Hegedûs Zoltán szövetségi kapitány 2006. decemberi puhatolózása után 2007. júniusában kért meg a VB alatt a csapatvezetõi teendõk ellátására. Mivel edzõi tapasztalattal és végzettséggel nem rendelkezem, csak abban az esetben vállaltam el a felkérést, ha Zsigmond Tíbor edzõként segíti a csapatot.
Résztvevõk: Domján Zsuzsanna (PVSK), Gösswein Csaba (Postás SE), Gyurkó Fanni (ARAK), Józsa Gábor (Törekvés SE), Kelemen Bernadett (PVSK), Kovács Ádám (ETC), Lenkei Zsolt (TTE), Makrai Éva (ZTC), Szerencsi Ildikó (SZVSE), Vonyó Péter (PVSK), Zsebeházy István (MOM).
A szervezési elõkészületeket Máthé Fanni és jómagam végeztük. A versenyzõk három részletben érkeztek Kijevbe - 7 fõ augusztus 13-án, 2 fõ augusztus 15-én, 2 fõ augusztus 16-án, míg mi Tíborral augusztus 17-én érkeztünk. A repülõjegyeket és az edzõtábor szervezését Fanni végezte.
Edzõtábor
Az ukránok javaslatára letettünk az autóbérlésrõl,
aminek utólag volt jó és rossz oldala is. Kijevben láttunk
a budapestinél nagyságrendekkel nagyobb dugókat, autóval
általában nem lehetett kiszámítani az utazási
idõket. Nagyon sok volt a karambol, mivel az autósok a balkáni
viszonyoknak megfelelõen pofátlanok voltak az elsõbbségadás
kérdésében. Utólag nézve keddtõl csütörtökig,
amikor nem volt szervezett szállítás az edzõterepekre,
bérelhettünk volna autót. A versenyzõk az edzõterepekkel
kapcsolatban azok távolságára, a szemétre és
a kutyákra panaszkodtak.
Augusztus 18. sprint selejtezõ
A tereppel nagyjából tisztában voltunk a verseny elõtt,
ami egy helyi viszonyok között kivételesen tiszta parkerdõ
volt. A futási sebességet legfeljebb a hegyoldalak meredeksége
befolyásolta, a láthatóság is kiváló
volt. A szállítás hiányosságai már
itt kiütköztek - a Versenyközpontból, ahol laktunk metróznunk
kellett (átszállással!) a buszokig, amelyek közül
volt, amelyik eltévedt a belvárosban. Szerencsére ez késést
nem okozott. A cél telepítésére egy ligetesben került
sor, látni sokat nem lehetett. Az eredmények kirakása lassan
történt, a helyzetet néha a szpíker sem tudta átlátni.
A verseny elõtt három versenyzõ döntõbe jutását
éreztem reálisnak. Józsa Gábor bizonytalanul tájékozódott,
rossz passzban volt egész héten, így nem volt esélye
döntõbe jutni. Makrai Éva és Kovács Ádám
a verseny háromnegyedéig nagyon jól álltak, itt
azonban ugyanarra a pontra szálltak el reményeik. Mindketten több
percet hibáztak egy bonyolultnak tûnõ árokrendszerben,
ami utólag a terepen futva számomra áttekinthetõ
volt. Mindketten nagyon csalódottak voltak. Gyurkó Fanni, Szerencsi
Ildi és Gösswein Csaba viszonylag simán jutottak döntõbe,
elõbbi egészen jó helyen. A pálya viszonylag egyszerû
volt technikailag, amit az edzõk fel is vetettek.
Augusztus 19. hosszútáv selejtezõ
A terep egy nyílt fennsíkból és szélein komplex
völgyrendszerekbõl állt. Sok volt a szemét, a fennsíkon
embermagasságú volt a fû, ami az elõl indulók
számára jelentõs hátrányként jelentkezett.
A pályák útvonalválasztósok voltak, bár
szinte mindenütt megérte úton kerülni. A verseny elõtt
két versenyzõ döntõbe jutását éreztem
reálisnak. Józsa Gábor rögtön az elsõ
pontra nagy útvonalválasztási hibát vétett
és ezt a késõbbiekben újabbakkal fejelte meg. Vonyó
Péter is sokat hibázott, míg Domján Zsuzsi továbbjutásának
saját bevallása szerint betegsége, és ezáltal
lassabb tempója állta gátját. Kelemen Detti egy
erõsen közepes futással jutott döntõbe, Gyurkó
Fanni a sorsolás adta lehetõséggel is élt, míg
Kovács Ádám teljesen egyedül ért be hatodikként
selejtezõcsoportjában. Úgy érzem, õt az elõzõ
napi hibája paprikázta fel megfelelõen. Ebbõl a
napból rosszabbul is kijöhettünk volna. A cél telepítése
az elõzõ napinál ezúttal sikeresebb volt, a rajtba
szállításnál akadtak most kisebb-nagyobb problémák
(nem volt elegendõ kapacitás). A versenyzõk kezdték
megértõen szemlélni a helyzetet.
