LIPICA 96
Óvatos bölcsek figyelmeztették imígyen az útnak indulót évszázadokon keresztül. Most úgy tűnik, mi is ezt tettük. Pedig mi sem áll távolabb egy igazi tájfutótól aki mindig új, ismeretlen útra (pályára) indul néhányan közülünk mégis sorrendben negyedszer vettek részt a LIPICA OPEN kétnapos szlovéniai versenyen. Ezért kötelességem megindokolni, miért választottuk ismét e helyszínt uticélunknak. Mondhatnám, hogy jó verseny, technikás karsztvidéken, garantáltan hómentes terepen (mint idén első nap: 50-60 cm hó volt!!), nem túl drága (már akinek!), viszonylag közel van három nap alatt megjárjuk oda-vissza; de az igazság az, hogy mindezek ellenére tavaly már elhatároztam, máshová kell mennünk. Két dolog azonban közbeszólt: 1. Az általam kiválasztott másik eseményt csak kétévente rendezik meg és éppen 1996-ban nem.
2. A kiírás szerint a lipicai versenyen új térkép lesz! az eddig megismert hármon kívül.
A választásom elsősorban a Budapesti Utánpótlás Keret első külföldi versenyét volt hivatott kijelölni. Lipica mellett szóltak a fenti érvek, ellene a nem túl erős" nemzetközi mezőny, ami azért lassan változik. Az eddigiek során a rajtlista tetemes hányadát foglalták el a magyarok, és legtöbbször a dobogós helyeket is egymás között döntötték el. Az éveken keresztül csak 100-120 fős mezőny tavaly már meghaladta a 160-at, idén pedig elérte a 245-öt. Ez persze csak a mennyiség, de a tavalyi Youth Match-en Szlovákiában látszott, hogy elveszítettük előnyünket a szomszédos országok ifjúsági versenyzőivel szemben, ma már az osztrákokkal, szlovákokkal ukránokkal szemben nem mehetünk biztosra, sőt... Idén a megszokott szlovén, osztrák, horvát, olasz indulókon kívül egy eredményes román és egy kis cseh csapat is jelen volt.
Útközben semmi váratlan nem történt. Már nemcsak Gyula, hanem az általa vezetett busz is odatalálna, hiszen legalábbis az első 450 km-t már ötödszörre tették meg együtt. Ennek örömére ezúttal az emelkedőkre is fürgén felment a Kós Károly Diákotthon autóbusza, feledtetve a tavalyi műszaki zűröket, ami miatt akkor a terepbemutatóról is lemaradtunk, mert nem vittünk fejlámpákat. Utóbbiakat idén sem, de nem is kellett, hiszen olyan korán érkeztünk, hogy volt idő felvezetni, és főleg lefutni az edzés-terepbemutató pályáját.
A fiúkban buzgott a "csapatszellem", és egy bolyban futották le az edzőpályát. Képzelhetitek mennyire örültem edzőként ennek az önállótlan teljesítménynek. Ennek ellenére ez a futás nagyon fontos volt, hiszen a hazai kiváló hóviszonyok miatt a terep és a technikai edzések a télen elmaradtak. Így mindannyian november óta szinte először vettünk kezünkbe tájfutó térképet, és a bokánk sem szokott hozzá az egyenetlen, sőt igen köves terephez. Nos ezért volt különösen fontos, hogy időben odaértünk.
Az első napi versenyen jött aztán a meglepetés. A rendezők már jelezték: az első napon néhány cm hóban kel futni, mi is figyeltük útközben az első napi terep környékét, de reménykedtünk, hogy nem lesz ve-szélyes. No hát nem is volt az, ha elestél nem ütötted meg magad, akkora hó volt! Ekkorára nem számítottunk, úgy volt legalább 50-60 cm-nyi, hogy már nagyon sokat olvadt és tömörödött. Végül is kiderült, a hóban jobb volt haladni, mint a talajon, köveken. Volt csupasz talaj is összesen 2-300 m hosszon, de az sokkal keményebb volt a hónál és ez elfagyott talpakkal nem ideális.
Ha még nem említettem volna, ezen az első napi versenyen kaptuk az új térképet, mely tenyérnyi papíron tiszta erdőt, kevés követ, sok töbröt ábrázolt. A nagy hó még azt is eredményezte, hogy a kisebb utak nem látszottak, tehát jobban kellett figyelni, még technikásabbá vált, csak a domborzatolvasás segített. A legtöbb pályában a kettes pontra menet derült ez ki, aki itt sem hibázott, nem zavarta meg az út hiánya, az jól tájékozódik.
A második napon nem volt semmi váratlan. Erre már többször futottunk, szép nagy hegyek, szép nagy sziklák, szép nagy - és kisebb - töbrök. És hó is volt (2 négyzetméternyi). A hoszabb átmenetekben jól lehetett futni, de néhány ellenőrzőpont előtt hiányzott a jól azonosítható támadópont, és bizony ezt néhányan megették". Több átmenetben érdemes volt kerülni, mert a rövidebb, kereszül vezető "technikásabb" útvonalon elég volt egy kis megtorpanás és elveszett az előny. Ez persze nem örökérvényű igazság, de itt, ezeken a pályákon a berajzolt útvonalak és többek által mért átmenet-részidők összehesonlításával kiderült.
