Egy szenior versenyző kérdései előre nevezésről és a nevezési díjakról


Egy tavalyi, a svájci tájfutás gyakorlatát boncolgató eszmefuttatásomban halvány célzást tettem a magyarországi nevezési díjak és rendezési merevség - általam minősített - tarthatatlanságára. Látva az idei versenykiírások első tömegét, és tapasztalva belőlük, hogy legrosszabb hazai gyakorlatunk, a politikus elittől sem idegen "nyúld le és fuss vele" (szabadon, a kor szellemében ferdítve: reach down and run) gyakorlat további felerősödése hatja át ezeket, készítettem egy kimutatást az áprilisi versenyköltségekről, hátha valaki veszi a fáradtságot, és érdemben továbbgondolja kérdéseimet, amelyeket egy szabadabb versenyzés bevezetése érdekében felteszek.
Előrebocsátom azonban, hogy szenior korú versenyző vagyok, aki tehát
- a mai tájfutó mezőny gerincét adó korosztálynak tagja,
- minden költségét maga fedezi,
- minden sporttevékenységet kedvtelésből és egészsége megőrzése céljából végez (bár ezt, Európában példa nélkül, a hazai egészségbiztosítási rendszer még vállrándításra sem méltatja.)
- a klubja által rendezett versenyen beszedett nevezési díjból egyetlen fillér "visszaforgatására" sem számíthat.
Az április gazdag és rangos versenynaptárt tartalmazott. Volt benne egy országos bajnokság és két világranglista, vagy annak minősülő futam, amúgy pedig a hagyományosan legjobb hazai versenyek időszaka (csak a Spartacus-tól hiányzik valami). Akkor számoljuk ki, mibe került az örömünk. A számoláshoz budapesti lakást vettem alapul, ez valószínűleg a legalacsonyabb végösszeget adja, vagyis bárki, aki az országban máshol lakik, ennél többet, az ország széleiről érkezve pedig jóval többet fizetett, ha mindent megcsinált. Útiköltségnek gépkocsikilométert számoltam, 7,30 liter (meglehetősen alacsony) száz kilométerenkénti fogyasztással és 265 ft-os (megint alacsony) benzinárral. Ha a kocsiban többen utaztak, akkor persze a fejenkénti útiköltség valamivel kedvezőbb. Szállást budapestieknek csak a Tipó és a Mecsek Kupa esetében számoltam, nem budapestieket nyílván ez a tétel is jobban húzott. Mindkét esetben a legalacsonyabb árú, legszerényebb tornatermi árat vettem figyelembe. Ennek szórakozási "értékét" ítélje meg mindenki maga. Ilyen feltételek mellett a következő összegeket kaptam:

OHEB 7504,- forint
Postás Kupa (2 nap) 9190,- forint
Hegyisport Kupa 5176,- forint
Semmelweis eml. vers. 5176,- forint
Mecsek Kupa (2 nap szállással) 12125,- forint
Tipográfia Kupa (3 nap szállással) 10443,- forint

Ehhez még hozzászámoltam 4200,- forint 30 napos autópálya díjat, ami az áprilisi versenyek helyszínét figyelembe véve több, mint indokolt, így a végösszeg 53.813 forintot tesz ki, a szerelésre (cipő, ruha, tájoló) számolandó amortizációs költség nélkül! Tessék mondani, mekkora havi jövedelem mellett képzelhető el egy családon belül egyetlen személy részére ennek a pénznek az
elkülöníthetősége? Amely összeg nembudapestieknek már nem is ennyi...

