Elektronika és tájfutás: TimeTrack
A SILVA cég követőrendszere

Az alábbi írás igencsak kalandos úton került ide.
Jalsovszky Györgytől függetlenül Bihari Zoltán Haifában (Izrael) élő tájfutó és barátja is lefordította ezt a cikket (ők előbb svédről héberre, majd magyarra).
Ezt már a levelező listán korábban olvashattátok.
Most, vagy soha! A tájfutás végre az érdekfeszítő televíziós közvetítések kapujában! A SILVA cég olyan elektronikus rendszert dolgozott ki, amely lehetővé teszi, hogy a tájfutó versenyeket pontosan úgy nyomon követhessük a TV képernyőjén, mint pl. a sífutást. Erről számol be Olaf Gustaffson cikke, amely eredetileg a Skogsport hasábjain jelent meg, és amelyet - talán nem véletlenül - a SILVA cég exportmenedzsere, Stefan Dahl úr megküldött a Tájoló szerkesztőségének. Élve a lehetőséggel ebből a cikkből közlünk most szemelvényeket.

A SILVA TimeTrack rendszere valósággá válik: ez év őszén próbaversenyeken tesztelik, és 1997 közepén birtokba veheti a tájfutóvilág. Mit ad ez a rendszer a tájfutás számára? Elsősorban azt, hogy a versenyek élvezhetőbbé válnak a TV képernyőjén, ugyanis a versenyzőket rádióadók segítségével az egész pályán keresztül követni lehet. Ilyen próbálkozások már korábban is voltak, azonban sorra kudarcba fulladtak. A most bevezetendő rendszer alapja műhold-navigációs technikával kombinált rádiótechnika.
A rendszer akkor lesz igazán sikeres, ha a SILVA cég és a tájfutósport bebizonyítja a médiának, hogy a TV-nézők körében élénk érdeklődés van az ilyen közvetítések iránt. Meg kell tehát „tanítanunk” a nézőt arra, hogy egy tájfutóverseny közvetítése is izgalmas élményt adhat.
A rendszer lelke egy GPS (ne kérdezzétek, mit jelent!) főállomás, amely a versenyközpontban van, és ahová minden információ befut. Ezen kívül a rendszer GPS alállomásokból, rádióadókból, -vevőkből és számítógépekből áll. A terep megfelelő pontjaira hordozható állomásokat helyeznek ki, amelyek egy GPS-t, egy rádióadót és egy -vevőt tartalmaznak. Ezek mérik a versenyzők állomástól való távolságát, az adatokat a főállomás számítógépének továbbítják, amely ezekből folyamatosan számítja a versenyző helyzetét a terepen. A kapott információ alapján a versenyző pillanatnyi helyzete ą5 m-es határon belül meghatározható.
A versenyzők maguk is hordoznak egy rádióadót, amely folyamatosan küldi a jeleket az állomásokra. A versenyzők karjára vagy hátára erősített rádióadóknál lényeges követelmény a megfelelő adási teljesítmény, de a súly is, amely most nem haladja meg a 100-200 grammot. Egy O-Ringenen a rendszernek 4000 versenyzőt kell lényegében egyidejűleg követnie, ez ugyanennyi, versenyzőhöz erősített mini-adót jelent.
A rendszer a következő feladatok megoldását teszi lehetővé: jelentkeztetés, időmérés, versenyadminisztráció, útvonal-berajzolás, helyzet ill. útvonal megjelenítése a TV képernyőjén és adott esetben a versenyközpontban elhelyezett óriás-képernyőn. A versenyzőknél az útvonal-berajzolás nagy sikert arathat. Képzeljük el, hogy a versenyközpontban a versenyzőt már saját útvonalával berajzolt térkép várja!
Mit kaphat a TV-néző ettől a rendszertől, milyen lesz egy tájfutóversenyről szóló közvetítés?
A TV-kamerák a rajtban, a célban és két-három ellenőrzőponton helyezkednek el. A verseny egész ideje alatt a TV ill. a versenyközpontban elhelyezkedő óriás-képernyő mutathatja vázlatosan a versenytérképet. Az egyes versenyzők helyzetét, mozgását a képernyőn különféle villogó jelek érzékeltethetik, ami egy szakértő kommentátor számára lehetővé teszi a versenyzők teljesítményének, útvonalválasztásának azonnali értékelését. A versenyidő természetesen állandóan a képernyőn van. A pontfogási vagy útvonalválasztási hibák átszámíthatók időre, és az egyes versenyzők által teljesített részidők vagy elkövetett hibák könnyen összevethetők. Amint a futók a kamerával ellátott ponthoz közelednek, a rádión továbbított információ alapján az operatőr tudhatja, hogy a versenyző mikor és milyen irányból várható. Bár a rendszer akár 4000 versenyző mozgását képes egyszerre követni, a képernyőn természetesen csak néhány kiválasztott futó helyzetét érdemes bemutatni. A verseny kezdetekor például a 10 legesélyesebb versenyzőt lehet erre a célra kiválasztani, azonban, mivel az összes versenyző magával viszi a rádióadóját, ha valami "drámai" történik a verseny során, bármikor át lehet váltani bármely más versenyzőre.
Élő közvetítést adni pl. a VB klasszikus távjáról jelenleg nem lenne célszerű, még ennek a technikának a birtokában sem, hiszen egy ilyen verseny három-négy órát tart. Kezdetben felvételről érdemes a versenyt bemutatni, a szerkesztés során kiválogatva a legizgalmasabb eseményeket. Amint aztán a nézők és a szervezők hozzászoknak a TV-közvetítéshez, fokozatosan át lehet térni az élő adásokra is.

Fordította:
JGY

Vissza a Tájoló 1996/5 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!