"Tájfutó Nagyhét" Spanyolországban
Április második hetében 8. és 12. között, közvetlenül a húsvéti ünnepek után Spanyolországban került sor a
Veterán Világ Kupa ezévi küzdelmeire, amely egyben immár hivatalosan a VI. VETERÁN "VB" is volt,
a szeniorok nagy seregszemléje. Ennek a versenysorozatnak az "ősbemutatóját"
Maier Franz úr vezetésével 1987. júliusában rendezték meg Ausztriában,
Pinkafeld környékén (OL-SENIORENSPIELE 1987 - PINKAFELD).
A Világ Kupa ("VB") sorozat
eddigi helyszínei:
I. 1988 Svédország (Amal)
II. 1990 Magyarország (Körmend)
III. 1992 Ausztrália (Tasmánia)
IV. 1994 Skócia (Aviemore)
V. 1995 Oroszország (Szentpétervár)
VI. 1996. Spanyolország (Murcia)
A mostani helyszín Murcia, negyedmilliós lakosú város, termékeny síkságon terül el a Segura folyó két partján,
amely "Spanyolország Szegedje", paprikavárosa is. Ezekben a napokban különösen jelentős volt a Nagyhét
ünnepségsorozat, amely a két ünnepnapon kívül egész héten tartott. Pompás körmeneteket tartottak s ezáltal
megcsodálhattuk a résztvevők gyönyörű népviseleteit is. Ezzel szinte párhuzamosan kezdődött el a "Tájfutó Nagyhét".
A verseny információs központja a Sportcsarnokban volt. A világversenyen résztvevő magyar versenyzők zöme a
Gombkötő Péter által szervezett autóbusszal, a többiek gépkocsival, illetve az osztrák OMAHA mikróbuszával
érkeztek ide.
Hatalmas mezőny jött össze, hiszen 35 országból közel 2600-an versenyeztek. Legtöbben Svédországból (576 fő),
Finnországból (407 fő), Norvégiából (271 fő) és Nagy-Britanniából (207 fő) érkeztek. A nevező országok között
volt például a Dél-Afrikai Köztársaság (3 fő) és Ecuador (1 fő) is. Ezen a szép seregszemlén Magyarországot
22 fővel (15 versenyző és 7 kisérő) képviseltük.
A nevezők száma kategóriánként:
F35 208 fő N35 96 fő
F40 196 fő N40 93 fő
F45 286 fő N45 148 fő
F50 289 fő N50 163 fő
F55 260 fő N55 150 fő
F60 217 fő N60 90 fő
F65 141 fő N65 57 fő
F70 80 fő N70 28 fő
F75 46 fő N75 14 fő
F80 19 fő N80 1 fő
F85 - N85 1 fő
F90 2 fő N90 1 fő
Összesen 1744 fő 842 fő
A legidősebb kategóriákat N90-ben a finn Katarina Paananen, F90-ben a svéd Artur Lindquist és az ugyancsak svéd
93 éves Bertil Nordenfelt képviselte.
Nagy örömünkre szolgált, hogy a nyomtatott programfüzetben a korábbi évek aranyérmesei között két magyar nevet
is találtunk: Dosek Ágoston (F35) és Korik Vera (N45) személyében. Ezen sikerek még 1990-ben születtek Körmenden.
Természetesen nem feledkeztünk meg Bokros István és Rostás Irén ezüstérméről illetve Boros Zoltán bronzérméről sem.
A mostani verseny hivatalosan a színpompás megnyitóünnepséggel kezdődött a város stadionjában.
Népviseletbe öltözött lányok és fiúk tartották a különböző nemzetek zászlaját illetve a kétnyelvű feliratait.
Mögöttük felsorakozott a 2600 versenyző, s a lelátókon kb. ötezer néző foglalt helyet.
Az elhangzott köszöntések után az ejtőernyősök jovoltából a levegőből "érkezett"
Murcia városának zászlaja és az IOF zászló is. Ezt követően ízelítőt kaptunk ennek a tartománynak a folklór
műsorából. Megcsodálhattuk a spanyol népzenének a különleges egyéni melódiáját, ritmusait, a flamenco: ének, tánc
és gitárjáték ötvözetét.
A versenyzőket Murcia, Fortuna (17 km), Alhama de Murcia (37 km) és a Földközi-tenger partján lévő La Manga (75 km)
városában szállásolták el. A magyar versenyzőknek a versenyközponttól 400 m-re lévő tornateremben volt a
szálláshelyük. Az elődöntő 1-2. napján Santomera városából, illetve a döntő napján Alhama de Murcia városából
központi szervezéssel, autóbuszokkal szállították a versenyzőket a versenyterepekre.
A Murcia-medence a mögötte emelkedő hegyvidékekkel együtt az ország legszárazabb területe. Szállítás közben szinte
érezni lehetett a vidék afrikai jellegét, amelyet még jobban kiemeltek a fehér, lapostetejű szétszórt házak is.
