Meghalt dr. Vizkelety László, aki hazánkban egyedülálló
módon mintegy 60 éven keresztül a magyar tájékozódási
versenysport aktív résztvevõje, szervezõje, irányítója,
megkerülhetetlen személyisége volt.
Hosszú sportpályafutása a természetjárás
szeretetén és minden ehhez hozzákapcsolható sportteljesítmény
elismerésén, ösztönzésén, népszerûsítésén
nyugodott. Életútja végigkövette azt az átalakulást,
amely során a turista tájékozódási terepgyakorlatokból
a mai tájékozódási-futó versenysport kialakult.
Mindíg a fejlõdés élvonalában állt,
a versenysportért dolgozott, de nem fordított hátat a természetjárásnak,
magas szinten ûzte annak minden szakágát.
Tájékozódási pályafutása kezdetére
úgy emlékezett vissza, hogy fiatal cserkésztisztként
elsõ lett a túravezetõi tanfolyam vizsgagyakorlatán.
A háború után a Közalkalmazottak Sportegyesületében
társaival ott van a terepversenyek élmezõnyében.
1948-ban megnyerték a MOM által rendezett elsõ hivatalosan
is országos természetjáró versenyt, amelyet a TÁJOLÓ
2001/4. számában dr. Szentpétery Tibor idézett fel.
Ekkor kezdõdött szakvezetõi pályája is: a Magyar
Vándorsport Szövetségben közremûködött
a tájékozódási terepgyakorlatok versenyszabályzatának
kidolgozásában.
1950-ben tagja az elsõ természetjáró csapatbajnokságot
megnyerõ Budapesti Lokomotív csapatának. Annak a Lokomotívnak,
amelynek titkára, szervezõje, motorja volt. Annak a Lokomotívnak,
amely a versenyzésben 1957-ig a legeredményesebb hazai egyesületnek
számított. Diadalútjukat Thuróczy Lajos, Zomotor
Ádám, Hermann Imre, Szabó Ferenc, Karczagi Géza,
Thiering György neve, egyéni és csapatbajnoki érmek:
aranyérmek sora jelezte.
Laci nevéhez fûzõdik az 1950-tõl több mint 50
éven keresztül megrendezett Vasutas kupa versenyek beindítása.
Megdönthetetlen rekord, hogy a Vasutas kupák versenybíróságának
39 éven át volt elnöke.
A magyar sport aranykorának számító '50-es években
a természetjárás is elismert versenysportnak számított,
kialakult a minõsítési és a versenyrendszer. Vizest
ott találjuk az elsõ versenybírói tanfolyam oktatói
között Dobogókõn.
Az akkori gyalogos, barlang, szikla, sí és csónak szakosított
természetjáró versenyek között is unikumnak számított
a személyéhez köthetõ természetjáró
ötpróba-verseny megrendezése 1953-ban, amely éjjeli
terepversenybõl, terepkerékpározásból, kajakozásból,
folyamúszásból és terepfutásból állt.
Tehát terepfutás és tájékozódás
már 1953-ban!
Aztán az 1956-os forradalmi fellépéséért
eltávolították a sportág felsõ vezetésébõl,
legjobb versenyzõi nyugatra mentek. Ekkor néhány csendesebb
év következett, de a Lokóban tovább dolgozik, fiatalokat
oktat és edz. Munkájának hamarosan megjön az eredménye,
az ifi csapat 1963-ban bajnokságot nyer, majd néhány évvel
késõbb jönnek a felnõtt eredmények is, a bajnoki
érmek, és 1971-ben újra országos bajnok a Vasutas
csapat. Kiváló versenyzõje Vajda Géza 1972-ben világbajnoki
bronzérmet nyer!
Idõközben visszatérhetett a sportág vezetésébe,
1962-63-ban a válogatott edzõje lesz. Õ az, aki a tájékozódási
futást a Testnevelési Fõiskola által elismert versenysportok
közé felvetette, az edzõképzést beindította.
A budapesti edzõbizottság vezetõjeként neki köszönhetõ
a Tájékozódási futók kiskönytárának
megjelentetése. A népszerû sorozatban 9 kötet jelent
meg 1971-84. között, némelyik mû több bõvített,
javított kiadást is megélt. Külföldi kapcsolatokat
épít, fotósokat hív a versenyekre, filmez.
Szívesen térnék ki a '60-as évektõl egyre
népszerûbb és nemzetközivé váló
Vasutas kupák történetére, ahol az elsõk között
volt helyesbített, szines térkép, programfüzet, neves
védnökök, értékes tiszteletdíjak, és
még sok minden más, ahogy ezt a Törekvés SE 1999.
évi jubileumi kiadványában megírta. Hihetetlen munkabírásának
és szervezõképességének köszönhetõ,
hogy a vasutasok családias vetélkedésébõl
a '70-es '80-as évek legnagyobb klubrendezvénye lett, évekig
1000 fõ feletti hazai és külföldi résztvevõvel.
1988-ban adta át a szakosztály vezetését a fiataloknak,
de tovább dolgozott a tájékozódásért,
versenyeket rendezett, cikkeket és szakkönyveket írt.
Kiváló és folytatásra érdemes munkája
a Ki kicsoda a magyar tájékozódási versenysportban
címû összeállítás. Utolsóként
a Magyar Tájékozódási-futó Szövetség
történetét írta meg 2005-ben.
Nagyszerû szakember, kiváló, különleges egyéniség
volt, közösséget kovácsolt, és bárhol
is volt mindíg õ irányított. Határozott elképzeléseitõl
nem tágított, kompromisszumot nem ismert, célkitûzéseiért
a végsõkig harcolt, mindíg meg volt gyõzõdve,
hogy a jó úton jár.
Szikár izmos alakja fenyegetõ felkiáltójelként
meredt a sportág mindenek felett állónak tûnõ
pártállami hatalmasságai felé. Tõle lehetett
fanatizmust tanulni.
Megvetette az elmúlt rendszerben mindenki elõtt nyitvaálló
színvonaltalanságot, akárcsak a napjainkban életcélként
ajánlgatott langyos dagonyázást.
Teljesítményéért nem kért és nem is
igen kapott elismerést évtizedekig.
Elhivatott vezetõ volt, minden emberét számon tartotta,
mozgatta, motiválta. Az összetartozás érzését
olyan erõvel tudta közvetíteni, hogy egyénisége
akkori is hatott, ha személyesen nem is lett volna jelen: az edzésen,
a versenyen.
Most már végképp sincs közöttünk. Tartsuk
meg legjobb emlékezetünkben.
Bozán György
Vissza a Tájoló 2007/5 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!