Háromnapos utazás után egy luxemburgi alvással, negyedik nap reggel megérkeztünk Aviemore-ba. Szálláshelyünk egy 15 személyes tágas házban volt festõi környezetben a Spey folyó partján. Egy kis pihenés után bementünk Grantown-on-Spey-ba, a versenyközpontba, hogy a versenyhez szükséges dolgokat (rajtszámok, tájékoztató füzet...) felvegyük, majd az edzõtereppel ismerkedtünk, ahol világossá vált számomra, nehéz hat nap elé nézek.
1. nap, augusztus 5. ALVIE
A verseny színhelye kb. 10 kilométerre volt a szállásunktól,
nem kellett kapkodni, kényelmesen kiértünk. A rajtidõpontok
a rajtszámon voltak, az indulással nem lehet gond, mi legalábbis
ezt hittük. A rajtban aztán kiderült, hogy az elsõ és
a hatodik nap rajtidejét felcserélték - mint utóbb
kiderült, szórólapokon értesítették
a versenyzõket - , sajnos hozzánk nem jutott el az információ.
Külön kordonba terelték azokat, akik tulajdonképpen
lekésték a rajtjukat, ezért az elsõ öt percben
azt sem tudtam hol vagyok, majd miután többen elviharzottak mellettem
egy kerítés sarkánál, helyre raktam magam. A terep
változatos, egy kelet- nyugati völgy szelte ketté, alacsony
dombok, jól futható idõs fenyõerdõvel, számos
sziklával, néhány nyílt térséggel.
A déli rész egyik fele sûrû erdõ komplex domborzattal,
a másik fele pedig egy nyílt domboldal rendkívül sok
és komplex formájú sziklával. Ez a rész jól
látható volt a célterületrõl. A terepen sok
volt a vadkerítés, amelyeket csak kijelölt helyeken lehetett
keresztezni, így sorban állás volt, ami idõveszteséget
eredményezett. 30. lettem.
2. nap, augusztus 6. BALAVIL
Szakadó esõ, sûrû egybefüggõ vízfüggöny.
Úgy éreztem magam, mint aki ruhástól tusol. Terep:
nyugaton természetes öreg nyírfaerdõ, tõle
északra nyílt mocsárvidék, hangafüves, erikával
benõtt mezõség, sok sziklával. Csak a nagyobb, jellegzetesebb
sziklák szerepeltek a térképen. A nyírfaerdõben
és a mocsárvidéken sok helyen rendkívül szúrós
boróka, ami gyakorlatilag áthatolhatatlan volt. Számos
régi út és ösvény nem szerepelt a térképen,
ahogy a régi kerítések sem. A domborzatra kellett hagyatkoznom.
A magas vadkerítéseket csak a kijelölt helyen lehetett keresztezni,
a kisebbek átugorhatók voltak. A terepet északról
délre a Raitts Burn mély szurdok szelte át. A kiáradt
patakoknál nem volt egyszerû az átkelés, itt egy
fõ segédkezett az úszni nem tudóknak. Mint egy békaember,
úgy értem a célba 32.-nek.
3. nap, augusztus 7. INSHRIACH WEST
Tanulva az elsõ két nap kudarcából elhatároztam,
ma jobbat megyek. Kiérve a terepre úgy éreztem, mintha
évszázadokkal visszapörgették volna az idõ
kerekét. Csodálatos jégkorszaki morénákkal,
sziklákkal, kellemes fenyõerdõvel tarkított helyen
találtam magam. A térképen nem szerepeltek a frissen vágott
nyiladékok és kisebb sziklák, ezért megint a domborzatra
kellett figyelnem. A pálya közepén járhattam, amikor
eleredt az esõ és visszavettem az iramból, ennek ellenére
sikerült a 12. helyet megtartanom.
Pihenõnap, augusztus 8.
Elhatároztuk, hogy a pihenõnap az pihenõnap lesz, egy kis
környékbeli kirándulással , nézelõdéssel,
egy kis whisky túrával. Mivel a 110 kilométeres (Malt whisky
trail) whisky körút kiindulópontja Grantown-on-Spey, ahol
a híres Glenfiddich lepárló található, nem
kellett túl sokat utaznunk. De mi nem értük be ennyivel,
még három lepárlót látogattunk meg a környéken.
Utunkat a tenger felé folytattuk. A skót partok számos
sziklás öble, fjordja és szigete nem csupán a rengeteg
tengeri madár számára jelent biztonságos fészkelõ
helyet, de a delfinek és a bálnák is nagy számban
élnek ennek a vidéknek a vizeiben. Számos golfpálya
mellett haladtunk el, szinte minden településen van egy "green"
(vagyis golfpálya). Jó volt látni a békésen
golfozó embereket, de minket a delfinek jobban izgattak. Szerencsénk
volt, mert a Spey Bay öbölben sikerült néhányat
lencsevégre kapni. Hihetetlen élmény volt.
4. nap, augusztus 9. CULBIN
Kipihenten érkeztünk meg, a tengertõl kb. 20 percre levõ
verseny-célba. Végre a hazaihoz hasonló adottságú
terepen lesz a mai nap, ami kecsegtetõ volt mindannyiunk számára.
Már a rajt pillanatában éreztem, hogy otthonosan érzem
magam. Tipikus homokbuckás tengerparti fenyõerdõ, sok úttal.
Nagyon jó volt a láthatóság a legtöbb részen,
azonban néhol rendkívüli nehéz volt a tájékozódás.
Szédületes iramot diktáltam magamnak, így is csak
centiket hibáztam a pontok bemérésénél, éreztem
ez az én napom. A tizedik pont körül ránéztem
az órára, 25. percnél jártam, de még hat
pont volt hátra. Akkor még nem tudtam, hogy pillanatnyilag én
vezetek. A céltól kb. egy km-re lehettem, amikor az úton
megláttam egy frissítõ pontot, ami a térképen
is jelölve volt, de mögöttem is volt egy (mint késõbb
kiderült, valamelyik elit kategória frissítõ pontja).
Mivel nem néztem rá a tájolóra, ellenkezõ
irányba indultam el. Bénázásom 2:30 perc idõveszteséget
és a dobogós hely elvesztését eredményezte,
végül 7. lettem a 78 indulóból.
Folytatjuk
Lejegyezte: id. Blum László
Vissza a Tájoló 2007/8 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!