A konfliktus
A versenyrendezők tudják, hogy Budapest környékén leginkább a Pilisi Parkerdő Rt és a Budapesti Természetvédelmi Igazgatóság illetékesei próbálják szabályozni a tájfutóversenyek rendezését. A három érdekelt alapérzései valahogy így fogalmazhatók meg:
erdészek - Itt mi gazdálkodunk, mi mondjuk meg, hogy hol szaladgálhatnak;
természetvédők - A védett területek nem futkosásra valók;
tájfutók - Nehogy már beleszóljanak, hogy hol futunk! Foglalkozzanak azokkal, akik tényleg kárt okoznak!
Az elmúlt évek vitái után ma már ilyen mondatok ritkán hangzanak el, sőt talán az érintettek ki nem mondott gondolatai is árnyaltabbá váltak. Vagy túl derűlátó képet festek? Mindenesetre a '94-es felmérés azzal a célkitűzéssel indult el, hogy senki ne nagyítsa fel vagy bagatelizálja a tájfutók által okozott károkat, hanem próbáljuk meg mindenki által elfogadott módszerrel megállapítani, hogy mivel jár egy tájfutóverseny. Hangsúlyozni szeretném, hogy bár a növénytani felmérésben közvetlenül nem vettek részt, a tisztázandó kérdések megfogalmazásában a Pilisi Parkerdőgazdaság és a vizsgálati területen gazdálkodó Budakeszi Erdészet vezetői is aktívak voltak.
Az előkészítés
Tanulmányoztuk a külföldi szakirodalmat, és összevetettük a hazai tapasztalotakkal.
A tájfutók edzésmunkája elhanyagolható kárt okoz. Legalábbis, ami a növényzetet
illeti. A Budakeszi Erdészet vezetői többször panaszkodtak, hogy ha külföldi
vadászvendégeik hiába állnak a lőállásban, mert néhány kósza tájfutó az alkonyatkor
szokásos útvonalától eltéríti a kiszemelt szarvast, akkor ezzel több ezer márkás
kárt okozhatnak az erdészetnek. Ez persze csak meghatározott időszakban, néhány
tájfutóterepen jelenthet problémát, és az erdészek (vadászok) és tájfutók rendezett
kapcsolata sokat segíthet. A Scientific Journal of Orienteering-ben publikált svájci
és brit vizsgálatok között volt olyan, amelyik azt is tanulmányozta, hogy milyen
zavart okoz az állatok viselkedésében, ha néhány négyzetkilométeren órákon át,
több irányból riogatják őket a versenyzők. Felbecsültük erőinket, és
megállapítottuk, hogy ilyen felmérést mi nem tudunk végezni.
Lehet, hogy zoológusokkal és vadgazdákkal egyszer érdemes lenne belekezdeni,
de addig is egyeztetni kell a vadgazdák és tájfutók szempontjait.
Első közelítésben az ellentét nem látszik kibékíthetetlennek.
A vadgazdák egyik lényeges kérése, hogy a nagy mozgással járó versenyek idején
legalább a vadbúvó sűrűkben legyen nyugalmuk a nagyvadaknak.
Azt hiszem, jóérzésű pályakitűzők tudják vállalni, hogy a legsűrűbb bozótokon nem
kergetik át a versenyzőket.
Az eddigiekből is látszik, hogy Semmelweis '94 felmérésünk csak a probléma egy
részével foglalkozott, a taposási kárra koncentrált. Nyilvánvaló, hogy a külföldi
vizsgálatok legfeljebb módszertani útmutatást adhatnak, az okozott kár nagyban
függ a növényzet jellegétől. Lehet, hogy a svédek savanyú talajú fenyveseikben
nagyobb gond nélkül rendezhetnek többnapos tömegversenyt, de Nagy-Britanniában
sokkal kevesebb résztvevő is kárt tehet az érzékeny nedves területeken.
Mi helyszinül azért is választottuk a Nagy-Kopaszt, mert Magyarországon a
dolomit sziklagyepek érzékenysége tűnt kritikusnak. Az okozott kár nagysága nagyban
függ a versenyzők létszámától, de talán az sem mindegy, hogy mikor kerül sor a
versenyre. Több vizsgálatra lenne szükség. Egy mindenesetre megtörtént.
Lássuk hogyan!
