21 bajnoki pontot szereztek a Veszprémi Honvéd tájfutói az idei Országos Középtávú- és Váltóbajnokságon, amit a Mátra szívében, Mátrakeresztesen rendeztek meg. Sajnos komoly sérülések és betegségek tették próbára a felkészülés idõszakában mind a versenyzõket, mind a szakosztályvezetés nyugalmát. Kezdõdött azzal, hogy az F14-es váltó egyik tagja a verseny elõtt kulcscsonttörést szenvedett. Az F16-os váltó minden tagja egymásnak átadta a betegséget, sorban átestek egy vírusos megbetegedésen. A felnõtt váltó egyik tagját is a mentõ vitte el, és hosszú ideig magas lázzal küzdött egy fertõzött bogárcsípés eredményeként. Õk sajnos el sem indultak a versenyen. Szombaton Lükõ Dani mindenkinek bebizonyította, hogy a középtávú OB-n nincs tõle jobb az országban. Ezt követõen jött a szenzációs meglepetés, Csöngei Dávid, (akit egy éve igazolt le a VHS és kezdte el a versenysportot Horváth Béla edzõ kezei alatt), beérkezett a második helyre. Az eredményhirdetésen csodálatos érzés volt veszpréminek lenni, amikor a dobogó elsõ és második fokán Veszprémi Honvédos állt. Sajnos a másnapi váltóra már csak tartalékosan tudtak kiállni Özséb kulcscsonttörése miatt, de köszönet Gönye Andris küzdõszellemének, a váltó így is a pontszerzõ 5. helyen végzett. Az F16-os váltónál komolyabb gondok adódtak, mert Ádámnak egyhetes osztálykirándulása volt Franciaországban és csak a váltó napján érkezett volna haza. A szülõk és a vezetés közösen úgy döntöttek, hogy mivel ez a váltó a papírforma szerint az ország egyik legjobb váltója, mindent el kell követni, hogy elinduljanak az OB-n. Csak egy megoldás maradt. A szakosztályvezetõ, aki egyben Ádám apukája, szombat hajnali fél egykor elindult a franciaországi Monacóba az osztályfõnökkel egyeztetett találkahelyre, hogy onnan átszállítsa Ádámot Mátrakeresztesre, a váltótársakhoz. Nagyon reméltük, hogy az 1400 km-es út nem fárasztja el annyira, hogy egy biztonságos futással teljesítse a pályát. Arra számítottunk, hogy az utazás fáradalmaiból eredõ lemaradását Ákos és Ervin még behozhatják, és dobogós hely is lehet a futásból. Végre elkezdõdött a verseny. Az edzõ úgy döntött, hogy Ákos kezd, õt váltja Ádám és Ervin pedig a végén mindent belead. Mindenki nagyon várta az átfutó ponton a versenyzõket, ahonnan a célig még 6-7 perc volt hátra. Nagy volt az öröm, amikor az erdõbõl elõbukkant Ákos és másfél perces elõnnyel érkezett az átfutó pontra. Ádám már nehezen viselte a lelki nyomást, futni szeretett volna, hiszen mindenki a bíztatás mellett elvárta tõle a jó teljesítményt. Ákos a célig összehozott még másfél percet és így Ádám három perces elõnnyel indulhatott. Teltek a percek, mindenki számolt, ha ennyit hibázik, akkor mikor kell az átfutó pontra érkezni? Amennyire csak a kordon engedte elõrementünk, és vártuk, hogy mikor tûnhet elõ a fák közül. Ervin látta meg elõször és kiáltott, ahogy csak a száján kifért, hogy "Nyomjad Ádám", erre õrült bíztatás vette kezdetét. Ádám nem vesztett semmit, sõt õ is futamgyõztesként érkezett és az Ákos által szerzett három perces elõnyhöz még hozzátett kb. három percet. Következett Ervin. Õrajta még a betegség nyomai látszottak, hiszen a rajt elõtt is be kellett venni a gyógyszerét és szédülésre is panaszkodott, de mi még így is bíztunk benne. A bizalomra rá is szolgált, hiszen mindösszesen 13 perces csapatelõnnyel verték meg a második helyezett csapatot és húsz perccel a harmadikat. Csodálatos gyõzelem volt. Szerencsére minden összejött. Ezek a fiúk felkészülésbõl, akaraterõbõl, példamutatásból és csapatösszetartásból egyaránt kiválóra vizsgáztak. Gratulálunk nekik és köszönjük.
Kaptur József
VHS szakosztályvezetõ
Vissza a Tájoló 2007/5 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!