A Kádári konszolidációs politika része volt,
hogy a szabadidejét is kitöltsék az embereknek, ehhez például
a Balaton is jól jött. Viszont néha esik az esõ, ezért
rájöttek, hogy ilyenkor (is ) hasznosak az útikönyvek.
Ezért az ötvenes évek végén hirtelen és
egyszerre több térkép és térképes útikönyv
is megjelent a Magyar Tengerrõl, az egyik egyenesen sorozatként.
A nagy kérdés, mint a Mátyás királyról
és a szegény ember lányáról szóló
mesében, az volt hogy hogyan oldják meg, hogy legyen is térkép,
meg ne is. Azaz ne lehessen belekötni, hogy titkos információkat
adtak ki az imperialistáknak, de mégis eligazodjon a használó,
ne tévedjen el a turista az erdõben, megtalálják
a szállodát a vendégek. Ezt a feladatot más-más
módon oldották meg.
Kezdem rögtön egyik kedvencemmel az 1958-ban megjelent "Balatoni
mindentudó"-val, amely végül is átvágta
a gordiuszi csomót, és a térképeket bájos-bumfordi
rajzokká változtatta, de mégis el lehetett igazodni rajta.
Itt a sorozat vége felé visszatérünk a kezdetekhez:
ismét Györök térképének részlete
látható a könyvecskébõl. A festett ábrán
nemcsak a turistautak tûnnek fel (saját színû pöttyözés),
hanem a domborzatot és a növényzetet is elég jól
érzékelteti az alkotó, Vágó Rezsõ.
36 térképen és hozzájuk tartozó tömör
ismertetõ szövegben nagyon sok információt tartalmaz
a zsebkönyv, aminek külön érdekessége, hogy a Balatonon
közlekedõ valamennyi hajó- és vitorlástípust
is bemutatja a kötet végén, 32 színes ábrán.
A hasonló formátumú, a Panoráma által kiadott
tízkötetes sorozat a Balatonról már korábban
megkezdõdött, minden könyvecskéhez több színes
térképmelléklet is tartozott. 1958-ban egy vaskos kötetbe
rendezték az egész sorozatot és az elkészült
turistatérképpel együtt 47 Ft-ért árusították.
Ez akkoriban kifejezetten drága könyv volt, de a sok színes
anyag és a melléklet bõven megérte. A sorozat térképein
domborzatábrázolás nincs, de a síkrajzot elég
jól adja. Persze ilyen részletes ábrázolás,
mint a Tihanyi-félszigetrõl, csak ez az egy van a sorozatban,
a többi térkép jóval kisebb méretarányú.
Amikor a turistatérkép-sorozatok készültek (Tájoló
07/4 és 07/6), mindig bevették a Balatont is. Ám hamarosan
megváltoztatták ezt a lapot, és más formátumú
lett, mint a többi, a hátoldalát pedig telerakták
településtérképekkel, ami igen hasznossá tette
ezeket a kiadványokat. Mostanra rengeteg fajta térkép kapható
legnagyobb tavunkról, közte olyan különlegességek,
mint a vitorlásoknak szóló vízálló
atlasz a kikötõk részletes térképeivel és
adataival vagy az ortofotó atlasz, amelyik a teljes tókörnyéket
ábrázolja 1 : 25 000 és 1 : 10 000 méretarányban.
Van spirálkötésû turista atlasz és 2 méter
hosszú, 1 : 40 000-es óriástérkép.
A Velencei tóról szintén a turista sorozatokban jelent
meg térkép, a Velencei-hegységgel együtt, ezért
ezeket nem is szoktuk a vízisport kiadványok közé
sorolni.
A rendszerváltásig - érthetõen - nem jelent meg
térkép a Fertõrõl, addig ez zárt terület
volt.
A folyók közül elsõsorban a Dunáról jelentek
meg térképek, az elsõ kettõ már 1958-ban.
Meglepõen szép kivitelû, jól használható
térkép, a határon túli területeket is feltünteti,
a késõbbi térképekkel ellentétben. A térképmellékleten
látható, hogy (természetesen) a tököli katonai
repülõtér nincs feltüntetve. Az már meglepõ,
hogy a repülõteret megkerülõ út sincs rajta,
hanem egyenesen átmegy az út a kifutópályán,
pedig ez már az 1956-os autóatlaszon is helyesen van ábrázolva.
A hiba oka, hogy a térkép forrása, a gyorshelyesbítés
1951-ben helyszínelt 25ezres lapja éppen építés
alatt ábrázolja a repülõteret, amikor az elkerülõ
út még nem volt készen, az autóatlasszal pedig nem
vetették össze a sokkal nagyobb méretarányú
térképet.
Az új "nyílt" térképek között
(Tájoló 07/6) a Duna és a Tisza teljes hazai szakaszának
20 ezres térképe is szerepelt, ezek el is készültek.
Kiadásra azonban csak a Duna középsõ szakasza került
1982-ben, a többiben a Kartográfiai Vállalat (KV) nem látott
fantáziát. Ez a térkép egy közel öt méter
hosszú (480cm !!!) papírsárkány lett, elképzelhetõ,
hogyan lehetett használni egy szeles-esõs napon a Duna közepén
A kiadvány egyébként sem sikerült jól, miként
az egész sorozat, rajza durva, feliratai túl erõsek, tartalma
nem elegendõ a méretarányhoz, az alapszintköz például
50m. Ebbõl a térképbõl egy visegrádi részletet
mutatok be az éppen induló erõmûépítés
objektumaival.
A Duna déli szakasza végül a helyi Idegenforgalmi Hivatalok
együttmûködésével megjelent, de az Esztergom feletti
rész csak a próbanyomatig jutott, pedig szárazon és
vízen is lehelyszíneltem a térképet. Szerencsére
egy példányt sikerült megmenteni, így bemutathatok
belõle egy kis részletet Dunasziget falu környékérõl.
A település szélén látható fekete téglalap
a Szigetköz felirat I betûje, az egyes betûk közti távolság
29cm (!!!). Ha nem is ilyen extrém formában, de gyakran zavarják
meg a turistatérképek olvasóit is, túlságosan
széthúzott, területi megírások elszórt
betûi.
A rendszerváltás táján több térképkészítõ
cég alakult, ezek elárasztották különbözõ
színvonalú kiadványaikkal a piacot. Nem csak vízisport-térképek
készültek, addig tiltott vagy elhanyagolt területekrõl
is, de mára alig van a volt KV-nak (ma Cartographia Kft.) olyan kiadványa,
amelynek ne lenne versenytársa. A kivételek közé tartozik
az igen gazdag magyar történelmi részt felvonultató
Történelmi világatlasz és néhány kevésbé
népszerû turistatérkép. Sajnos a KV privatizációja
azzal járt, hogy az új térképek készítése
gyakorlatilag megszûnt és a meglévõk karbantartása
is minimális. A szabadság és a térképkészítés
számítógépesítése (amely egy évtized
alatt végbement) azzal járt, hogy hozzá nem értõk
is nekiláttak térképet készíteni és
sokszor anyagilag jobban járnak összecsapott "mûveikkel",
mint aki alapos munkát végez. Napjainkra nagyjából
beállt a piac, kialakult a túlélõ cégek köre,
akik pedig nem bírták a versenyt, azok más tevékenységet
kerestek maguknak.
Sorozatunk a következõ számban napjaink topográfiai
térképeinek bemutatásával zárul.
Hegedüs Ábel térképész
HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtára
hegedus.abel@hm-him.hu