Utánpótlás edzőtábor Gánton

1996. március 2-6. között a kibővített utánpótláskeret edzőtáborban vett részt a Vértes szívében, Gánton. Szikrázó napsütés fogadott bennünket, de a nagy hó rossz benyomást keltett. Pontos képet kaptunk a hó vastagságáról (mintegy 50 cm) az első edzés folyamán. Ekkorra vált világossá, hogy nem lesz technikai edzés.
A körülményekre térve, a helyzet nem volt a legrózsásabb, a szobánkban például nem volt fűtés. Másnap reggelre átköltöztünk egy fűtött szobába. Ám Kese megszabadított az istenített Primagáz kályhánktól, de szereztünk egy SVB Laser 15 nevű kazánt.
Szombat délután teljes létszámmal indultunk el Kőhányás-puszta felé. Ám ez a futás csak terepfelderítésként szolgált, a nagy többségnek nem volt igazi edzés. Este volt még egy megbeszélés, ahol megismerhettük egymást, és megbeszéltük a programot. Vasárnap délelőtt egyéni iramú hosszú futás volt. Az ifi fiúknak most sem jutott melegvíz, ugyanis napi 90 literből huszan gazdálkodhattunk. Rövid egészségügyi pihenő után a kortól függően 2-4-szer 2000 métert résztávoztunk betonon. Már ekkor látszott, sokan nem bírják az aszfaltot. Ezen a napon kaptunk előszőr vacsorát, biztosíthatok mindenkit, nagyon finom volt (hát persze, az éhség a legjobb szakács). Ezután technikai edzést tartott az edzőstáb (Gera Tibor, Páhy Tibor, Kovács Attila) az SzVSE tájfutói segítségével.
A hétfő délelőtti edzés egy rémálom volt. 13 vagy 20 km között választhattak a serdülő fiúk, a lányok a rövidebbet, az ifi fiúk a hosszabbat futották. Itt jegyzem meg, hogy a tábor folyamán végig erős északi szél fújt, továbbá ezen a napon még a hó is szakadt. Szerencsére délután igen könnyűt futottunk (kocogtunk), a többség még 10 km-t sem. A technikai edzés jobb volt, mint előző nap, Vizi Tibi és Gera Tibi technikai vitába bonyolódott. Kedd reggel ismét egyénileg edzettünk, az ifi fiúk Koti (Kottmann D.) vezetésével körbefutották a Kőhányás-puszta térképet 110 perc alatt, míg mi serdülők domborzati térkép alapján kalandoztunk ugyanitt. Dálután ismét résztávok következtek, serdülő lányok ötször, ifik hatszor, serdülő fiúk hétszer, ifi fiúk tízszer mászták meg a 300 méteres emelkedőt 60 mp körüli idők alatt. Búcsúvacsora is ezen a napon volt, májgombócleves és rántott sajt. 8 órakor Gera Tibi értékelte az edzőtábort, elmondta, hogy nincs megelégedve az alapozásunkkal, de a táborban végzett munka mennyisége kielégítő. Ezután átadta az ajándékokat a hosszú futásért és a pályakitűző versenyért. A tábor utolsó edzésén már két táborra oszlottunk, a sérültek és az egészségesek mást futottak. Utóbbiak ismét betonon (7 és 13 km), előbbiek 60 perc könnyűt edzettek. Nehéz szívvel hagytuk el Gántot szerda délben, egyrészt az iskola folytatása, másrészt az összeverődött jó társaság miatt.
Köszönjük az edzőknek a fáradtságos munkát, a türelmüket és a sütit!
Sok sikert a válogatókon, reméljük találkozunk június közepén a Bükkben!

Less Áron és társai

Vissza a Tájoló 1996/3 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!