Mindenki nagyon várta az év egyik legizgalmasabb hétvégéjét!
Szombaton az egyéni, nem túl hosszú és két
futási lehetõség is van, vasárnap a legjobb csapatverseny,
a váltó! A célba menet az elsõ benyomása
az embereknek nem biztos, hogy jó volt, mert egy hosszú, zötyögõs
úton kellett haladni. A cél viszont egy gyönyörû
szép réten helyezkedett el. A parkolást a rendezõk
jól megoldották a kevés hely ellenére. Kicsit aggódtak
néhányan, hogy ha esik az esõ, nehéz lesz az autókkal
közlekedni, de az idõjárás megkegyelmezett nekünk.
Kocsik Árpi folyamatosan tájékoztatott minket a fontosabb
információkról. A selejtezõ rajtjában két
pozitív dologgal is találkoztam: az egyik, hogy a szimbolokat
elõre megkaptuk (lehet, hogy már ez bevett szokás, csak
én vagyok lemaradva) a másik a repülõrajt. Szerintem
a selejtezõnek megfelelõ nehézségû pályákat
tûztek ki a rendezõk, népesebb kategóriában
akár ki is lehetett esni az A döntõbõl. A futamok
közti pihenõben a jól felszerelt büfében ücsöröghettünk,
masszázzsal kényeztethettük magunkat, vagy akár szerencsefutamon
indulhattunk. Én csak nézõként vettem részt
az eseményen, de így is jó szórakozás volt.
Sejthetõ volt, hogy a nap izgalmasabb részében nem ugyanazon
a térképen fogunk versenyezni. A döntõ rajtjába
vezetõ úton nagyon jó kilátás fogadott minket,
a rajthelyen a gyönyörû szálerdõ csemege volt
a tájfutóknak. A terep jellegébõl adódóan
nem voltak túl technikás pályák, de azt hiszem,
kihozták a pályákból a legjobbat. Esetleg akkor
lehetett volna izgalmasabbá tenni a versenyt, ha a céltól
ÉK-re lévõ kis zöldes-sárgás technikás
részt keresztezik a pályák, de ez már foglalt volt
másnapra. A nõknél szerintem papírforma eredmények
születtek: N21E-ben Makrai Évi magabiztosan nyerte a versenyt Szerencsi
Ildikó és Gyurkó Fanni elõtt. Junioroknál
Õry Eszter, ifiknél Péley Dorka, serdülõknél
Tóth Réka megérdemelten vehették át aranyérmüket.
A férfiaknál F21E-ben jómagam egy majdnem hibátlan
futással elõztem meg Zsebe Istit és Lenkei Zsoltot. Érdekesség,
a felnõtt dobogó átlagéletkora pontosan 20 év.
F20-ban Szabó András nyert, igaz, hogy a legnagyobb ellenfele
Kerényi Máté kiselejtezte magát, mivel rossz pontot
fogott a délelõtti futamban. Ifiknél Turcsán Gábor
diadalmaskodott, F16-ban pedig Baumholczer Máté pécsi versenyzõ
nyert. A legfiatalabb szenioroknál N35-ben Viniczainé Kovács
Ildikó nyert, aki az egyes ponttól végig vezetett. Férfiaknál
Pollák Jozeftõl éppen lemaradva lett magyar bajnok Nagy
István.
Másnap a váltóversenyen a felnõtt váltók
csatája ígérkezett a legizgalmasabbnak, mert nagyon sok
egyesület váltója volt esélyes a dobogóra.
Sajnálatos módon volt egy kis probléma a raliverseny miatti
útzárral, mert csúszott egy fél órát,
így néhány versenyzõ nem tudta elérni a rajtját.
A pályák vonalvezetése jobban tetszett, mint az egyénié.
Az átfutó pontról jól lehetett követni a versengést.
Az F21-es kategóriában második váltásoknál
következett a nagy csata, a kifutási sorrend: MOM, TIPO, PVSK,,ZTC,
ETC. A pálya vége felé a pályák kereszteztek
egy általam már említett technikásabb részt,
és Isti hibájának köszönhetõen itt vettem
át a vezetést. A dobogó harmadik fokáért
nagy küzdelem volt, melybõl Lenkei Zsolt jött ki gyõztesen
Thomas Krejci elõtt. A végleges befutási sorrend: ETC,
MOM, TIPO, ZTC, PVSK. A felnõtt nõknél szintén a
harmadik futók nagy küzdelme döntötte el a versenyt, Makrai
Évi magasan legjobb futásának köszönhetõen
nyert a ZTC, a PVSK és SZVSE elõtt. A gyõztes idõket
szerintem jól eltalálták. A pályakombinációk
eléggé szét voltak szórva (F21-ben például
az elsõ 5 pontra háromféle variáció volt),
így jól kiküszöbölték az együttfutásokat.
A célban osztogattak váltóversenyekkel kapcsolatos kérdõíveket,
amit jó kezdeményezésnek tartok, mivel érdemes lenne
ezt a versenyszámot népszerûsíteni, mert izgalmas
és látványos. Aki nem vett részt a versenyen, az
on-line követhette figyelemmel az eredmények alakulását.
Összességében negatívumként említeném
meg, hogy a WC-k kevésnek bizonyultak, fõleg egy ilyen szálerdõben,
ahol nem lehet csak úgy beugrani a bokorba, illetve a térképen
tapasztaltam néhány elcsúszást, de ez nem befolyásolja
azt a tényt, hogy egy színvonalas versenyen vettünk részt.
Remélem, minél több hasonló szintû tájfutó
rendezvénnyel találkozunk Magyarországon!
K.Á.
Vissza a Tájoló 2007/5 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!