A módszer
1994-ben a Semmelweis Ignác nemzetközi versenyre április 23-án került sor. Előtte
néhány héttel a pályakitűzési és botanikai szempontok alapján kint a terepen kiválasztottuk a mintaterületeket. Összesen kilencet. A verseny célja a kirándulók által amúgyis sűrűn látogatott réten volt. Az 1. mintaterületet a majdani befutó szakaszon, a másodikat a kordon feletti domboldalon, a feltételezett letelepedőhelyen, a harmadikat a sátrak majdani helyén jelöltük ki. A 4. számú mintaterület a cseres-tölgyesben lévő befutópontot és közvetlen környékét foglalta magába, az 5. mintaterület pedig a befutó ponttól nem messze a leggyakoribbnak feltételezett pontfogási irány mentén volt egy gyertyános-tölgyesben.
A 6. mintaterület egy cseres-tölgyesben lévő szárazárok pont volt, ezzel a nagy
forgalmú erdei mintaterületek sora lezárult. (Azt talán fölösleges is hangsúlyozni,
hogy a rajtlista alapján nagy pontossággal meg lehet állapítani, hogy hány versenyző taposta az adott ellenőrzőpont környékét. Legfeljebb a minden bójához odaszaladó kezdő versenyzők jelentenek néhány százalékos többletet.) A hetedik, nyolcadik és kilencedik mintaterület már dolomit-sziklagyepeken volt. A legrafináltabb mintaterület kitűzés a KV pont fölötti meredek oldalban történt, hiszen itt a természetvédők által gyakran emlegetett nyílt dolomit-sziklagyepen vezetett keresztül az útvonal. A ritka növényekben gazdag füves területek elnevezésében a nyílt szó arra utal, hogy a
dolomittörmeléket helyenként még talaj sem borítja, felszínre bukkannak a kisebb-nagyobb kövek. Természetvédelmi hatóságokkal tárgyaló versenyrendezőknek a fogalom megjegyzése kötelező tananyag. Szóval a rafináltság az volt, hogy a meredek oldalban lefutó versenyzőket néhány odahurcolt faág segítségével egy nyomvonalra tereltük, hogy intenzívebbé tegyük a taposást.
Az erdőben 5x5 méteres, a fátlan területeken 2x2 méteres mintaterületeket jelöltünk
ki, ahol a verseny előtt 1 nappal, a verseny után 1 nappal, a verseny után 1 hónappal
és a verseny után egy évvel Siklósi Engelbert és Marosffy Dániel alaposan
átböngészte a növényeket. Braun-Blanquet svájci származású botanikus módszerét
Közép-Európában sokan alkalmazzák, ők is ezt követték. Egyszerűsítve arról van szó,
hogy hat fokozattal jellemzik, hogy az egyes növények milyen gyakorisággal fordulnak
elő. Ha egy növényből a mintaterületen csak néhány egyed fordul elő, + jelet kap,
ha a mintaterületnek kisebb, mint 5%-át borítja, akkor a faj neve mellet 1-es szám szerepel, és így tovább, az 5-ig, ami azt jelenti, hogy az adott növényfaj a mintaterület több mint 50%-át beborítja.
Az eredmény
Az 1 éves vizsgálat befejezése után nagyon szép táblázatok születtek. Az élmény kedvéért egyet mellékelek, de a növények tudományos nevének felsorolásával nem fárasztom a kedves olvasót. Hogy mit mutatnak ezek a titokzatos listák?
1. A befutón a verseny után kő kövön (vagy inkább fű füvön nem maradt). Ám az 1 hónapos vizsgálat már azt találta, hogy a nem túl értékes, taposástűrő gyep teljesen "begyógyult".
Jó lett volna az eredmények kifüggesztési helye körül is mintaterületet kijelölni, hiszen a verseny után ott is látványos ösvény maradt. Mindez nem változtat azon, hogy a cél körüli gyepterületek viszonylag hamar regenerálódtak.
2. A befutópont mellett egyetlen érzékelhető változás történt. A védett tavaszi hérics száma a verseny hatására kis mértékben csökkent, de 1 év után helyreállt a kiinduló állapot. További 32 növényfaj esetében kimutatható változás nem történt. A többi erdei mintaterületen egyetlen faj egyedszáma sem csökkent.
3. A KV pont körüli zárt dolomit-sziklagyepen a védett deres csenkesz és a csinos árvalányhaj a verseny hatására visszaszorult, de 1 hónappal később újra elérte a kiindulási állapotot.
4. A 9. mintaterületen, azon a bizonyos nyílt dolomit-sziklagyepen máig érzékelhető
a verseny hatása. A verseny előtt a felszín 50%-át borította növényzet,
a verseny után 20%-ot, és még 1 évvel később is csak 25%-os volt a borítás.
