Lesz-e magyar tájfutó cipô?

A kérdés nem helyes. Van magyar tájfutó cipô! Idén tavasszal elkészült a prototípus és most ôsszel a nullszéria is. Néhányan az Ôszi Spartacus Kupán már magyar gyártmányú stoplisban vágtak neki a "cipôevô" vértesi terepnek. Miért nem volt eddig, mi kell ahhoz, hogy legyen? - merülnek fel a kérdések. Nos, mi kell: egy cipôgyár - aminek vannak sportcipôgyártási tapasztalatai, egy kereskedô - akit meg lehet gyôzni, hogy érdemes pénzt fektetni ebbe az üzletbe, egy tájfutó összekötô - aki tolmácsolja a speciális igényeket és a legfontosabb a felhasználók, a tájfutók, akik megveszik, kipróbálják, megvitatják, összegyűjtik a tapasztalatokat.

Látszólag minden együtt van. Adott a martfűi TISZA Cipôgyár, aki az aranykor százezerpáros szovjet megrendeléseinek elmúltával eljutott a "kis üzlet is üzlet" évszázados alapigazságához. Van egy fiatal cipôkereskedô, aki hajlandó volt némi pénzt fektetni az üzletbe felkészülve az indulás nehézségeire. Itt van a tájfutó társadalom, aki rég vár valamilyen cipôre, amely betöltené az űrt a szlovák "kopacski" és a márkás SILVA cipôk között. Cipôre, amely mindig kapható minden méretben, fokozatosan fejlesztik a visszacsatolt tájfutótapasztalatok alapján és figyelembe veszik, hogy az árat korlátozza a fizetôképes kereslet.
Mi hát a probléma? Megoldhatatlan nincs, de néhány kompromisszumot kellett kötnünk ahhoz, hogy a dolog elinduljon. Tudomásul kellett vennünk, hogy a stoplis talp elkészítéséhez való szerszámsorozat adott, a stoplik elrendezésén, alakján, méretén egyenlôre nem lehet változtatni. A felsôrészhez alapvetôen magyar anyagokat kell használni, ha az árat kordában akarjuk tartani. A számtalanszor hangoztatott tartóssági követelmény és a skandinávok által használt üvegszálas erôsítésű anyagok hiánya olyan ellentmondáshoz vezetett, amelyet csak a cipô súlyának növelésével tudtak feloldani. A gyártó hangoztatja készségét a tapasztalatok figyelembe vételére, így például a prototipus után készült nullszériánál már erôsebb betétanyagot használtak a cipô fejrészénél. A következô széria már színes lesz, mert az elsô vélemények szerint a mostani fekete-szürke összeállítás nem szerencsés.
Van azonban néhány apró probléma: gyártani lehet, ha valaki min. 500 párra ad fel rendelést. Ez kb. 2 millió forint befektetését jelenti. Úgy tűnik azonban, hogy ez megoldható. Következnek a legnagyobb kérdések: Jó-e ez a cipô? Megveszik-e a tájfutók? Versenyképes-e a cseh, szlovák cipôkkel? Ajánlják-e az edzôk tanítványaiknak? Kihasználják-e az egyesületek, hogy az ÁFA-visszaigénylés lehetôsége miatt olcsóbban juthatnak a cipôkhöz? Akarjuk-e együtt, hogy legyen? A kérdésekre az elsô száz pár kipróbálása után talán választ kapunk, és akkor válaszolni tudunk a mégis felmerülô kérdésre "Lesz-e magyar tájfutó cipô?"

A cipô kapható 38, 39, 42, 43 méretekben a következô helyeken:

Tarjáni Tibor

Vissza a Tájoló 1996/10 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!