Augusztus 20. középtáv selejtezõ
Ezúttal egy alföldi jellegû erdõbe utaztunk, ám
a növényzet az itthonitól eltérõen sokkal zöldebb
volt, a láthatóság helyenként közelített
a nullához. Világoszöldnek volt jelölve az erdõ,
de inkább a magyarországi középzöldekhez hasonlított.
Mivel hagyományosan a középtáv a leggyengébb
VB-számunk, két továbbjutóra számítottam.
Domján Zsuzsi ismét sokat hibázott és nem volt esélye
döntõbe jutni. Zsebeházy Istinek a rendkívül
szoros férfi mezõnyben ezúttal kicsit sok hiba csúszott
be, így õ sem jutott döntõbe. Makrai Évi is
sokat hibázott, de ez a mai napon még éppen elég
volt a döntõre. Egész héten nagyon görcsösen
versenyzett, azt hittem ezzel egy kicsit felszabadultabb lesz, de nem így
történt. Lenkei Zsolt döntõbe jutása kicsit meglepõ
volt, de megérdemelt. Az egész csapatból úgy látszott,
hogy õ az, aki a legkevésbé volt ideges. Gösswein
Csabi és Szerencsi Ildi utólag nézve simán jutottak
döntõbe. A VB óriásplakátjai közül
ezen a napon láttunk egyet (pedig ez kuriózumszámba ment):
a cél melletti nagy betonoszlopon volt, a legközelebbi mellékúttól
jó kilométernyire…
Augusztus 22. középtáv döntõ
A döntõ teljesen hasonló terepen zajlott, mint a selejtezõ,
a versenyzõk nagyobb része gusztustalanként jellemezte.
A láthatóság még a selejtezõénél
is rosszabb volt, ráadásul 35 fokban kellett futni. Magyarországon
ilyen terepen nem merne senki versenyt rendezni! Lányainknak nem sikerült
jól a verseny, Évi 40., Ildi 43. lett, egymástól
egy percre, a gyõztestõl 17-18 percre. A pálya elején
nem tudtak megfelelõen koncentrálni, olyan méretû
hibákat vétettek mindketten, amilyeneket itthon nem szoktak. Megpróbálták
"megváltani a világot", pedig egy hibátlan futással
bármelyikük 20-ba kerülhetett volna. A fiúkkal is hasonló
volt a helyzet, bár kevésbé drámai formában,
Lenkei Zsolti a hibák után összeszedve magát 29.,
Gösswein Csabi fizikailag és mentálisan is elkészülve
erejével 37. lett. A selejtezõ alapján a szereplés
kicsit lehangoló volt, de utólag talán ez a realitás
(vagy talán annál is jobb egy kicsit). A VB célja és
infrastruktúrája ezen a napon egészen formásra sikeredett,
bár mosakodni egész héten nem lehetett és azt gyanítottuk,
hogy a mobil WC-ket sem tisztították.
Augusztus 23. hosszútáv döntõ
A hosszútáv a sprint selejtezõben már használt
erdõ déli részén zajlott. Az erdõben volt
néhány komplex völgy, de mivel az egész a város
közepén helyezkedett el, tele volt utakkal, ösvényekkel.
Az útvonalválasztás a legtöbb helyen útválasztásra
redukálódott, sok külföldi versenyzõben ezzel
hiányérzetet hagyott. A hõmérséklet ismét
35 fok volt, melynek következtében sok, fõleg skandináv
futó föladta a versenyt. A pályákban volt egy egészen
hosszú aszfaltfutás is (a fiúknak 3-4 km a város
közepén…). A lányoknak a körülmények
nem voltak idegenek, két közepes futással Fanni 24., Detti
29. lett, egymástól egy percnyire. Fizikailag rendben voltak,
ennyi elég is volt. A fiúknál Ádám miatt
nagyon aggódtunk, mivel 2-3 napja gyomorrontás kínozta
és még a rajtban sem volt biztos abban, hogy végigbírja-e
a versenyt. Az átfutóponton még a 13-15. helyen állt,
ezután azonban egy háromperces hibát vétett. Megzavarta
az is, hogy nem vette észre, hol kezdõdik a pályájában
a kombináció. Ezen hibák mérséklésével
a 10. hely környékén végezhetett volna, bár
a 20. helye is szép teljesítmény. A cél ezúttal
a helyi Skanzenben volt, ami kb. háromszor akkora lehetett, mint Szentendrén,
hasonló mennyiségû objektummal. Az átfutópontot
látványosan, egy szélmalomhoz telepítették.
Sajnos csak utólag derült ki, hogy az átfutóponton
mért részidõk nem adnak reális képet a verseny
állásáról, mivel a kombinációs részbe
esett bele.
Augusztus 25. váltó
A terep és a célhely megegyezett a hosszútávéval.
Évi nem akart a középtáv kudarca és tájékozódási
problémái után elsõnek futni, de végül
Fannival hárman abban állapodtunk meg, hogy maradjon az eredeti
Évi-Fanni-Ildi sorrend. Évi nagyon jól kezdett (saját
belátása szerint is) és 8. helyen hozta a váltót
2,5 perc hátránnyal. Ennek örömére el is vitték
doppingvizsgálatra. Fanninak a három korábbi jó
futás után ezúttal nem ment, Évitõl is 7,5
percet kapva immár jelentõs lemaradással hozta a váltót.
