Az idei Budapest Kupa jó felkészülést jelentett a rövidtávú- és váltó OB-ra, hiszen hasonló terepen versenyezhettünk, a terhelése pedig megegyezett a leendő OB-val. A dolgot csak az nehezítette, hogy az előző napon rendezték a Kilián emlékversenyt. Nehéz reálisan értékelni a versenyt, hiszen csak a végén kértek meg, hogy írjak róla, így csak az utólagos benyomásaimat tudom leírni. Ha az elejétől kezdve úgy figyelek, hogy erről írnom kell, valószinüleg más cikk született volna.
Kezdjük sorrendben. A rendezők nem biztosítottak szállítást, így a vidéki szakosztályok (pl. PVS, MEA, HTC, SZV) naponta 3,5 km oda, majd vissza gyalogmenetet tettek meg. Az első napon a célba érve elkezdett esni az eső, de az öltöző sátraknak még nyoma sem volt. (Később felállították azokat.) A cél helyét jól választották ki, szép látványos befutók ill. átfutó szakaszok tették izgalmassá a versenyt. A selejtező rajtja sajnos kétszer olyan messze volt, mint a kiírásban, s erről csak a rajt előtt kb. 30 perccel szóltak. Ráadásul a szalagozás sem volt egyértelmű. A sprint pályák győztes ideje általában az előírtnak megfelelt, de pl. a felnőtteknél nagyon hosszúra sikerültek (én 52,36-ot sprinteltem és ezzel az A döntőbe kerültem a harmadik futamból). Nem tudom, miért félünk a sprintet tényleg rövidre tervezni. Nagyon sokat hallom azt a téves felfogást, főleg az idősebb versenyzőktől, hogy azért a 15-20 perc futásért kár elutazni. Szegény atléták, úszók, kajak-kenusok, ők sokszor csak 10-50 mp-ért utaznak több száz km-t. A pályák maguk tetszettek, csak a térképpel voltak nem kis gondok. A tisztás fehér színnel volt jelölve, két szárazárok helyett egy metsződés volt, sziklafalak maradtak le a térképről. Így hallottam, hogy csak a verseny előtti héten lett kész a térkép, gondolom ezért voltak gondok a nyomtatással is, amit legalább előre jeleztek a versenyértesítőben, ami végre egy reprezentatív füzet volt. Az eredményközlés a sprinten nagyon gyors és jó volt, amit a váltóról már nem lehet elmondani, hiszen az eredményeket a verseny végéig sem rakták ki.
A váltópályák már minden kategóriában jól sikerültek, és ami a legpozitívabb dolog volt, hogy mindenkit engedtek indulni (nyílt pályák). Az előző években nem ez volt a jellemző a Budapest Kupákra.
A verseny körítéséről is írnék pár sort. A Bobó büfé jól üzemelt végig. Hangosítás nem volt, egy szócsővel próbálták ezt megoldani, sikertelenül. A díjazás is jól sikerült, szép érmek, polók, ajándékkosarak kerültek átadásra az eredményhirdetésen. Kár, hogy az F-N21-es kategóriák váltógyőztesének nem jutott ajándékkosár. Jaj, s majd elfelejtettem, hogy a sprint döntő előtt lazítókrémmel lehetett maszíroztatni fáradt lábainkat, s a befutón is kaptunk egy-egy ampullát. Összességében jó felkészülést nyújtott a verseny, csak a térkép minősége lehetett volna jobb.
Gera Tibor
A sprint döntő eredményei:
F21A 1. Domonyik Gábor MEA 30,25 2. Lévai Ferenc MEA 30,47 3. Vajda Kolos SMA 30,62 N21A 1. Hecz Katalin MKG 31,12 2. Kesztyűs Szilvia PVS 33,95 3. Lux Andrea SPA 34,80
Vissza a Tájoló 1996/5 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!