Akik ott voltak nem csalódtak, igen ez az a nagyverseny, ahova minden évben
szívesen elmegyünk. Több mint ezer induló (ma ezt kevesen tudják utánozni kishazánkban),
gyönyörű tavaszi idő (az elfogulatlan élménybeszámoló-író némi belső tusakodás
után ezt mégsem tekinti a rendezők érdemének), új terep (még lesz róla szó)
és a szokásos, egyszerűségükben is technikás pályák.
A körítés éppen annyi, amennyi kell: jól kiépített (és arra alkalmas) célhely,
bemelegítő-térkép, büfé, kultúrált parkoltatás és a többi szokásos komfort.
A résztvevők szemlátomást méltányolták a gondoskodást, belakták az egész helyszínt,
hömpölygött a tömeg az eredményjelző - árusok - büfé háromszögben a kisgyerekek
pedig élvezték az óvodát.
A lényegről: a terep csak a legszebbkorú versenyzők számára lehetett ismerős
(mellékszál: e sorok írója 1969-ben élete első térképét itt készítette, ami
azután a honvédség hathatós közbenjárására kéziratban maradt - de ettől még
a terepből nem emlékeztem semmire), domborzata finom (bár az ábrázolás kis további
finomítást még elbírt volna), az évtizedek azonban sokat rontottak a fedettségen.
A kora tavaszi zsengéken még jól át lehetett futni (a fedettség-ábrázolás korrekt),
de látható volt, hogy később nagy lesz a bozót. Az egész verseny csak úgy simán
lement és az ember minden különösebb feltűnő ok nélkül úgy érezte, hogy jó volt
ott lenni.
Néhány szó a pályákról. A pályakitűző hangsúlyt helyezett arra, hogy az eltérő
képességű mezőnyök eltérő pályákon fussanak. Csak kevés olyan pálya volt (ezek
is főként a szenior korosztályokban), amelyen több kategória is szaladt. Bár
magam nem ellenzem a különféle kategóriák összevetésére is alkalmas pályaösszevonásokat,
a külön pályák külön előnye a gyors lebonyolítás (hiszen ilyen létszámú mezőnyök
már hosszan elnyúlva képesek rajtolni). Az általam megismert pályák nekem tetszettek,
jól használták ki a terep adottságait, sok pont, sok irányváltás, mégis volt
útvonalválasztás és hosszú átmenet is, egészében olyan igazán "janósak"
voltak. Kíváncsiságból összehasonlítottam az azonos pályákon futó női és férfi
szenior legjobb hazai időket (N40-F50, N45-F55, és így tovább) és az látszik,
hogy a férfiak általában 8-10 perccel gyorsabbak (tipikus különbség: 52' - 44').
Történetesen az F40 és az N20 is azonos pályákon futott, itt a különbség kicsit
több, 13'. Hogy ebből mi következik azt nem tudom biztosan, de a jövendő pályakitűzők
figyelmébe ajánlom azokkal a kifogásokkal együtt, amelyek egyrészt az idősebb
női kategóriák túlzott hosszát, másrészt az idősebb férfikategóriák túl rövid
voltát nehezményezik.
Hogy a tárgyra visszatérjek, sok ilyet szeretnénk.
Lux Iván
Ahogy mások látnak bennünket
Ivan Nagy, szlovéniai tájfutó nagyszerű web lapján (http://www.orienteeringonline.net)
találta és onnan fordította Grant Júlia a következő sorokat:
"És most hadd írjak a Postás Kupáról, erről a nagyszerű versenyről, amit
idén először látogattunk, de nem utoljára. Ajánlott verseny jövő évre!
Mint ígértem és köszönettel a kedves rendezőségnek, itt publikáljuk a Postás
Kupa második napja nyerteseinek útvonallal berajzolt térképét. Itt vannak a
lányok útvonalai: Szerencsi (lila), Császár (kék), Bajtosova (zöld). Itt meg
a berobbant szlovák trióé: Lukas Bartak (lila), Pijak (zöld), Davidik (kék)."
Az útvonalak a fenti honlapon megtekinthetők.
Vissza a Tájoló 2006/4 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!