Postás Kupa 2006


Akik ott voltak nem csalódtak, igen ez az a nagyverseny, ahova minden évben szívesen elmegyünk. Több mint ezer induló (ma ezt kevesen tudják utánozni kishazánkban), gyönyörű tavaszi idő (az elfogulatlan élménybeszámoló-író némi belső tusakodás után ezt mégsem tekinti a rendezők érdemének), új terep (még lesz róla szó) és a szokásos, egyszerűségükben is technikás pályák.
A körítés éppen annyi, amennyi kell: jól kiépített (és arra alkalmas) célhely, bemelegítő-térkép, büfé, kultúrált parkoltatás és a többi szokásos komfort. A résztvevők szemlátomást méltányolták a gondoskodást, belakták az egész helyszínt, hömpölygött a tömeg az eredményjelző - árusok - büfé háromszögben a kisgyerekek pedig élvezték az óvodát.
A lényegről: a terep csak a legszebbkorú versenyzők számára lehetett ismerős (mellékszál: e sorok írója 1969-ben élete első térképét itt készítette, ami azután a honvédség hathatós közbenjárására kéziratban maradt - de ettől még a terepből nem emlékeztem semmire), domborzata finom (bár az ábrázolás kis további finomítást még elbírt volna), az évtizedek azonban sokat rontottak a fedettségen. A kora tavaszi zsengéken még jól át lehetett futni (a fedettség-ábrázolás korrekt), de látható volt, hogy később nagy lesz a bozót. Az egész verseny csak úgy simán lement és az ember minden különösebb feltűnő ok nélkül úgy érezte, hogy jó volt ott lenni.
Néhány szó a pályákról. A pályakitűző hangsúlyt helyezett arra, hogy az eltérő képességű mezőnyök eltérő pályákon fussanak. Csak kevés olyan pálya volt (ezek is főként a szenior korosztályokban), amelyen több kategória is szaladt. Bár magam nem ellenzem a különféle kategóriák összevetésére is alkalmas pályaösszevonásokat, a külön pályák külön előnye a gyors lebonyolítás (hiszen ilyen létszámú mezőnyök már hosszan elnyúlva képesek rajtolni). Az általam megismert pályák nekem tetszettek, jól használták ki a terep adottságait, sok pont, sok irányváltás, mégis volt útvonalválasztás és hosszú átmenet is, egészében olyan igazán "janósak" voltak. Kíváncsiságból összehasonlítottam az azonos pályákon futó női és férfi szenior legjobb hazai időket (N40-F50, N45-F55, és így tovább) és az látszik, hogy a férfiak általában 8-10 perccel gyorsabbak (tipikus különbség: 52' - 44'). Történetesen az F40 és az N20 is azonos pályákon futott, itt a különbség kicsit több, 13'. Hogy ebből mi következik azt nem tudom biztosan, de a jövendő pályakitűzők figyelmébe ajánlom azokkal a kifogásokkal együtt, amelyek egyrészt az idősebb női kategóriák túlzott hosszát, másrészt az idősebb férfikategóriák túl rövid voltát nehezményezik.
Hogy a tárgyra visszatérjek, sok ilyet szeretnénk.

Lux Iván


Ahogy mások látnak bennünket


Ivan Nagy, szlovéniai tájfutó nagyszerű web lapján (http://www.orienteeringonline.net) találta és onnan fordította Grant Júlia a következő sorokat:
"És most hadd írjak a Postás Kupáról, erről a nagyszerű versenyről, amit idén először látogattunk, de nem utoljára. Ajánlott verseny jövő évre!
Mint ígértem és köszönettel a kedves rendezőségnek, itt publikáljuk a Postás Kupa második napja nyerteseinek útvonallal berajzolt térképét. Itt vannak a lányok útvonalai: Szerencsi (lila), Császár (kék), Bajtosova (zöld). Itt meg a berobbant szlovák trióé: Lukas Bartak (lila), Pijak (zöld), Davidik (kék)."
Az útvonalak a fenti honlapon megtekinthetők.


Vissza a Tájoló 2006/4 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!