Szerencsétlenségére beragadt egy olyan mocsárba,
ami a térkép (és korábbi tapasztalatok alapján)
nem tûnt vészesnek. Itt egyébként más csapatok
is perceket vesztettek. Ildi aztán kellemes meglepetésre az átfutón
már 10. helyen jött, azonban hárman is lehajrázták,
így a lányok 13.-ak lettek. Úgy érzem, valahol ez
volt a reális szereplés, de a körülmények fényében
kicsit csalódottak voltunk (a 9. hely is két percen belül
volt).
A fiúknál Ádám nagyon jól kezdett és a késõbbi 2. svédekkel egy bolyban a 10. helyen váltotta Istit. Az õrült iramot Isti végül nem bírta és becsúszott egy nagyobb hiba is, melynek következtében a 18. helyen váltotta Zsoltot. Zsolt futása teljesen rendben volt, nem vesztett sok idõt, de hátulról a bolgárok így is lehajrázták, így a fiúk 19.-ek lettek. Úgy érzem, hogy a 15. hely lehetett volna reális ebben a mezõnyben.
Augusztus 26. sprint döntõ
Helyszínül a helyi botanikus kert szolgált, ami európai
szemmel nézve egy kicsit bozótos volt. A cél és
a terep is szebb volt az addig látottaknál, nehézséget
a sok növényzeti objektum jelentett. Hasonló értékûnek
látszó útvonalakban akár fél percet is lehetett
veszíteni, ugyanis az utak minõsége igen változatos
volt azonos térképjelen belül is. Ezúttal is érzõdött
a csapaton az "utolsó nap" szindróma, mindenki már
alig várta, hogy kétheti korántsem ideális körülmények
után végre hazamehessen. Ezúttal nem sikerült 30-on
belüli eredményt produkálni és úgy gondolom,
joggal voltunk csalódottak.
Edzõtábor: talán kissé lefáraszotta a versenyzõket.
Akik voltak már kint korábban Kijevben, próbáltak
minél késõbb érkezni. 2008-ban Csehországban
talán nekünk is így kellene cselekedni, az otthoni felkészülés,
körülmények nyugodtabbak és olcsóbbak is.
Szállás: utólag a pénztárcánkhoz mérten
a legjobb választás volt. Bár háromcsillagos szállodához
képest többet vártunk tõle, de a versenyközpont
is itt volt és a szállítások is innen indultak.
A légkondicionálás hiányát is sikerült
elviselnünk. Szinte biztos, hogy alacsonyabb komfortfokozatú helyen
nem bírtunk volna ki ennyi idõt.
Szállítás: szintén jó választásnak
tartom, hogy a közös szállítást választottuk
(többek között a finnekkel együtt), de a szervezõknek
ez okozta magasan a legtöbb problémát.
Étkezés: a szállodában minden nap csak nagyon kis
választék állt reggelire rendelkezésünkre,
lényegében minden nap ugyanazt ettük. Az ebédeket
a versenyzõk a versenynapokon a célban kapták (ez minõségileg
és mennyiségileg rendben volt, ára azonban egy városi
ebéd háromszorosa volt), vacsorájukat egyénileg
intézték. Utólag ez jó választásnak
bizonyult, tizenvalahány ember igényeit nehéz lett volna
összehangolni. A versenyzõk ezáltal nagyobb szabadságot
is kaptak. Gyomorbántalmakkal kevesebb problémánk volt,
mint más csapatoknak.
Versenyek: a versenyzõk elmondása szerint maguk a térképek
és a pályák jók voltak, nekem a középtáv
kivételével technikailag könnyûnek tûntek. A
célban nem volt meg az a VB-hangulat, mint tavaly. Alig volt nézõ,
a célokban minimális volt az infrastruktúra, hiányzott
a kivetítõ. A szervezés elégséges volt, de
semmi több. Többek rémületére az olaszok meg is
jegyezték, hogy ilyen VB-t akár õk is képesek lennének
rendezni!
Szabadidõ: a versenyzõket arra ösztönöztem, hogy
a versenyek között próbáljanak meg kikapcsolódni,
amit így-úgy meg is tettek. Úgy gondolom, hogy egy kéthetes
periódust lazítás nélkül nagyon nehéz
magas szinten végigcsinálni. Ezúttal senki nem készült
kifejezetten a bankettra (35 fokos hõmérsékletû teremben
lett volna megtartva…)
Hangulat: a versenyzõk nem voltak felkészülve az Ukrajnában
uralkodó körülményekre. A város koszos, poros
és szemetes volt, egyszóval lehangoló. A versenyzõknek
ez az atmoszféra alaposan betett. Próbálkoztunk ezen javítani,
több-kevesebb sikerrel.
Eredmények a VB honlapján: http://woc2007.org.ua/live/official-results.html
Térképek a VB honlapján: http://woc2007.org.ua/live/maps.html
Less Áron
Vissza a Tájoló 2007/8 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!