A védett fajok közül a fő gyepalkotó deres csenkesz, az árvalevelű len, a borzas
vértő és a csinos árvalányhaj egyedszáma lecsökkent. A fajgazdagság egyértelműen
csökkent. Az arányok eltolódtak. Az értékesebb fajok visszaszorulásával teret nyert
a sokfelé gyakori, kevésbé értékes csabaire vérfű. Várható, hogy hosszútávon ez a
terület is regenerálódik majd, de biztosan nem lehet megmondani, hogy helyreáll-e a
fajgazdag eredeti állapot, s ha igen, mennyi idő alatt.
Marosffy Dániel idén tavasszal (2 évvel a verseny után) is szemügyre vette a
mintaterületet, egyelőre nem javult a helyzet.
Néhány tanulság
Talán nem megengedhetetlen egyszerűsítés, ha a hosszúra nyúlt cikk végén a mintaterületeken tapasztaltakat egyetlen mondatban összefoglalom:
Úgy tűnik, hogy a tájfutóverseny zárt erdőkben nem okoz maradandó kárt, a sziklagyepeken és különösen a nyílt dolomit-sziklagyepeken a természetvédők aggodalma jogos.
A teendők megfogalmazása viszont nagyobb terjedelmet venne igénybe. Néhány ajánlást
további vizsgálatok nélkül is össze lehetne állítani. A természetvédőkkel és az
erdészekkel közösen világosan meg kell fogalmazni a játékszabályokat.
Nem mondom, hogy semmi alapja sincs azoknak az indulatos tájfutó megjegyzéseknek,
hogy:
"Miért velünk szórakoznak? Ott vannak a cross-motorosok, a virágkiásók, az
illegális szemétlerakók, és a többi természetpusztító. ők összehasonlíthatatlanul
nagyobb kárt okoznak. Mi bejelentjük a versenyeinket, erre a hatóságok minden áron
minket akarnak rendszabályozni, ahelyett hogy velük törődnének."
Mégis azt mondom - és nemcsak azért, mert erdőmérnök és természetvédelmi szakmérnök
is vagyok - szerintem a tájfutóknak tárgyszerű, nyugodt hangvételű tárgyalásokra
kellene törekedniük. Az, amit a vizsgálat az erdei taposási kárról megállapított
nem jelenti azt, hogy az erdészeknek nincsen alapjuk arra, hogy beleszóljanak a
tájfutóversenyek rendezésébe. Egyrészt a taposási károk terén is lehetnek új
szempontok (pl. mesterséges erdőfelújítások, vagyis szépen sorba ültetett kis
facsemeték kímélése), másrészt vannak olyan környezetvédelmi kérdések, amihez
igenis közük van az erdészeknek. Ilyen például az autók behajtása és parkolása,
bömbölő hangszórók (erről szerencsére kezdünk leszokni), a célterület kiválasztása.
Ezek is kaphatnának egy-egy bekezdést abban a bizonyos erdészek, tájfutók,
természetvédők által összeállított "szabálykönyvben". Valószínűleg a
Budai-hegységben és a Vértesben a nagy versenyek számára elveszne néhány
tájékozódási szempontból érdekes, szabdalt gerinc, de cserében a versenyrendezőkön
csak egyértelműen megfogalmazott szempontokat lehetne számonkérni. Szerintem megérné.
9. sz. mintaterület
(KV pont előtti nyílt dolomitsziklagyep)
Faj V.előtt V. után V. után V. után
1 nap 1 hónap 1 év
Gyepszint borítás: 50 % 20 % 25 % 25 %
Carex humilis 2 1 - -
Euphorbia cyparissias 1 1 - -
Euphorbia sequeriana 1 1 - -
Festuca pallens 2 1 + +
Fumana procumbens + + + +
Gallium verum + + - -
Globularia punctata + + - -
Helianthemum canum ą1 ą1 - -
Hieracium cymosum + + - -
Hornungia petraea 1 1 - +
Linum Tenuifolium ą1 ą1 + +
Minuartia setacea ą1 + + +
Onosma visianii + + - -
Potentilla arenaria ą1 - - -
Sanguisorba minor 1 1 1 1-2
Scorzonera austriaca + + - -
Stipa pullcherima 1 + + +
Taraxacum laevigatum + + + +
Teucrium montanum + + + +
Thymus praecox + + + +
György Pál
Vissza a Tájoló 1996/5 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!