Egy tavalyi, a svájci tájfutás gyakorlatát boncolgató eszmefuttatásomban halvány
célzást tettem a magyarországi nevezési díjak és rendezési merevség - általam
minősített - tarthatatlanságára. Látva az idei versenykiírások első tömegét,
és tapasztalva belőlük, hogy legrosszabb hazai gyakorlatunk, a politikus elittől
sem idegen "nyúld le és fuss vele" (szabadon, a kor szellemében ferdítve:
reach down and run) gyakorlat további felerősödése hatja át ezeket, készítettem
egy kimutatást az áprilisi versenyköltségekről, hátha valaki veszi a fáradtságot,
és érdemben továbbgondolja kérdéseimet, amelyeket egy szabadabb versenyzés bevezetése
érdekében felteszek.
Előrebocsátom azonban, hogy szenior korú versenyző vagyok, aki tehát
- a mai tájfutó mezőny gerincét adó korosztálynak tagja,
- minden költségét maga fedezi,
- minden sporttevékenységet kedvtelésből és egészsége megőrzése céljából végez
(bár ezt, Európában példa nélkül, a hazai egészségbiztosítási rendszer még vállrándításra
sem méltatja.)
- a klubja által rendezett versenyen beszedett nevezési díjból egyetlen fillér
"visszaforgatására" sem számíthat.
Az április gazdag és rangos versenynaptárt tartalmazott. Volt benne egy országos
bajnokság és két világranglista, vagy annak minősülő futam, amúgy pedig a hagyományosan
legjobb hazai versenyek időszaka (csak a Spartacus-tól hiányzik valami). Akkor
számoljuk ki, mibe került az örömünk. A számoláshoz budapesti lakást vettem
alapul, ez valószínűleg a legalacsonyabb végösszeget adja, vagyis bárki, aki
az országban máshol lakik, ennél többet, az ország széleiről érkezve pedig jóval
többet fizetett, ha mindent megcsinált. Útiköltségnek gépkocsikilométert számoltam,
7,30 liter (meglehetősen alacsony) száz kilométerenkénti fogyasztással és 265
ft-os (megint alacsony) benzinárral. Ha a kocsiban többen utaztak, akkor persze
a fejenkénti útiköltség valamivel kedvezőbb. Szállást budapestieknek csak a
Tipó és a Mecsek Kupa esetében számoltam, nem budapestieket nyílván ez a tétel
is jobban húzott. Mindkét esetben a legalacsonyabb árú, legszerényebb tornatermi
árat vettem figyelembe. Ennek szórakozási "értékét" ítélje meg mindenki
maga. Ilyen feltételek mellett a következő összegeket kaptam:
OHEB 7504,- forint
Postás Kupa (2 nap) 9190,- forint
Hegyisport Kupa 5176,- forint
Semmelweis eml. vers. 5176,- forint
Mecsek Kupa (2 nap szállással) 12125,- forint
Tipográfia Kupa (3 nap szállással) 10443,- forint
Ehhez még hozzászámoltam 4200,- forint 30 napos autópálya díjat, ami az áprilisi
versenyek helyszínét figyelembe véve több, mint indokolt, így a végösszeg 53.813
forintot tesz ki, a szerelésre (cipő, ruha, tájoló) számolandó amortizációs
költség nélkül! Tessék mondani, mekkora havi jövedelem mellett képzelhető el
egy családon belül egyetlen személy részére ennek a pénznek az
elkülöníthetősége? Amely összeg nembudapestieknek már nem is ennyi...
A komoly kérdéseim azonban csak ezután következnek:
Mi indokolja azt a körülményt, hogy a tájékozódási futómezőny gerincét adó szenior
kategóriák nevezési díja háromszor olyan magas, mint az ugyanúgy sehová sem
számító, ugyanúgy csak egyéni hobbit és egészséget szolgáló, de rendezési szempontból
pontosan ugyanannyi költségráfordítást igénylő és ugyanannyi ellenszolgáltatást
adó nyílt kategóriák nevezési díja? Mivel kap többet egy 35-70 éves versenyző,
ha a kategóriájában indul és nem a Nyíltban? A Tavaszi Spartacus Kupa rendezői
netán a valóságot felismerve törölték a Nyílt kategóriát és választották mindenki
számára - természetesen - a magas nevezési díjat?
