Tengerre magyar! (Vízisport térképek az elmúlt fél évszázadból)



Bár tengerpartunk nincs, sportolásra alkalmas tavak, folyók vannak Magyarországon. A sorozat (amely a következõ számban, ebben a formában, véget ér) a Hadtörténeti Intézet és Múzeum támogatásával jön létre.

A Kádári konszolidációs politika része volt, hogy a szabadidejét is kitöltsék az embereknek, ehhez például a Balaton is jól jött. Viszont néha esik az esõ, ezért rájöttek, hogy ilyenkor (is ) hasznosak az útikönyvek. Ezért az ötvenes évek végén hirtelen és egyszerre több térkép és térképes útikönyv is megjelent a Magyar Tengerrõl, az egyik egyenesen sorozatként.
A nagy kérdés, mint a Mátyás királyról és a szegény ember lányáról szóló mesében, az volt hogy hogyan oldják meg, hogy legyen is térkép, meg ne is. Azaz ne lehessen belekötni, hogy titkos információkat adtak ki az imperialistáknak, de mégis eligazodjon a használó, ne tévedjen el a turista az erdõben, megtalálják a szállodát a vendégek. Ezt a feladatot más-más módon oldották meg.
Kezdem rögtön egyik kedvencemmel az 1958-ban megjelent "Balatoni mindentudó"-val, amely végül is átvágta a gordiuszi csomót, és a térképeket bájos-bumfordi rajzokká változtatta, de mégis el lehetett igazodni rajta. Itt a sorozat vége felé visszatérünk a kezdetekhez: ismét Györök térképének részlete látható a könyvecskébõl. A festett ábrán nemcsak a turistautak tûnnek fel (saját színû pöttyözés), hanem a domborzatot és a növényzetet is elég jól érzékelteti az alkotó, Vágó Rezsõ. 36 térképen és hozzájuk tartozó tömör ismertetõ szövegben nagyon sok információt tartalmaz a zsebkönyv, aminek külön érdekessége, hogy a Balatonon közlekedõ valamennyi hajó- és vitorlástípust is bemutatja a kötet végén, 32 színes ábrán.
A hasonló formátumú, a Panoráma által kiadott tízkötetes sorozat a Balatonról már korábban megkezdõdött, minden könyvecskéhez több színes térképmelléklet is tartozott. 1958-ban egy vaskos kötetbe rendezték az egész sorozatot és az elkészült turistatérképpel együtt 47 Ft-ért árusították. Ez akkoriban kifejezetten drága könyv volt, de a sok színes anyag és a melléklet bõven megérte. A sorozat térképein domborzatábrázolás nincs, de a síkrajzot elég jól adja. Persze ilyen részletes ábrázolás, mint a Tihanyi-félszigetrõl, csak ez az egy van a sorozatban, a többi térkép jóval kisebb méretarányú.
Amikor a turistatérkép-sorozatok készültek (Tájoló 07/4 és 07/6), mindig bevették a Balatont is. Ám hamarosan megváltoztatták ezt a lapot, és más formátumú lett, mint a többi, a hátoldalát pedig telerakták településtérképekkel, ami igen hasznossá tette ezeket a kiadványokat. Mostanra rengeteg fajta térkép kapható legnagyobb tavunkról, közte olyan különlegességek, mint a vitorlásoknak szóló vízálló atlasz a kikötõk részletes térképeivel és adataival vagy az ortofotó atlasz, amelyik a teljes tókörnyéket ábrázolja 1 : 25 000 és 1 : 10 000 méretarányban. Van spirálkötésû turista atlasz és 2 méter hosszú, 1 : 40 000-es óriástérkép.
A Velencei tóról szintén a turista sorozatokban jelent meg térkép, a Velencei-hegységgel együtt, ezért ezeket nem is szoktuk a vízisport kiadványok közé sorolni.
A rendszerváltásig - érthetõen - nem jelent meg térkép a Fertõrõl, addig ez zárt terület volt.
A folyók közül elsõsorban a Dunáról jelentek meg térképek, az elsõ kettõ már 1958-ban. Meglepõen szép kivitelû, jól használható térkép, a határon túli területeket is feltünteti, a késõbbi térképekkel ellentétben. A térképmellékleten látható, hogy (természetesen) a tököli katonai repülõtér nincs feltüntetve. Az már meglepõ, hogy a repülõteret megkerülõ út sincs rajta, hanem egyenesen átmegy az út a kifutópályán, pedig ez már az 1956-os autóatlaszon is helyesen van ábrázolva. A hiba oka, hogy a térkép forrása, a gyorshelyesbítés 1951-ben helyszínelt 25ezres lapja éppen építés alatt ábrázolja a repülõteret, amikor az elkerülõ út még nem volt készen, az autóatlasszal pedig nem vetették össze a sokkal nagyobb méretarányú térképet.
Az új "nyílt" térképek között (Tájoló 07/6) a Duna és a Tisza teljes hazai szakaszának 20 ezres térképe is szerepelt, ezek el is készültek. Kiadásra azonban csak a Duna középsõ szakasza került 1982-ben, a többiben a Kartográfiai Vállalat (KV) nem látott fantáziát. Ez a térkép egy közel öt méter hosszú (480cm !!!) papírsárkány lett, elképzelhetõ, hogyan lehetett használni egy szeles-esõs napon a Duna közepén… A kiadvány egyébként sem sikerült jól, miként az egész sorozat, rajza durva, feliratai túl erõsek, tartalma nem elegendõ a méretarányhoz, az alapszintköz például 50m. Ebbõl a térképbõl egy visegrádi részletet mutatok be az éppen induló erõmûépítés objektumaival.
A Duna déli szakasza végül a helyi Idegenforgalmi Hivatalok együttmûködésével megjelent, de az Esztergom feletti rész csak a próbanyomatig jutott, pedig szárazon és vízen is lehelyszíneltem a térképet. Szerencsére egy példányt sikerült megmenteni, így bemutathatok belõle egy kis részletet Dunasziget falu környékérõl. A település szélén látható fekete téglalap a Szigetköz felirat I betûje, az egyes betûk közti távolság 29cm (!!!). Ha nem is ilyen extrém formában, de gyakran zavarják meg a turistatérképek olvasóit is, túlságosan széthúzott, területi megírások elszórt betûi.
A rendszerváltás táján több térképkészítõ cég alakult, ezek elárasztották különbözõ színvonalú kiadványaikkal a piacot. Nem csak vízisport-térképek készültek, addig tiltott vagy elhanyagolt területekrõl is, de mára alig van a volt KV-nak (ma Cartographia Kft.) olyan kiadványa, amelynek ne lenne versenytársa. A kivételek közé tartozik az igen gazdag magyar történelmi részt felvonultató Történelmi világatlasz és néhány kevésbé népszerû turistatérkép. Sajnos a KV privatizációja azzal járt, hogy az új térképek készítése gyakorlatilag megszûnt és a meglévõk karbantartása is minimális. A szabadság és a térképkészítés számítógépesítése (amely egy évtized alatt végbement) azzal járt, hogy hozzá nem értõk is nekiláttak térképet készíteni és sokszor anyagilag jobban járnak összecsapott "mûveikkel", mint aki alapos munkát végez. Napjainkra nagyjából beállt a piac, kialakult a túlélõ cégek köre, akik pedig nem bírták a versenyt, azok más tevékenységet kerestek maguknak.
Sorozatunk a következõ számban napjaink topográfiai térképeinek bemutatásával zárul.

Hegedüs Ábel térképész
HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtára
hegedus.abel@hm-him.hu



Vissza a Tájoló 2007/8 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!