A Lázár-deák Térképészeti Alapítvány Kuratóriuma a magyar térképkultúra színvonalának emelése és az igényes, szép térképek térhódítása érdekében pályázatot hirdetett a "Szép magyar térkép" cím elnyerésére.
A pályázatra 15 térképész-műhely és térképkiadó közel száz munkája érkezett be, s köztük több tájfutó térkép is szerepelt. Egyedi térképként a Bendola, a Csácsi-erdő és a Harangod térképek szerepeltek a pályázaton, s mellettük, mint gyűjtemény egy szép albumban az összes 1995-ben megjelent tájfutó térkép is versenyre kelt a meghirdetett cím elnyeréséért.
A pályázatra beérkezett térképekből az Országos Széchenyi Könyvtár Térképtárában kiállítást rendeztek, amelynek ünnepélyes megnyitója március 20-án volt. A megjelent közönséget Poprády Géza, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója köszöntötte, majd Klinghammer István, az ELTE Térképtudományi Tanszékének vezetője tartott ünnepi megnyitót és ismertette a pályázat eredményét.
Beszédében többek között elmondta:
"A Lázár-deák Térképészeti Alapítvány célja a hazai térképkultúra színvonalának növelése, a térképhasználók körének szélesítése. Szívós ismeretterjesztéssel elérni, hogy egyre több ember igényelje a térképet, végezze munkáját térképpel, vagy térképen.
A térképek és az egyéb térképészeti ábrázolási formák (földgömbök, domborzati modellek, perspektivikus tömbszelvények) nagy hűséggel képezik le a térbeli szerkezeteket és kapcsolatokat, ezért fontos szerepet töltenek be mind a gyakorlati tevékenységben, mind a tudományos megismerési folyamatokban.
Szükség van rájuk a műszaki létesítmények tervezésénél és megvalósításánál, a mező- és erdőgazdaságban, a természeti erőforrások feltárásánál, a környezetvédelemben, a honvédelemnél, a turizmusnál és sportnál, és még hosszan sorolhatnánk az egyéb felhasználási területeket.
Mindezeken felül a térképészeti modellezés számos tudományágban nélkülözhetetlen kutatási módszer is.
Tehát van feladata napjaink térképészének!
De van hagyománya, iskolája is!"
Ezt követően az előadó számtalan példa említésével idézte fel múltunk térképészeti hagyományait,
utalva többek között a nagyszombati Zsámboky János, a felvidéki Mikoviny, vagy Tóth
Ágoston, Kogutowicz Manó, Teleki Pál, Radó Sándor, Papp-Váry Árpád munkásságára.
Majd így folytatta:
"Tisztában vagyok azzal, hogy a Kárpát medence országainak soknyelvű, egymással összefonódó, gyakran összeakaszkodó történelmű területein gyakran politikai indulatokat váltanak ki a térképek. Pedig, mint a néhány tudós ember példája is mutatja: a szakemberek, a térképészek békében megférnek egymással. Munkájukban - legyen a térkép bármilyen téma hordozója, terület bemutatója vagy névrajzi, névhasználati szokás tükrözője - a szakmai színvonal, a tudományos igényesség az egyetlen minősítő elv.
A térképészet története azt bizonyítja, hogy az ismeretek nemzetközi áramlása mellett a kutatások nemzeti céljainak alapvető jelentősége van abban, hogy a tudomány, a kultúra és a társadalom hatóerejévé válhasson.
A magyar térképészet mércéje a nemzetközi színvonal. Ez így volt a kezdetektől és hál' isten így van - mint a kiállított térképek zöme bizonyítja - ma is.
A pályázaton indult tizenöt térképész-műhely és térképkiadó közel száz munkája állításomat könnyedén igazolhatja, elég végigsétálni a kiállításon és megtekinteni az 1995-ben publikált munkákat. Ami viszont közvetlenül nem látszik, az a hatalmas változás - mondhatom paradigmaváltás -, ami az elmúlt évek során végbement a térképészetben. A klasszikus kartográfiai munkát felváltotta a számítógéppel támogatott térképszerkesztés. A digitális térképészet áttörését látjuk. A pályázati anyag mögött álló, azokat készítő fiatal, átlag harmincas éveiben járó szakembergárda hatalmas szellemi ráfordítással öt-hat év alatt felzárkózott az európai kiadók komputer-technikájához és lépést tart a nemzetközi technikai-technológiai fejlődéssel."
A pályázatra beküldött műveket az alábbi szakmai zsűri bírálta el:
- dr. Plihál Katalin, az OSZK Térképtárának vezetője
- Ringhofer János, a CartoHansa Kft. igazgatója
- dr. Kubassek János, az érdi Földrajzi Múzeum igazgatója
- Varajti Károly, a Földrajztanítás című. szaklap felelős szerkesztője
A zsűri döntése alapján első helyezést elért térképek:
- AGÁT Kft (TOP-O-GRÁF) a STIEFEL kiadó részére készített Magyarország domborzata és vizei térképe (iskolai falitérkép)
- Cartographia Kft atlasz sorozata
- GiziMap Latvija (Lettország) térképe (idegenforgalmi térkép)
- MH-TÁTKI Kiskunlacháza térképe (digitális ortofotó térkép)
Dicséretben részesültek az alábbi pályázatok:
- Csongrádi Jenő-Szekerka József a Budai várnegyed nevezetességei (látrajzos térkép)
- Magyar Tájékozódási Futó Szövetség 1995. évi tájfutó térképsorozata (gyűjtemény)
- Magyar Térképház Kft - Carto-Stadt várostérkép sorozata
- MTA Földrajzi Tudományos Intézet Magyarország nemzeti atlasz 3., 4., 5. kiegészítő lapja (tematikus térképek)
- Paulus Térképszerkesztő Iroda Fertő-tó térképe (idegenforgalmi térkép)
A pályázatra beküldött művek 1996. április 30-ig megtekinthetők az Országos Széchenyi Könyvtár Térképtárában
hétfőn 13-17,
kedd-péntek között 9-17,
szombaton 9-13 óráig.
Schell Antal
Vissza a Tájoló 1996/3 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!