A kopárság a mai Murcia tájképének sajátossága. A medencék szorgalmas lakossága a csapadék hiányát rendkívül
szépen berendezett öntözéssel pótolja. A patakok vizét vezetik szét öntözőcsatornákkal s az így nyert kerteket
nevezik huertáknak. Ezek a környező kietlen kősivatagoknak valóságos oázisai.
Szemet gyönyörködtetőek voltak a virágzó vagy termést érlelő narancs- és citromligetek szabályos gyümölcssorai.
A napégette, kopár hegyek között a tájfutó terepbemutató, a selejtezők és a döntő helyszínei is "tájfutó oázis"-ként
hatottak.
A versenytérképek 1:10.000-es méretarányban, lengyel térképhelyesbítők segítségével készültek el az IOF jelkulcs
szerint. A selejtezők terepeire jellemző volt a homokos, agyagos, sziklás és barnás sivatagos sztyepptalaj,
jelentős szintkülönbségekkel. A viszonylag jól futható terepen a szárazság ellen védekező növények társulásából
álló macchia növényzetet olykor tüskés, alig járható alacsony bozótszerű cserjések váltották fel.
Pálya közben a futást mesterséges agyag-tereplépcsők nehezítették. A terepen több hűsítőpontot is elhelyeztek,
s így a versenyzők a nagy melegben (30-32 °C) pótolhatták a vízveszteséségüket.
A számunkra is szokatlan, hirtelen beköszöntött nagy meleg leginkább a napfény városából érkező
Csuka Zsigmondnak (SZV) "tetszett", hiszen a selejtezőket és a döntőt is beszámítva összesen több mint
373 percet töltött a pályán a tikkasztó melegben. Moravszky János sporttársunk véleménye alapján:
"A selejtezők pályái voltak a technikásabbak. A döntő terepe kimondottan Kőhányáspuszta környékére hasonlított,
csak a felszín volt kicsit más". A döntőn az agyagos-kavicsos, köves altalajú felszínen rengeteg volt a
sziklalépcső s a fenyőfoltok mellett olykor megjelentek az Erica-fajok is. A fordított erősorrendben rajtolt
mezőnyöket időnként "felébresztették" a kaktuszok is.
A célt és környékét világversenynek megfelelően rendezték be. A versenyzők számára négy befutósávot is
kialakítottak. Tetszetős volt ahogyan a nemzetek zászlóit a zászlórudakon "felsorakoztatták".
Az egyéb kiszolgáló egységeknek (büfé, sportszerek árusítása, stb.) négyszögletű, látványos sátrakat
állítottak fel. Az ideiglenes öltözökben a befutott versenyzők folyamatosan zuhanyozhattak!
Sajnos az eredmények folyamatos közlése nagyon lassú és nehézkes volt. Egyébként a döntő napján az alábbi
magyar eredmények születtek:
Kat. Név Táv - Szint Idő Hely.
F35A Moravszky János 8,2 - 345 80,32 38
F45A Kovács Attila 6,8 - 255 56,51 30
N40A Bné Jenei Margit 5,3 - 180 65,21 22
N40A Karsai Klára 5,3 - 180 75,54 40
N50A Cser Krisztina 4,1 - 120 ? 79
N35A Váryné H. Erzsébet 6,0 - 210 83,26 36
F40B Bugár József 6,7 - 255 80,28 24
F40B Magyar János 6,7 - 255 85,06 33
F45B Sindely Pál 6,2 - 240 63.15 15
F55B Nagy Kálmán 5,1 - 175 50,47 3
F55B Gárdonyi Zoltán 5,1 - 175 52,57 6
F60C Huszár Endre 4,0 - 120 50,16 7
F50D Gombkötő Péter 4,9 - 190 61,29 9
F50D Csuka Zsigmond 4,9 - 190 99,46 22
Információink szerint Fábics Ferenc (F50C) a selejtezőkből 59. helyezést szerezve jutott a döntőbe.
Említésre méltó még, hogy a huzamosabb ideje Magyarországon versenyző Peter Gorvett (F45A) a 14.,
illetve Gorvett Jill (N45A) a 21. helyezést megszerezve jutott a döntőbe s ott mindketten eredményesen szerepeltek.
A legidősebb kategóriákban a pályaadatok az alábbiak voltak:
F90 1,9 km - 60 m
N90 1,4 km - 45 m
A Világ Kupa küzdelmeivel párhuzamosan Costa Calida néven nemzetközi tájfutó versenyt is rendeztek.
Ezen a versenyen N20-as kategóriában a "legjobbak" között indult Csuka Bettina az SZVSE versenyzője is,
aki az előkelő 3. helyet szerezte meg.
Összességében elmondhatjuk, hogy a spanyol terep és a verseny fantasztikus élmény volt.
A döntő (az információ ellátást kivéve) méltó volt a "VB"-hez mind külsőségeiben, mind szervezésben, rendezésben.
Mind több ország veszi nagyon komolyan ezt a versenysorozatot.
1997-ben Minnesota állam (USA) lesz a házigazdája a Veterán Világ Kupának,
majd 1998. júliusában Csehországban Novy Bor lesz a verseny helyszíne.
Dr. Sindely Pál
Vissza a Tájoló 1996/4 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!