Számomra a gyerekverseny rendezése új kihívást
jelentett, miután 12 év elteltével újra én
lettem megbízva a feladattal.
Próbáltuk úgy megoldani a gyermekek versenyzését,
hogy ízelítõt kapjanak a "nagyokéból",
azaz õk is úgy érezzék, igazi térképpel
futnak, és persze hagyományosan bélyegeznek. Próbálni
rávezetni a gyerekeket a késõbbiekre.
Mielõtt a pályák tervezésének nekiálltunk,
eldöntöttünk alapelveket: nem fogunk idõt mérni,
és így eredményt sem hirdetünk, mert azt gondoltuk,
a gyerekeknek az élmény fontosabb legyen, mint a díjazás.
Nem utolsó sorban azért, mert sok olyan gyerekversenyt láttunk
korábban, ahol a gyerek lába le sem ért a földre és
az eredményhirdetésnél sem mertek kiállni!
Persze nálunk is volt motiváció: minden nap végén
meglepetés csoki várta õket, melyet szponzor által
sikerült elõteremteni (Mars, Snickers, Bounty, Twix ), ötödik
napon pedig mindenki értékes tárgyjutalmakból választhatott.
A térkép kivágat és a napi pályák
megtervezése elõtt helyszíni szemlét tartottunk
és felmértük, merre tudjuk a cél területén,
ill. annak közelében elhelyezni a pontokat.
Ugyan kisebb területek álltak rendelkezésünkre, de ez
jó ürügy volt arra, hogy a versenyt közelebb vihessük
a nagyok versenyéhez, és a kicsik is úgy érezzék,
részesei az igazi versenynek, a felnõttek pedig tekintettel legyenek
a jövõ tájfutóira!
A pályatervezésben, rajzolásban és a kivitelezésben
férjem, Vinicz, a harmadik napon Kelemen Janó, míg gondolatainkban
gyermekeink tapasztalatai voltak nagy segítségünkre.
A térképeket próbáltuk igényesen, nyomdai
úton elõállítani.
Mind az öt napot külön céllal és pályákkal
bonyolítottuk. Magát az útvonalat a Hungária kupához
méltó piros-fehér-zöld papír zászlócskákkal
(az egészen picik is a föld közelében könnyebben
tudják követni) tûztük ki, míg a pontokat kis
edzõ bóják jelezték.
A pontérintést a térképre készített
"kartonon" kellett igazolniuk úgy, hogy a csali pontokra is
figyelemmel legyenek! A kartonon persze igazi szimbólok voltak, hogy
kicsit tanulják is ezen jelrendszert.
Nekem a 4. napi térkép és karton tetszett a legjobban,
mert itt maga a kód és a tereptárgy teljesen egyeztek (lásd,
mellékelve).
Nagyon jó hangulatban zajlottak a versenyek, napi 150- 200 gyerek indult.
Volt olyan is, aki nem elégedett meg azzal, hogy csak egyszer fussa le
a pályát.
Úgy éreztem, hogy gyerekek és szülõk egyaránt
elégedettek voltak és tetszett a résztvevõknek egy
másfajta szemlélet kipróbálásával
rendezett gyermekverseny, hiszen nagyon sok pozitív visszajelzést
kaptam!
Lejegyezte: Viniczainé Kovács Ildikó
Vissza a Tájoló 2007/8 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!