A velencei utcai tájfutóversenyrôl

Azt hiszem én is az elôzményekkel kezdem, mint a tavalyi cikk írói:
Talán tavaly hallottam elôször errôl a nem teljesen szokványos versenyrôl de az egészen bizonyos, hogy elsôkézbôl kapott információkat a tavaly kint járt versenyzôktôl kaptam.
Amikor egymás szavába vágva meséltek, aztán csak legyintettek, hogy "á, mindezt látni kell" és a tájfutóknál oly megszokott "eszelôs" fény gyulladt szemükben, akkor határoztam(tuk) el, hogy utánajárunk ennek a dolognak és idén elindulunk a versenyen.
Akkor még nem tudtam, hogy nem olyan egyszerű ám a szükséges információk beszerzése! Bár az Interneten elolvashattam, hogy a szeptember 10-i állapot szerint már keményen dolgoznak a verseny információs oldalainak feltöltésén és egy hétre rá már tényleg volt ott valami, de szállásról, fizetési feltételekrôl mintha elfeledkeztek volna. Szerencsére a tavalyiak rutinja átsegített néhány fogas kérdésen, sikerült nevezni, elküldeni a nevezési díjat (10 ezer líra) és néhány e-mail árán még kempinget is ajánlottak a rendezôk. Ekkor kezdôdtek a "hogyan jutunk ki" problémák. Végül Kovács Zoltán (Kova) és a beszervezett autósemberek révén azt hiszem mindenkinek jutott hely (aki nagyon akarta). Ennyit az elôzményekrôl - nagyon tanulságosak!
Végre elindultunk. Jónéhányan - kb 7 autónyian - pénteken este. Szerencsénkre az út csak Zalaegerszegig tartott (ez volt a bemelegítés) ahol Fehér Feri jóvoltából fedél alatt egy szakközépiskolában alhattunk. Ki sokat, ki keveset - Kisdomáék például Laki Balázs nevű sofôrükkel már éjjel 2-kor elindultak, hogy jó idôben Velencében legyenek.
Szombat reggel szállingózva indult el a csapat, így Velencében is különbözô idôpontokban értünk. A szerencsések még élvezhették a délutáni napsütést és a kb. 18-20 fokos meleget a gondolák városában. Szerencsére a versenyközpont a város másik felében lévô sportcsarnokban volt, így mire odaértünk már láttuk Velence híres részeit. Persze nem nagyon tudtuk levetkôzni tájfutó mivoltunkat és a tavalyi térkép alapján mentünk, azonosítgatva ezt-azt. A város gyönyörű és tájfutótérképpel várostnézni fantasztikus érzés. A délután folyamán folyamatosan találkozgattunk a többi magyarral szerte a városban. Másnapi ellenfeleinket is könnyű volt felismerni, ôk is azt csinálták mint mi, térképpel a kézben, idônként levágtak egy "tuti útvonalon" a turista áradat elôl.
A jelentkezésrôl: minden csapat (akik együtt neveztek) elôre összekészített csomagban megkapta a kartonokat, rajtszámokat és a többi anyaggal együtt egy ún. "módosítások" című lapot. A helyszíni módosítások ingyenesek voltak, a rendezôk nem háborogtak miatta - lehet, hogy számítottak rá?!.
Este a kempingben a fűtött lakókocsikban tüzetesebben megnéztük mit kaptunk. Legjobban a másnapi pályaadatok érdekeltek minket. Normális hosszúságúnak tűntek elegendô ponttal. Csak a szintkülönbség helyett találtunk "a hidak száma" című adatot. A városban sétálva láttunk 1 m magas hidat, de 5 méterest is! Átlagban számolva még kellô szint is került a pályákba.
Vasárnap reggel hűvös esôs reggelre ébredtünk. A VK felé menet szánakozva néztük a turistákat akik még nem tudták, hogy perceken belül elszabadul a pokol, és mindenünnen térképpel rohanó alakok bukkannak elô, lökdösôdnek, ijesztgetik az utca népét. A Szent Márk térre érve láttuk a kordonozott befutók végén a célt és az érdeklôdô civileket a befutópontoknál.
A verseny lebonyolítása zökkenômentes volt és a legapróbb részletekig kidolgozott. Például a VK mögötti átfutószakasz mellé rakták ki az eredményeket így a szurkolók akár be is mondhatták a versenyzôknek a jó idôket. A pályák vonalvezetése amennyire lehetett elkerülte a legturistásabb városrészeket (kivéve a befutó környékét), bár a hosszabb pályákban (F21E,A,F20A...) a Szent Márk tér sarkán az "emberáradaton-át"-futó pont is volt. Néhány átmenet komoly útvonalválasztási feladatot jelentett. Azonkívül a gyors információfeldolgozás nagyfokú koncentrációt igényelt (1:8000-es térkép, nagyon sűrű utca- és átjáróhálózat). Színessé tette a versenyt a turisták jelenléte, egy-egy bezárt kapu és az utcai árusok. Nagyon sokan hangosan buzdították a futókat és ez nagyon jó hangulatúvá tette a versenyzést. Befutás után mindenkit a tavalyról már megszokott étel, ital várt. Sehol sem láttam csalódott arcokat, mindenki fáradt és jókedvű volt.
Néhány szót a térképrôl. A tavalyi térkép idei helyesbített 8 ezres változata, gyönyörű benyomtatással. Mindössze egy térképhibát találtunk pedig legalább huszan kerestük.

Néhány statisztikai adat a versenyrôl:

Eredményeink a teljesség igénye nélkül:

F18: 3. Friedrich Gábor,
N18: 1. Hecz Kati,
F19: 3. Laki Balázs,
N21C: 1. Novai Magdolna
F21B1: 1. Novai György
Mindent összegezve egy csodálatos hétvégét töltöttünk Velencében - ezt a versenyt tényleg látni kell.

Kopanyecz Attila

Vissza a Tájoló 1996/10 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!