Eger Nagydíj 96 1. rész
Október végén...
Örvendetes, hogy a többi szabadtéri sportághoz képest milyen hosszú a tájfutó szezon Magyarországon. Különösen figyelemre méltó az októberi országos bajnokságok utáni versenyek népszerűsége. Köszönhetô ez hazánk földrajzi fekvésének és annak a kiváló hagyományunknak, mely szerint november közepéig rendezünk versenyeket, vagyis amig nagy valószínűséggel le nem esik a hó. A külföldiek is szívesen látogatják az október végi, november eleji magyar viadalokat, hiszen akkor tôlünk északabbra már nemigen van verseny. Mivel ilyenkor az atlétáknak, duatlonosoknak, hegyikerékpárosoknak sincs semmi komoly esemény, propagandacélokra is hatékonyabbak ezek a nemzetközi viadalok, mint a tavaszi, nyári szezonban rendezett versenyeink.
Ennyi "nekifutás" után kanyarodnék rá írásom témájára, az október utolsó hétvégéjén rendezett Eger Nagydíjra. A tájfutók optimizmusára és versenyszeretetére jellemzô, hogy a korábbi évek nem mindig kellemes emlékei dacára (gondoljunk csak az "Eger kisdíj"-ként megjelent cikkre) sem lehet ôket eltántorítani kedvenc sportjuktól. Az idei EGP kiírása élvezetes sportcsemegét kínált, lévén a terep a Bükkfennsík. Az Olaszkapu környékét ugyan már hovatovább a külhoniak is "hazai" terepnek tekinthetik, de ez az értékébôl semmit sem von le. Ezen a terepen akkor is izgalmas és komoly feladat a tájékozódás, ha már sokadjára futunk rajta. A Huta-bérc pedig magánvéleményem szerint Magyarország egyik legtechnikásabb, s számomra a legvadregényesebb tájfutó terepe.
A pályakitűzôk, Lakó Judit és Kali Csongor érdekes vonalvezetéssel igyekeztek tompítani a nagyobb terepismerettel rendelkezôk elônyét. Ez a második napon apró átmenetekbôl álló, sok pontos, kanyargós pályákban, az elsôn pedig a szinteket több helyütt meredeken adagoló átmenetekben nyílvánult meg. Ez utóbbi - bár nem tetszett mindenkinek - nem lett volna baj, az viszont már igen, hogy pár ellenôrzôponttal komoly probléma akadt. Különösen miután az egy héttel korábbi Visegrád Kupán (ami egyben az Országos Diákolimpia újrarendezett döntôje és Veterán Hosszútávú OB is volt) egy tucat kategóriát kellett törölni felettébb durva hibák miatt...
Sajnos jogosan óvtak az Eger GP-n is, nem is akárki, hanem Zsigmond Tibor, a versenybizottság vezetôje. Ilyenkor mindig érzek némi szolidaritást a hibában ludas versenybírók iránt, mert hisz rengeteget dolgoztak és biztos nem készakarva csináltak valamit rosszul. A hiba persze ettôl még hiba marad s itt is rontotta a jelenlevô 6 ország közel 700 tájfutójának hangulatát.
Egy pontot ha nem is óvtam meg, de magam is erôsen kifogásoltam: a szimbolban 3 méteresnek megadott szikla ugyanis kb. a térdemig ért. Ezt még talán le is nyeltem volna, ha a helyén van - de jóval odébb volt...
Kiemelném viszont pozitívumként a mindkét napon más-más "smatrólon" rendezett gyermekversenyt, negatívumként a helyszínen NYÍLT kategóriában nevezôktôl beszedett fejenkénti 200 forintos (!) nevezési díjat.
Összességében az Eger Nagydíj az idén méltó volt nevéhez, amiért az idôjárásfelelôs is dicséretet érdemel.
Kovács Attila
Vissza a Tájoló 1996/10 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!