat segített)

Vissza a Tájoló 1996/7 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!