A komoly kérdéseim azonban csak ezután következnek:
Mi indokolja azt a körülményt, hogy a tájékozódási futómezőny gerincét adó szenior kategóriák nevezési díja háromszor olyan magas, mint az ugyanúgy sehová sem számító, ugyanúgy csak egyéni hobbit és egészséget szolgáló, de rendezési szempontból pontosan ugyanannyi költségráfordítást igénylő és ugyanannyi ellenszolgáltatást adó nyílt kategóriák nevezési díja? Mivel kap többet egy 35-70 éves versenyző, ha a kategóriájában indul és nem a Nyíltban? A Tavaszi Spartacus Kupa rendezői netán a valóságot felismerve törölték a Nyílt kategóriát és választották mindenki számára - természetesen - a magas nevezési díjat?
Svájcban a magyar fizetések hat-nyolcszorosa és a bérleti díjak 2-3 szorosa mellett az áprilisi ún. nagy versenyeink nevezési díjának k. 110-120%-áért (vagyis alig több pénzért) kijelölt parkolót, zuhanyozós mosdót, hosszabb pályákat, hibátlan ellenőrző pontokat kap a versenyző, délután 6 óra körüli internetes részeredménnyel - előre történő nevezés nélkül, helybeni, felár nélküli nevezéssel. Ki nyeli le Magyarországon a beszedett pénz mögötti értékkülönbözetet? Ki fut el a lenyúlt pénzzel? A rendező klub? A verseny helyszínének önkormányzata, iskolája, kultúrháza, legelőtulajdonosa, stb.?
Miért kell nekem három-négy héttel előre tudnom, hogy fog-e esni az eső a verseny napján (szemüveges versenyzés!), nem küld-e el a munkaadóm szolgálati útra, a közérzetem és a hatodik X. körüli egészségi állapotom éppen egy erős fizikai igénybevételt jelentő tájékozódási versenyt igényel-e, stb.?
Kétnapos verseny esetén ugyanezt miért kell két napra előre tudnom? Miért lehet csak elvétve egy-egy napra nevezni? Miért kell általában egy középtávú, nyúlfarknyi vackot is kötelezővé tenni ahhoz - tornatermi éjszakázással -, hogy egy teljes értékű versenynapon elindulhassak? Micsoda észjárás hiszi, hogy ezzel több szenior (vagy serdülő) fog nevezni?
És miért fenyeget egy rendezőség azzal, hogy ha mindezt előre nem tudom, és később, netán a helyszínen nevezek, már csak dupla áron vehetek részt az általa nyújtott élvezetben? Svájcban miért lehet a bajnokságok kivételével minden esetben a helyszínen felár nélkül nevezni, és szabad rajtidő-választással elindulni?
Felkészülve a rendezők csuklóból érkező válaszára, külön megkérdem, hogy ki tartja ép ésszel elfogadhatónak, hogy a saját kedvtelésből sportoló nem rajzolhatja be a pályáját saját maga, és nem indulhat el a versenyen akkor, amikor akar? Miért kell Európában többnyire lepusztultnak nevezhető infrastruktúra igénybevétele mellett Európa csaknem legmagasabb szintű nevezési díját leperkálni és közben egy teljesen értelmetlen és céltalan rajtlista időkorlátjához igazodni? Hétről-hétre keresni valakit, aki korán kimegy, lejelentkezik, kifizet, pótnevez, bírságot fizet, szétoszt, nyitva hagyja a kocsiját a később indulók kartonjaival... stb.? Minek mindezt?
Vagy azoknak a sportszerűtlenségétől akar megvédeni a rendezőség a kötött rajtlistával, akikkel 40 év óta kergetőzöm az erdőben? Hogy ne nézegessék előre a pályát? Vagy ne trükközzenek a rajtsorrenddel? Hát, nem hiszem, hogy bármelyikünknek is ezen a járna az esze, de ha mégis, engem ez sem nyugtalanítana.
Miért nem lehet szabadon, megkötöttség nélkül versenyezni? Legalább az ötödik X. felett? A saját pénzemen és kedvtelésemből.
Ki hiszi, hogy ez a képtelen magyarországi gyakorlat és lefosztás sportágunk hazai népszerűsödését szolgálja?
Tavaly egy versenyző társam azt írta ugyanezen a helyen, hogy a nevezési díjaknak reálisan valahol 3000,- forint magasságában kellene lenniük. Most reagálok az írására: tudja mit beszél?

Nem remélem, hogy Magyarországon könnyítések vagy a kevesebb pénzbevétel irányában bármi érdemi változás történne, ezért már annak is örülnék, ha valaki elmagyarázná itt a lapban, hogy mennyire tökkelütött kérdéseket tettem fel.

Homoki Géza


Vissza a Tájoló 2006/4 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!