Svájcban a magyar fizetések hat-nyolcszorosa és a bérleti díjak 2-3 szorosa
mellett az áprilisi ún. nagy versenyeink nevezési díjának k. 110-120%-áért (vagyis
alig több pénzért) kijelölt parkolót, zuhanyozós mosdót, hosszabb pályákat,
hibátlan ellenőrző pontokat kap a versenyző, délután 6 óra körüli internetes
részeredménnyel - előre történő nevezés nélkül, helybeni, felár nélküli nevezéssel.
Ki nyeli le Magyarországon a beszedett pénz mögötti értékkülönbözetet? Ki fut
el a lenyúlt pénzzel? A rendező klub? A verseny helyszínének önkormányzata,
iskolája, kultúrháza, legelőtulajdonosa, stb.?
Miért kell nekem három-négy héttel előre tudnom, hogy fog-e esni az eső a verseny
napján (szemüveges versenyzés!), nem küld-e el a munkaadóm szolgálati útra,
a közérzetem és a hatodik X. körüli egészségi állapotom éppen egy erős fizikai
igénybevételt jelentő tájékozódási versenyt igényel-e, stb.?
Kétnapos verseny esetén ugyanezt miért kell két napra előre tudnom? Miért lehet
csak elvétve egy-egy napra nevezni? Miért kell általában egy középtávú, nyúlfarknyi
vackot is kötelezővé tenni ahhoz - tornatermi éjszakázással -, hogy egy teljes
értékű versenynapon elindulhassak? Micsoda észjárás hiszi, hogy ezzel több szenior
(vagy serdülő) fog nevezni?
És miért fenyeget egy rendezőség azzal, hogy ha mindezt előre nem tudom, és
később, netán a helyszínen nevezek, már csak dupla áron vehetek részt az általa
nyújtott élvezetben? Svájcban miért lehet a bajnokságok kivételével minden esetben
a helyszínen felár nélkül nevezni, és szabad rajtidő-választással elindulni?
Felkészülve a rendezők csuklóból érkező válaszára, külön megkérdem, hogy ki
tartja ép ésszel elfogadhatónak, hogy a saját kedvtelésből sportoló nem rajzolhatja
be a pályáját saját maga, és nem indulhat el a versenyen akkor, amikor akar?
Miért kell Európában többnyire lepusztultnak nevezhető infrastruktúra igénybevétele
mellett Európa csaknem legmagasabb szintű nevezési díját leperkálni és közben
egy teljesen értelmetlen és céltalan rajtlista időkorlátjához igazodni? Hétről-hétre
keresni valakit, aki korán kimegy, lejelentkezik, kifizet, pótnevez, bírságot
fizet, szétoszt, nyitva hagyja a kocsiját a később indulók kartonjaival... stb.?
Minek mindezt?
Vagy azoknak a sportszerűtlenségétől akar megvédeni a rendezőség a kötött rajtlistával,
akikkel 40 év óta kergetőzöm az erdőben? Hogy ne nézegessék előre a pályát?
Vagy ne trükközzenek a rajtsorrenddel? Hát, nem hiszem, hogy bármelyikünknek
is ezen a járna az esze, de ha mégis, engem ez sem nyugtalanítana.
Miért nem lehet szabadon, megkötöttség nélkül versenyezni? Legalább az ötödik
X. felett? A saját pénzemen és kedvtelésemből.
Ki hiszi, hogy ez a képtelen magyarországi gyakorlat és lefosztás sportágunk
hazai népszerűsödését szolgálja?
Tavaly egy versenyző társam azt írta ugyanezen a helyen, hogy a nevezési díjaknak
reálisan valahol 3000,- forint magasságában kellene lenniük. Most reagálok az
írására: tudja mit beszél?
Nem remélem, hogy Magyarországon könnyítések vagy a kevesebb pénzbevétel irányában bármi érdemi változás történne, ezért már annak is örülnék, ha valaki elmagyarázná itt a lapban, hogy mennyire tökkelütött kérdéseket tettem fel.
Homoki Géza
Vissza a Tájoló 2006/4 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!