Idén három kategóriában volt magyar háziverseny: N15-18, N21B és F18-ban. Lehetett volna F16-ban is,
ha egy osztrák fiú - Frauwallner Walter - nem veri meg öt perccel a legjobb magyart. Erről a stájer fiúról még hallani fogunk, bátyja sem rossz, tavaly volt, hogy megvert már magyarokat. Most a serdülőknél Harkányi Zoltán lett ezüstérmes egyenletes teljesítménnyével. Az előbb említett kategóriák közül az ifjú lányoknál tavaly az első három helyezettet, idén csak az első kettőt emelném ki az elindult 13-ból (akik az első 14 hely közé csak egy ellenfelet engedtek). Makrai Éva két jó futással győzött, Bíró Alma első napi első helyezését nem tudta megőrizni, de összetett második helyével a többieket jócskán megelőzte, közülük Zsebeházi Eszter lényegesen jobbra képes. Az
ifi fiúknál az lett a győztes, aki a legjobban küzdött, míg a 4. helyre került, akit az élre vártunk.
Hat férfi és két női kategóriában született magyar győzelem, két osztrák, egy-egy román és olasz aranyérmest köszöntöttek az eredményhirdetésen, ahol a hagyományos csapatviadalt ismét a budapesti csapat nyerte, kiérdemelve a hatalmas füstölt combot.
Számomra kellemes meglepetés volt, hogy a csapat egészén nem látszott meg az idei tél hatása. A térkép nélkül, nagy hóban teljesített, végigküzdött alapozás után sokan magabiztosan mozogtak az erdőben, fizikailag és technikailag egyaránt. Ennek nagyon örülök, és mindenkinek további fejlődést kívánok, amihez jómagam is szeretnék hozzájárulni a Budapesti Utánpótlás Keret technikai edzéseinek lebonyolításával. (Erről bővebbet az újság e számában olvashattok.)
Ha az ember elindul otthonról, elhagyván a járt utat (a járatlanért), szeret körülnézni, megismerni a tájat, ahová eljutott. Szlovénia változatos tájain mindig találhatunk valami érdekeset, Lipica karsztvidékein a barlangok sokasága kínál látnivalót. Első részvételünkkor a verseny helyszínén levő Vilenyica barlangot látogattuk meg. Később itthon Jakucs László könyvében találtunk olyan ismertetést egy szlovéniai barlangról, amely különösen felekeltette az érdeklődésünket. Ráadásul ez a Skocjani barlang 10 km-re van a verseny színhelyétől.
Megérkezéskor egy 160 m mély töbörbe kell lemenni, amit egy sikló tesz kényelmesebbé. Amikor működik.
Lefelé még jó volt. Lent a függőleges sziklafalak között egy folyó hömpölyög.
Nem láttuk, de a könyvből tudjuk, hogy ez, a Reka nevű(!) folyó innen nem messze hatol be a sziklába,
majd néhány száz méter után ismét napvilágra bukkan ebben a töbörben. Néhány kanyar és zúgó után pedig
ismét elnyeli a hegy a vízfolyást. Ezt a részt tekintettük meg: óriási csarnok mélyén dübörög a víz,
a függőleges falakba vájt párkányon végigmenve láttuk a mélyben a hömpölygést.
Később a falak közelednek egymáshoz, itt egy keskeny hídon mehettünk át a túloldalra a szédítő mélység
fölött. Ezt a látványt elmesélni nem lehet, kívánom mingenkinek, akit érdekel, nézze meg a saját szemével.
Alig tudtunk betelni a látvánnyal, még maradtunk volna, minden részletet alaposan megszemlélni.
Visszafelé gyalog kellett felkaptatni a töbör aljából...
Vajon elmegyünk-e jövőre is Lipicára? Budapesti keretprogramként nem hiszem, de idénnyitónak, az alapozás után bárkinek szívesen ajánlom, nem fog csalódni, ha ez eddig a leírtakból még nem derült volna ki.
Hegedüs Zoltán
Eredmények
N21A
1. TROI Verena I 123,27
2. Hribar Nusa SLO 133,50
3. GÁRDONYI Réka H 134,52
5. LUX Andrea H 173,37
6. HEGEDŰS Klára H 175,04
N18
1. MAKRAI Éva H 71,35
2. BIRÓ Alma H 73,48
3. ZSEBEHÁZY Eszter H 80,12
4. GYALOG Zsuzsa H 82,27
5. TÓTH Zsuzsa H 83,42
6. FRIEDRICH Orsolya H 86,41
F21A
1. DUCA Ovidiu R 139,31
2. ALLWINGER Herwig A 140,30
3. BARACSI Gábor H 146,46
4. MAKRA Zsiga H 147,21
6. MAROSFFY Dániel H 150,19
9. SÁRECZ Lajos H 161,38
F20
1. VASS Zoltán H 107,30
2. KERCMAR Matja SLO 129,19
3. TAS Dávid H 130,51
F16
1. FRAUWALLNER Walter A 61,56
2. HARKÁNYI Zoltán H 66,47
3. TÓTH Attila H 71,43
4. VIZI Tibor H 75,20
5. DEDINSZKY Imre H 77,05
N21B
1. FARKAS Krisztina H 82,39
2. BOROS Judit H-A 92,19
3. PELHőS Lívia H 94,22
4. FÜZY Judit H 95,34
5. WITTINGER Zsuzsa H 96,52
N14
1. RINGEL Ana 28,24
2. JÓZSA Borbála H 30,38
F21B
1. VANCSIK Nándor H 86,45
2. ERTL Wilfried A 87,04
3. DANKÓ István H 93,15
F18
1. OROSZ Ádám H 78,48
2. TAS Máté H 89,48
3. BOSSÁNSZKY Ákos H 89,51
4. ZSEBEHÁZY Zsolt H 91,15
F14
1. SPROK Bence H 36,18
2. HRIBAR Andraz SLO 43,22
3. BALLA S. Botond H 48,30
4. LINCZ Mátyás H 58,43
Vissza a Tájoló 1996/3 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!