Ebben az évben a 25. évfolyamába lépett a Tájoló.
Minden jubileum alkalmával visszaemlékezések jelennek meg,
ezt tesszük most mi is. A mostani 8. számot jelöltük meg
jubileumi számként és ebbõl az alkalomból
színes kivitelben jut el a lap olvasóinkhoz. Az Országos
Csapatbajnokságon pedig kiállítjuk a 25 év alatt
megjelent mind a 262 példányát az újságnak.
Mint ismeretes, a Tájoló a budapesti szövetség lapja,
de mindig szívesen olvasták az egész országban.
A BTFSZ-nek 1970-es megalakulásától kezdve folyamatosan
volt rendszeresen megjelenõ Tájékoztatója, amelyet
kezdetben Körlevélnek hívtak. Az A4-es méretû
kiadvány, melynek elõlapját Lux Iván tervezte, elsõsorban
a Budapest bajnokságok kiírásait, eredményeit tartalmazta,
de egy-egy alkalommal cikkek is jelentek meg benne. Így ment ez egészen
1981-ig, amikor is a szövetség év végi szolnoki évzáróján
határoztuk el, hogy kihasználva az új technikai lehetõségeket
(xerox), 1982-tõl cikkekkel megtöltött "újsággá"
alakítjuk az addigi Tájékoztatót.
Külön történet a lap nevének meghatározása.
A fiatalabb olvasóink már nem emlékezhetnek rá,
hogy a 60-as évek vége felé, amikor már nagyon érett
a helyzet az önálló tájékozódási
futó sportág megalakulására, nem igen volt semmilyen
írásos fóruma a sportágnak. A korábbi turista
kiadványok mellékleteként megjelenõ tájékoztatók
lassan elhaltak, így nem volt fóruma az egyre erõsödõ
új sportágnak. Ekkor határozták el Budapest XIV.
kerületi természetbarát szövetségének
versenybizottságában dolgozó fiatalok, hogy létrehoznak
egy sportági újságot. De mi legyen a neve? Hunyadi Jóska
ötlete volt, hogy legyen Tájoló. Ebbõl a lapból
1968-69-ben 4 szám jelent meg és azért szûnt meg,
mert 1970-ben megalakult az MTFSZ és megjelenhetett önálló
lapja, a Tájékozódási futás. Visszatérve
a szolnoki megbeszélésre, Halász Miklós, az elnökség
tagja azt javasolta, hogy ha már egyszer volt Tájoló néven
újság, akkor most adjuk neki mi is ezt a nevet. Hát így
lett a BTFSZ Tájékoztatóból Tájoló
újság. 1982-ben azonban a címlapon továbbra is Tájékoztató
volt a felirat és A4-es méretben jelent meg. Az igazi Tájoló
valójában 1983-tól jelenik meg A5 formátumban, nyomdailag
elõállított színes elõlappal.
Kezdetben Halász Miklós sporttársammal ketten szerkesztettük
a lapot, majd 1983-tól Argay Gyula is bekapcsolódott ebbe a munkába.
A sokszorosítás a fõváros nyomdájában
készült, de a lapokat nekünk kellett sorba rakni és
összetûzni. Ebben a nyugdíjas versenybírók segítettek.
A kész példányokat Hosszú Aurél fõtitkár
vitte a Váci utcai könyvkötészetbe, ahol körbevágták.
A kiadvány havonta jelent meg, a budapesti versenybírók
díjmentesen kapták meg, de már ekkor többen érdeklõdtek
iránta az ország különbözõ részeibõl.
Halász Miklós 1988-ban bekövetkezett halála után
Argay Gyuszival ketten maradtunk szerkesztõk. A társadalomban
ez idõ tájt végbement változások is hozzájárultak,
hogy egyre nehezebben ment a lap kiadása, összevont számok
jelentek meg, azok is egyre vékonyabbak lettek, 1991-ben mindössze
öt szám jelent meg, pedig ekkor lett világbajnok Oláh
Katalin.
Az 1991. év végén az elnökség elhatározta,
hogy új alapokra helyezi a Tájoló kiadását.
Nyomdai úton lesz elõállítva, bárki elõfizetheti,
évente 10 szám fog megjelenni, egyenként 16 oldalon. Ezt
az elhatározást nagyban segítette, hogy a Karakter Kft-ben
dolgozó fiatal versenyzõk Hajdu Martin, Tóth Eszter, Sõtér
Johanna elvállalták a lap tördelését. Rajtuk
kívül a szerkesztõség tagja lett Argay Gyula, Lantos
Zoltán és Holba Ágnes.
1992-tõl kezdve az volt a célunk, hogy egyre színvonalasabb
tartalommal, minél szebb kivitelben, egyre több elõfizetõhöz
juttassuk el a lapot. 1993-96 között már elõrenyomott
színes elõlappal jelent meg az újság, 1997-tõl
pedig színes fotók jelennek meg a borítón.
A terjedelem is fokozatosan nõtt, ma a Tájfutás 8 oldalával
együtt 40 oldalon jelenik meg, és ehhez jön még középen
a változó terjedelmû eredménylista. 2000-tõl
már 8 színes oldal segíti a térképek és
fotók jó minõségû közlését.
2002-tõl eredménylistákat, ranglistákat is tudunk
változó terjedelemben középen közölni. De
ez a fejlõdés vége. További elõrelépés
csak nagyobb anyagi áldozatok árán lenne lehetséges.
Talán ezzel függ össze, hogy az 1000 példányban
megjelenõ lap elõfizetõinek száma az utóbbi
években megrekedt egy bizonyos szinten és ma már az elõfizetési
díjakból nem tudnánk elõállítani a
lapot. Szerencsére a különbözõ pályázatokon
az elmúlt években mindig sikerült a legszükségesebb
anyagi erõforrásokhoz hozzájutni.
1992 óta a mostani a harmadik nyomda, ahol elõállítják
a lapot. Az év elején kitûzött megjelenési dátumokat
mindig sikerül tartani, ami néha nem kis erõfeszítésébe
kerül a szerkesztõségnek és minden bizonnyal a nyomdának
is.
A szerkesztõség összetétele nem sokat változott
1992 óta. Holba Ágnes, Sõtér Johanna, Lantos Zoltán
(több évtized után), Antal Kristóf távozott,
Cseresnyés Ágnes, Józsa Sándor, Nemesházi
László nem sokkal a kezdetek után bekapcsolódott
a munkába. A terjesztésben kezdetben néhai Garai László
segédkezett, most pedig Keszthelyi Ildikó végzi ezt a munkát.
A tartalomjegyzékeket dr. Sindely Pál állítja össze.
Természetesen a cikkek szerzõi, a szövetség vezetõi
és még nagyon sokan segítették és ma is segítik
a lap kiadását. Itt mondok köszönetet minden közremûködõnek,
akinek valamilyen része volt vagy van a Tájoló megjelenésében.
Regényeket lehetne írni egy-egy szám elõállítása
körüli problémákról, nehézségekrõl,
de azt hiszem, errõl majd akkor írok, ha nagyon ráérek.
Nézzétek meg az OCSB-n a kiállítást és
töltsétek ki a jövõre vonatkozó kérdõívet.
Schell Antal
Vissza a Tájoló 2007/8 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!