Grant Júlia meghívott bennünket Angliába a húsvéti JK fesztivál versenyeire. Éltünk a lehetőséggel és 2006. április 11-én el is repültünk hozzá. Dél Angliából indulva, kb. 450 km-es utazás után a Yorkshire Dales csodás tájain keresztül érkeztünk meg. Eljutva a versenyekre a Trail-O-ról és a tájfutásról szeretnénk írni. Rengetegen voltak, függetlenül a zord időjárás viszontagságaitól, 2730 fő indult a versenyeken.
Trail-O
Angliában járva természetes, hogy az utcán látható beteg emberek kocsihoz kötöttek.
Ez itt a tájfutásra is igaz. Ezért találhatták fel a Trail-O-t, ami szellemi
tevékenység, és nagyon jó észtorna. A magyar tájfutók zöme, szerintem, ezt a
sportot megismerve kiegészítő észjátéknak szívesen választaná, és a fiataloknak
tréningnek sem utolsó. Pontos térkép, kis terület, precíz pálya szükséges hozzá.
Rászorítja a versenyzőt a pont szimbóljának az olvasására, a helyzet meghatározásra.
Mivel több bója közül kell kiválasztani a legmegfelelőbbet, ezért pontos térképolvasásra
is rávezet. Ehhez nagyon sok előkészület kell, a kiértékelés bonyolult, mivel
a helyes megoldást külön térképre pontonként el kell készíteni. Igen élvezetes
a kocsihoz kötött embereknek, jó levegőn, aránylag szabadságot adó, szellemi
tevékenység. Láttunk egy kb. 10 éves tolókocsis gyereket, teljesen önállóan
versenyezni.
Tájfutás
Első nap hangás, páfrányos, mocsaras és sziklás hegyoldalban vezetett a pálya.
Mivel majdnem 3000-en voltunk a pontokhoz nagyon sok csapás vezetett. Ez bizonyos
fokig könnyítette a tájékozódást, de azért nagyon oda kellett figyelni. Első
napon hátul indultunk a korai Trail-O verseny miatt, bár Angliában az együtt
nevezőket mindig 15-20 percen belül elindítják. Azt hittük, hogy a pályán már
senki sem lesz, hát tévedtünk. Élt és mozgott a táj az aránylag nyílt területen.
A szabályzat azon pontját, hogy külső segítséget nem vehetsz igénybe, itt maximálisan
betartják. Trécselő tájfutókat, akik együtt futnak, nem látni. Stoppoló embereket
sem. Mindenki a maga feje után megy. Első nap szinte zsinórba fogtuk a pontokat,
a pályák nem együgyűek voltak, ez végre jól esett. A magyar tájfutó pályákhoz
viszonyítva hosszabbak, így még élvezetesebb is volt. A második napi verseny
nehéz talajú, helyenként jól futható, máshol gallyazott, mocsaras erdőben zajlott.
Ezen a napon a hosszú pályákon futóknak a parkoló-Cél 2 km-én felül még 2800
métert kellett gyalogolniuk a rajtjukig. Az angol pályakitűzők nem riadnak vissza
az ilyesmitől, ha csak így lehet nívós pályákat kirakni. N55-ben indulók létszáma
93 fő volt, amiből 64 indult a hosszú pályán és 29 a röviden. N50-ben 108-an
rajtoltak, ebből 71-en a hosszún. Eredményeket a http://nebstone.namesindex.com/jk2006/
web lapon lehet találni. A váltón is elindultunk a Mixed Ad-Hoc kategóriában.
A váltó esős időben indult, a kivonuló csapatok száma igen magas volt. A parkolóban
levő kocsik számából ítélve talán még többen indultak el, mint az egyéni napokon.
Bramham Park ódon kastélyának parkjában és a körülötte levő parkerdőben vezettek
a pályák. Ami az eredményeinket illeti, szeretnénk megjegyezni, hogy az Ildinek
a hármas pontjaihoz való viszonyával valami probléma volt. De végül is túljutottunk
ezen a problémán, így "ragyogó" eredményekkel tértünk vissza a versenyről.
Eredmények a fenti linken találhatók.
Ezen idő alatt sátorban töltöttük a pihenő időnket, viszonylag zord időjárási
viszonyok között, de nemcsak mi voltunk így, hanem kb. 120-130 sátor volt a
campingben. Nagyon sok emlékkel és tapasztalattal jöttünk haza, amit Julinak
is szeretnénk így megköszönni.
2006. április 19.
Komár lldi, Karsai Klári
Vissza a Tájoló 2006/4 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!