25 éves a Tájoló


Ebben az évben a 25. évfolyamába lépett a Tájoló. Minden jubileum alkalmával visszaemlékezések jelennek meg, ezt tesszük most mi is. A mostani 8. számot jelöltük meg jubileumi számként és ebbõl az alkalomból színes kivitelben jut el a lap olvasóinkhoz. Az Országos Csapatbajnokságon pedig kiállítjuk a 25 év alatt megjelent mind a 262 példányát az újságnak.
Mint ismeretes, a Tájoló a budapesti szövetség lapja, de mindig szívesen olvasták az egész országban. A BTFSZ-nek 1970-es megalakulásától kezdve folyamatosan volt rendszeresen megjelenõ Tájékoztatója, amelyet kezdetben Körlevélnek hívtak. Az A4-es méretû kiadvány, melynek elõlapját Lux Iván tervezte, elsõsorban a Budapest bajnokságok kiírásait, eredményeit tartalmazta, de egy-egy alkalommal cikkek is jelentek meg benne. Így ment ez egészen 1981-ig, amikor is a szövetség év végi szolnoki évzáróján határoztuk el, hogy kihasználva az új technikai lehetõségeket (xerox), 1982-tõl cikkekkel megtöltött "újsággá" alakítjuk az addigi Tájékoztatót.
Külön történet a lap nevének meghatározása. A fiatalabb olvasóink már nem emlékezhetnek rá, hogy a 60-as évek vége felé, amikor már nagyon érett a helyzet az önálló tájékozódási futó sportág megalakulására, nem igen volt semmilyen írásos fóruma a sportágnak. A korábbi turista kiadványok mellékleteként megjelenõ tájékoztatók lassan elhaltak, így nem volt fóruma az egyre erõsödõ új sportágnak. Ekkor határozták el Budapest XIV. kerületi természetbarát szövetségének versenybizottságában dolgozó fiatalok, hogy létrehoznak egy sportági újságot. De mi legyen a neve? Hunyadi Jóska ötlete volt, hogy legyen Tájoló. Ebbõl a lapból 1968-69-ben 4 szám jelent meg és azért szûnt meg, mert 1970-ben megalakult az MTFSZ és megjelenhetett önálló lapja, a Tájékozódási futás. Visszatérve a szolnoki megbeszélésre, Halász Miklós, az elnökség tagja azt javasolta, hogy ha már egyszer volt Tájoló néven újság, akkor most adjuk neki mi is ezt a nevet. Hát így lett a BTFSZ Tájékoztatóból Tájoló újság. 1982-ben azonban a címlapon továbbra is Tájékoztató volt a felirat és A4-es méretben jelent meg. Az igazi Tájoló valójában 1983-tól jelenik meg A5 formátumban, nyomdailag elõállított színes elõlappal.
Kezdetben Halász Miklós sporttársammal ketten szerkesztettük a lapot, majd 1983-tól Argay Gyula is bekapcsolódott ebbe a munkába. A sokszorosítás a fõváros nyomdájában készült, de a lapokat nekünk kellett sorba rakni és összetûzni. Ebben a nyugdíjas versenybírók segítettek. A kész példányokat Hosszú Aurél fõtitkár vitte a Váci utcai könyvkötészetbe, ahol körbevágták. A kiadvány havonta jelent meg, a budapesti versenybírók díjmentesen kapták meg, de már ekkor többen érdeklõdtek iránta az ország különbözõ részeibõl. Halász Miklós 1988-ban bekövetkezett halála után Argay Gyuszival ketten maradtunk szerkesztõk. A társadalomban ez idõ tájt végbement változások is hozzájárultak, hogy egyre nehezebben ment a lap kiadása, összevont számok jelentek meg, azok is egyre vékonyabbak lettek, 1991-ben mindössze öt szám jelent meg, pedig ekkor lett világbajnok Oláh Katalin.
Az 1991. év végén az elnökség elhatározta, hogy új alapokra helyezi a Tájoló kiadását. Nyomdai úton lesz elõállítva, bárki elõfizetheti, évente 10 szám fog megjelenni, egyenként 16 oldalon. Ezt az elhatározást nagyban segítette, hogy a Karakter Kft-ben dolgozó fiatal versenyzõk Hajdu Martin, Tóth Eszter, Sõtér Johanna elvállalták a lap tördelését. Rajtuk kívül a szerkesztõség tagja lett Argay Gyula, Lantos Zoltán és Holba Ágnes.
1992-tõl kezdve az volt a célunk, hogy egyre színvonalasabb tartalommal, minél szebb kivitelben, egyre több elõfizetõhöz juttassuk el a lapot. 1993-96 között már elõrenyomott színes elõlappal jelent meg az újság, 1997-tõl pedig színes fotók jelennek meg a borítón.
A terjedelem is fokozatosan nõtt, ma a Tájfutás 8 oldalával együtt 40 oldalon jelenik meg, és ehhez jön még középen a változó terjedelmû eredménylista. 2000-tõl már 8 színes oldal segíti a térképek és fotók jó minõségû közlését. 2002-tõl eredménylistákat, ranglistákat is tudunk változó terjedelemben középen közölni. De ez a fejlõdés vége. További elõrelépés csak nagyobb anyagi áldozatok árán lenne lehetséges. Talán ezzel függ össze, hogy az 1000 példányban megjelenõ lap elõfizetõinek száma az utóbbi években megrekedt egy bizonyos szinten és ma már az elõfizetési díjakból nem tudnánk elõállítani a lapot. Szerencsére a különbözõ pályázatokon az elmúlt években mindig sikerült a legszükségesebb anyagi erõforrásokhoz hozzájutni.
1992 óta a mostani a harmadik nyomda, ahol elõállítják a lapot. Az év elején kitûzött megjelenési dátumokat mindig sikerül tartani, ami néha nem kis erõfeszítésébe kerül a szerkesztõségnek és minden bizonnyal a nyomdának is.
A szerkesztõség összetétele nem sokat változott 1992 óta. Holba Ágnes, Sõtér Johanna, Lantos Zoltán (több évtized után), Antal Kristóf távozott, Cseresnyés Ágnes, Józsa Sándor, Nemesházi László nem sokkal a kezdetek után bekapcsolódott a munkába. A terjesztésben kezdetben néhai Garai László segédkezett, most pedig Keszthelyi Ildikó végzi ezt a munkát.
A tartalomjegyzékeket dr. Sindely Pál állítja össze.
Természetesen a cikkek szerzõi, a szövetség vezetõi és még nagyon sokan segítették és ma is segítik a lap kiadását. Itt mondok köszönetet minden közremûködõnek, akinek valamilyen része volt vagy van a Tájoló megjelenésében.
Regényeket lehetne írni egy-egy szám elõállítása körüli problémákról, nehézségekrõl, de azt hiszem, errõl majd akkor írok, ha nagyon ráérek.
Nézzétek meg az OCSB-n a kiállítást és töltsétek ki a jövõre vonatkozó kérdõívet.

Schell Antal



Vissza a Tájoló 2007/8 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!