Sohasem felejtem el az elsőt... Bármilyen furcsán hangzik is, még sohasem vettem részt Diákolimpián, s most Bótor Barbarára és Paróczi Zsoltra a 86-os úttörőolimpia győztes pécsi párosára emlékeztem. Barbi volt az első tanítványom, aki diákbajnokságot nyert, Paróka üstökösszerű tehetsége sajnos rövid ideig tündökölt.
A többi hasonló kvalitású tanítvány eredményeit is csak távolabbról követhettem, mert ugyan tőlem kapták a tájfutás nevű fertőzést és az iskolát, de Benedek Virág kivételével már nem én voltam az edzőjük bajnokságuk idején. Van aki tudja közülük, van aki nem, én büszke voltam és vagyok rájuk.
Az idei Kilián Emlékverseny célkordonját a jelenlegi tanítványaim által elért két aranyérem, egy bronz és még néhány helyezés ellenére, a megint túl keményre sikerült szenior pálya miatt borongós hangulatban hagytam el, de igazából nem is ez miatt ragadtam megint tollat.
Mindig bosszant, ha elmulasztjuk az alkalmat a tájékozódási futás népszerűsítésére, megismertetésére, utánpótlás szervezésére, de főleg megtartására. Sokan vagyunk, akik ezért dolgozunk, és nehezen viselem ha visszafelé kényszerülök haladni.
A rendezők nem tartották lényegesnek kiemelni azt a körülményt, hogy az Országos Diákolimpiát is rendezik. Nem hiszem, hogy feltétlenül infantilisnak kell lenni ahhoz, hogy átérezzék, ez az utánpótlás számára A BAJNOKSÁG. Különösen az általános iskolások számára fontos az esemény kiemelt kezelése, hisz a legkisebbek számára nincs több ilyen lehetőség. Ettől lehetett volna nagy verseny az idén a Kilián.
Rendezési szempontból jó ötlet volt, hogy "A" kategóriaként integrálták a Diákolimpiát, és hozzá kiváló volt a terep. Ezzel sajnos véget is ér a pozitívumok felsorolása.
A Zuppán volt már részem sokkal látványosabb versenyben is. Azt sem igazán értettem, hogy a megszokott térképes zacskók helyett miért volt szükség a tűző napon célkaranténra, és csak a diákolimpiásoknak, miközben a többi kis kategória versenyzői kihozhatták a versenytérképüket, amit aztán azonnal meg is mutattak még el nem rajtolt társaiknak. Az értékelés ezen a versenyen is megfelelően lassú volt ahhoz, hogy az eredményhirdetésig még a jó eredmények se kerüljenek közlésre. A hibás ponttal kapcsolatban már csak az jutott eszembe, hogy vajon az utazási költségeket is térítik-e a rendezők?
Az eredményhirdetés
Talán a felvezetési hiba és az azt követő óvások következményeként - koncepciótlan volt és szétszórt, valamint a legkevésbé ünnepélyes. (Igaz, ezt nem is igérték.) Annak idején, az "átkosban", de talán még tavaly is, a gyereksereg rendezett sorokban helyet foglalva a zászló előtt, fegyelmezetten, ünnepélyes csendben várta a győztesek kihirdetését. Vajon tényleg nem természetes már az ünnepélyes várakozás száraz torkú áhitata, a győztes tisztelete? Nem kellett volna erre is gondolni a Diákolimpián?
Esetleg megkérni pl. világbajnokainkat (hálIstennek, vannak!) hogy ők adják át a díjakat?
Egy versenyre mindenki egyformán fizet, elvben egy kategória nem lehet fontosabb rendezési szempontból a másiknál. Gyakorlatban egy kicsit másként van, de a különbségeknek semmiképp sem szabad érződniük, még kevésbé szabad ezt deklarálni... (ld. Hungária kupa).
A versenyen sok pozitív és néhány másik visszajelzést kaptam a szenior pályákkal kapcsolatos cikkemre. Nos, itt is megkaptuk rendesen a középkorú kategóriákban. A pályaadatok szemrevételezése után néhányan átneveztek Nyíltba...
Talán érvényesíteni kellene a piacgazdasági szempontokat (ha másként nem megy): Tudnom kéne mit kapok a pénzemért, és ha nem tetszik (vagy nem felel meg a kívánt minőségnek) nem veszem meg, vagy másikat veszek helyette.
A versenybíróság elnökének joga van beleszólni a fiatal és tapasztalatlan (?) pályakitűző munkájába: "Ugyan öcsi, ne szivasd az öregeket, gondolkozz még pár órát." Ha ért hozzá, tudnia kell, hogy az F40 kategória 430 m szintjén még Düdü is elgörbül, hát még a többiek... Ha meg nem ért hozzá, miért van ott?
Végül a sajtó...
Érdeklődöm, hogy volt-e sajtófelelőse a versenynek? Ezzel is csak annak van (lehet) baja, aki eredményt ért el. Az eredmények ugyanis megjelentek a Nemzeti Sport május 29-i számában. Elnézést a kifejezésért, de ennyi marhaságot egy rakáson ritkán látok újságban, és most nem a megszokott névelírásokra gondolok. Hogyan kerülhet bele olyan eredmény, ami nincs (mert ugye megsemmisítették), és miért maradt ki az N12C, hogyan kerülhet bele olyan versenyző, aki ott sem volt (Orosz Nándor PVSK, a kartonját visszaadtam).
s ha már Diákolimpia, akkor miért csak "A" kategóriaként jelenik meg az országos sportlapban?
Összegezve
A kiváló adottságú, klasszikusnak számító terepen, egy gyengén rendezett, a gyerek kategóriákban jó, az F40-es kategóriában (a többivel nem volt időm foglalkozni) túlméretezés miatt élvezhetetlen pályákon, egy több kategóriát érintő felvezetési hiba miatt megóvott, könnyen feledhető (sajnos), átlagosnál alacsonyabb színvonalú rangsoroló versenyen vettünk részt. Az Országos Diákolimpia döntője helyett.
Ez a véleményem az idei Kilián emlékversenyről és a 96. évi Tájfutó Diákolimpiáról, de nem ez a fontos. Nagyobb kár, hogy a gyerekekben is így marad meg.
Tóth Jenő
Országos Diákolimpia eredményei: F14A 1. Gyulai Tamás SZD 42,75 2. Scultéty Márton OSC 45,20 3. Veres Róbert PSE 45,68 F12A 1. Várbíró Pál PVS 27,47 2. Zsebeházy István MOM 30,18 3. Pelyhe Dániel SDS 31,20 N18A 1: Hecz Katalin MKG 54,92 2. Farkas Gabriella JMD 67,48 3. Gyalog Zsuzsa SPA 74,82 N16A 1: Zsebeházy Eszter FAB 44,15 2. Farkas Zsuzsanna DTC 44,22 3. Makrai Éva SPA 44,55 N14A 1. Domján Zsuzsa PVS 40,78 2. Tertsch Mónika FAB 44,78 3. Misik Szilvia SDS 46,85 N12A 1. Zsigmond Száva DTC 22,65 2. Csiszár Adrien SZV 23,78 3. Tóth Eszter PVS 24,87 Kilián emlékverseny eredményei: F21A 1. Mesics Péter MAF 75,88 2. Gerzsényi Zsolt DTC 78,92 3. Pavlovics Gábor PVS 93,53 N21A 1. Kovács Ildikó PVS 68,28 2. Bokros Andrea SZT 76,15 3. Lovasi Katalin PVS 79,98
Vissza a Tájoló 1996/5 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!